Vasmunka meg szilveszteri bevásárlás, gyereklátogatás. A veretgyártásban kis megtorpanást okozott, hogy készen lettem azokkal amikre korábban elkészítettem a műhelyrajzokat, vagy legalábbis skicceket. De most elérkeztem az újabb agyalás fázisba. Ilyenkor előveszem nagy segítségemet Flavio Serafini "Versenyhajók és luxusjachtok" című könyvét és minden részletre találok olyan fotót, ami kisegít. Ettől kezdve csak azt kell kitaláljam, hogy az ott látható megoldást, jelen esetben rudazaton lévő veretet, a rendelkezésemre álló anyagokból és eszközökkel hogyan tudom elkészíteni. Na ez igényelt egy bő napos spekulációt. Van, mint most is, hogy megakadok, csak méricskélek és rajzolgatok, áthúzom, összegyűröm, hümmögök mellé, J kérdezi min gondolkodom, persze képtelen vagyok elmagyarázni, mert olyan bakugrásokban száguldoznak a gondolataim, hogy magam se tudom hol tartok, csak a fejem csóválom. Aztán ha nagyon nem megy valami abbahagyom, másba kezdek és egyszercsak anélkül, hogy rágondolnék, gyakran másnap, vagy még később a semmiből beugrik a megoldás. Pedig teljesen abbahagytam az agyalást azon a bizonyos dolgon. Nem tudom másképpen elképzelni, mint hogy valahol tudat alatt továbbra is keresem a megoldást... fene érti. Mindenesetre (biztos írtam már) ilyenkor abban bízom, hogy az állandó fejtörés késlelteti az aggkori elhülyülést. Szóval most azokat a vereteket kezdtem el, amik a különféle felhúzókat kötik az árbocokhoz (fallok, lasy-jack, dirk, ilyesmik). Van bennem némi bizonytalanság amikor pl. el kell döntsem, hogy a könyvben látott megoldás hogyan adaptálható az én hajómra. Mondok egy példát. A könyv negyrészt az én hajómnál nagyobbakat mutat, legalábbis amikor olyan részletet találok ami nekem kell, gyakorta ez a helyzet. Namármost azt, hogy ami ott egy négyes, vagy hatos csigasor a gaff felhúzónak, az nekem a kisebb súly miatt nem biztos, hogy indokolt. Viszont ott alighanem több ember húz fel egy vitorlát, nálam meg egyemberes az üzem, tehát lehet, hogy mégiscsak indokolt a négyszeres áttétel... Persze lehetne csörlőket is rakni az árbocokra, de egyelőre ezzel nem számolok, elsősorban az áruk miatt. (ha egyszer járok majd hajóbontóban azért ennek is utánanézek)
El ne kiabáljam, idáig nagy szerencsénk van a téllel, gyakorlatilag egyszer se fagytunk be igazán, szabad köröttünk a víztükör, az elmúlt tél napi robotja a jégtörés egyáltalán nem hiányzik. Nem bánnám ha így is maradna. Juteszembe már holnap van, azaz Szilveszter napja, ebből az alkalomból kívánok minden olvasónak Boldog újévet és kellemes szilveszteri mulatozást. Mi csendesen kettesben ünneplünk, nekünk már minden nap ünnepnap, vagy ha úgy tetszik munkanap, nincs különbség és ez nagyon jól van így.
