Most beszéltem a kisemberrel (http://vizizene.blog.hu/ )Skipeon. San Franciscoban vannak Mártival, ahol pont olyan idő lehet mint itt, napon póló, árnyékban pullóver. Csodás idő lett a tegnapi rondaság után. Hja, ha ez az eső egy hónappal előbb esett volna. De hát mindig ott van egy "volna". Tegnap nézem a híradóban Illés Zoli, mint megvilágosult próféta osztja az észt vízkormányzás ügyben. Micsoda álszent alak. Miután ő és tudatlan mozgalmár társai 20 éven át uszítottak minden vízépítéssel szemben, most mondja bele a képembe a frankót. Mondjuk most jót mondott, de mibe került az elmúlt 20 év nekünk?! És mostmár bármit mond nincs pénz úgyse semmire. Vagy ha lesz rá valami EU-s támogatás, akkor azt úgy fogják majd elkölteni, hogy bespejzolhassák az esetleges bukásuk esetére egy következő ellenzéki időszakra a pártkasszába. A vízépítésre meg majd kivezénylik a kényszermunkásokat ásóval lapáttal kapirgálni.
Délelőtt piac, meg kolbászbolt, meg pékbolt, ezúttal bringával. Aztán miután elpakoltuk a "zsákmányt" kisétáltunk a Savoyai kastélyba, mert rettenetesen izgattak engem ezek a hatalmas fák. Van egy ilyen aminek a levelei a képen látszanak, szerintem valamilyen akácfélék lesznek, aztán vannak vadgesztenyék és tölgyek. Vittem 5m-es mérőszalagot, hát a legvastagabbhoz, egy tölgyhöz éppenhogy elég hosszú volt. Pontosan 5 méter volt a kerülete a talajtól 1,3m magasságban. A legvékonyabb 3,10 volt. A fák magassága és lombkorona átmérője is 15-20 m közt lehet. Ha a legvastagabb tölgyet veszem (a sugár, mínusz becsült kéregvastagság osztva becsült évgyűrűtávolság), lehet a fa olyan 250-300 éves. Toldy Mikivel beszélgettem róla a Vizán, azt mondja múzeumban látott mamutfenyő törzset metszetben, még messze volt a közepétől az évszám, mely azt jelölte, ekkor gyilkolták meg Julius Cézárt.
Amúgy elbúcsúzni mentünk ki Ráckevétől, mert holnap reggeli indulást terveztem. De aztán miután megsimogattuk a fákat, "leszüreteltünk" egy nagy adag géva gombát egy parti fűzről (J már meg is dinsztelte hagymával, borssal, tojással fogjuk enni) és csak könyököltem a korlátra és bámultam a vizet sütkérezve a nyári hőség után kellemesre szelídült napsütésben, beleszippantva a mézillatú levegőbe egyszerűen elpárolgott minden nekiindulási tervem. Szóval egy napot még biztos maradunk.
Mindenkinek köszönöm a kedves sorokat a tegnapi kommentekben.