Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @aiolosz: Köszönöm! Hát még én mennyire örülök neki! Volt egy rossz periódusom, amikor nemcsak az ... (2024.05.03. 07:44) Csütörtök.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.

Linkblog

Péntek.

2012.05.11. 20:40 :: A Tengerész

Ma délelőtt biciklire ültünk és elkarikáztunk a Vellness  Hotelba, mert rendbe jött már a kikötőkötél mosáskor leégett hátunk, szerettünk volna feredőzni egyet a különféle medencékben. De csalódásunkra az egész hotelt több napra lefoglalták zártkörű rendezvényre egész hétfőig. Viszont a recepciós kislány javasolta az ugyancsak Ráckevén lévő Aqua Word szállodát és strandot, ami ráadásul itt van nem messze Amapolától. Bár most, hogy hoztuk a bringákat, egyszerűen nincs távolság, kerékpárral mindenütt percek alatt ott vagyunk. Szóval http://www.aqua-land.hu/KeP_eS_VIDEo_GALeRIA.html . Egész nap ott dagonyáztunk a különféle medencékben, buborékolósban, dögönyözősben, uszodában, szaunában. Ott is ebédeltünk, nemrég értünk haza. Vacsorázni kibicikliztünk a piactérre, a büfékocsi már piacnap előtti este kinyit, "J" ismét nem tudott ellenállni a sült tarjának, én sültkolbászt ettem. Ismét egy szép napon vagyunk túl.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr384503058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sün77 2012.05.12. 00:51:33

"J", Tengerész, és Ti, blogolvasó társaim!

Ma este sok gondolat gyűlt össze bennem. Gondoltam, ki kell adni magamból. De hol? Hová? Kiknek? A családom már alszik, barátaim neve mellett üres felhő díszeleg a skype-on. Alszanak, vagy mást csinálnak. Nem online-ok. Pár másodperc vacilálás... Amapola. Szellemi közösség, ami kortalan.
Így rátok zúdítom:
Szeretek élni, szeretem a családomat, a barátaimat, szeretem magam, terveimet, meg a bort is. Olivér barátom, az Irsai, ma este velem van. Elhozta testvérét is. Tehát két üveg nedű, benne sok ember verejtékével, kik metszették, kapálták, szüretelték, átfejtették, palackozták. Bár nem vagyok benne biztos, hogy a reduktív érlelési eljárás során egyáltalán fejtik-e a bort. Valószínűleg nem kell, csak szűrni, de jól hangzik.
Azokról, kik értékesítették már nem kívánok megemlékezni. Nekik nem volt semmi személyes hozzá tenni valójuk.
Ezen az utolsó pár szón elgondolkodtam. Egybe? Külön? Háromban? Hogy is kellene írni? Először egybe írtam. Nekem így tetszett, így jött ki. De javítottam.
"Hozzátennivaló" Jól cseng. Szép is lenne, ha mindenkit ez motiválna ebben a -nem is akarom jelzőkkel illetni- milyen is?- Országban.
Ez a pár sor nem szólt tengerről, sem óceánokról. Csak az érzéseimet próbáltam szavakba önteni. Én a munkás hétköznapokban így hajózom, ha a család elalszik. Virtuálisan, gondolatban, szabadon. Ez ad erőt a holnaphoz.
Van miért felkelni, menni, tenni, enni, szaporodni és szeretni.
Lesz idő, mikor én is felhúzom a "P" lobogót, kiadom a "Horgonyt fel!" parancsot, elkötöm a köteleket és kihajózok. De addig még sok munkás nap vár rám. Nem baj, szeretem az is.

Szép napot mindenkinek!
Sün

harpi4 2012.05.12. 11:59:16

@Sün77: Nagyon tetszett az eszmefuttatásod. Egyrészt az irsai testvérekről, másrészt a virtuális hajózásról, mely erőt ad, hogy gondoskodj a Sün Mamáról, valamint a négy kis Sünről. Kívánom neked, hogy a sok munkás nap valóban "munkás" legyen, mert ebben a "jelzőkkel nem illetett országban" manapság a munka helyzete és léte, nem mindig biztos.
A későbbiekben remélhetőleg tényleg felhúzhatod a horgonyt (Vira!), és nagyon jó, hogy a család mellett van még egy másik távolabbi célod is.
Nekem is volt, mégpedig az, hogy a hajózásom alatt nagyon sokszor messziről látott dalmát szigeteket végigjárjam egy kis hajóval. Ezt 50 éves korom után sikerült megtennem nyolc ízben, igaz nem a saját hajómmal, de így is beteljesült az álmom, és még bisevói kékbarlangot is sikerült megnézni. Sajnos a mai igen rozzant egészségügyi állapotom (meg a rohadt pénz) miatt ez már nem megy, és most már csak én is "virtuálisan" barangolok a vizeken, és drukkolok a fiatalabbaknak, hogy nekik is sikerüljön az amit elterveztek.
A fiatalabbak mellett természetesen a Viliéknek is szurkolok, mert ennyi kitartó és kemény küszködés után, igazán megérdemlik a vágyaik beteljesedését. Még egyszer neked (nektek) is ezt kívánom.
Bocsi a hosszú "ömlengésért", de ez valahogy belőlem is kikívánkozott.

apiesze 2012.05.12. 13:31:58

@harpi4: Van egy álmom (M.L. King után szabadon). Egyszer újra végigmenni a Dunán Passautól a Sulináig, úgy hogy ahol akarok megállok 1-2-3 vagy akárhány napig. Főleg a volt Zuhatag érdekelne, ahol a Senki szigete fölött, már majd 40 méteres víz van, megnézni Orsovát, ami feljebb költözött a hegyoldalba, ahol autókülsőből készített bocskorukban terelték a pásztorok a kecskéket, mi meg sajnáltuk őket, hogy milyen csórók (hozzánk képest tényleg azok voltak), de az a bocskor csak a lelemény és a praktikum szülötte volt, amit persze utólag értékel az ember, huszonévesen másképpen láttam a világot. Annak idején a gyerekeimet féltettem, hogy mi lesz velük, mert nagyképűség nélkül mondom, már a 70-es évek végén rossz érzésem volt, hogy nem jó felé megyünk, amikor úgy sem lehetett már összeszedni az embereket, hogy csak enni, meg inni kell... ingyen. Bejött sajnos. Manapság elég ritka az olyan nyitott közösség, ahol nem az anyázás, meg a másik agyagba döngölése a cél. 91-92-ben azt gondoltam, miután a hatalom egyik első ténykedése volt, hogy szétverte a szakszervezeteket - kell 20 év ahhoz hogy az emberek rájöjjenek - egyedül nem megy. Tévedtem, nem volt elég. És persze a kereskedelmet és a szolgáltatásokat kellett először privatizálni (a kárpótlásijegyről nem is szólva), mert kellett az idő ahhoz, hogy lezüllesszék az ipart, a minél olcsóbb eladás érdekében. No meg sokszor csak a piacot adták el, a gyárak és az emberek sem kellettek senkinek. Nem a DIGÉP, Láng, Hajógyár a maguk esetenként több milliárdos vagyonával volt a sok, hanem a rengeteg 500 millió körüli. Most meg az unokámért aggódhatok... Na, azért fel a fejjel, semmi remény. :o)

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2012.05.12. 18:47:32

@Sün77: Hüm. Szép, de azért vigyázz az Olivérrel! Elgondolkodtat, de megoldást nem ad.
süti beállítások módosítása