Ma délelőtt biciklire ültünk és elkarikáztunk a Vellness Hotelba, mert rendbe jött már a kikötőkötél mosáskor leégett hátunk, szerettünk volna feredőzni egyet a különféle medencékben. De csalódásunkra az egész hotelt több napra lefoglalták zártkörű rendezvényre egész hétfőig. Viszont a recepciós kislány javasolta az ugyancsak Ráckevén lévő Aqua Word szállodát és strandot, ami ráadásul itt van nem messze Amapolától. Bár most, hogy hoztuk a bringákat, egyszerűen nincs távolság, kerékpárral mindenütt percek alatt ott vagyunk. Szóval http://www.aqua-land.hu/KeP_eS_VIDEo_GALeRIA.html . Egész nap ott dagonyáztunk a különféle medencékben, buborékolósban, dögönyözősben, uszodában, szaunában. Ott is ebédeltünk, nemrég értünk haza. Vacsorázni kibicikliztünk a piactérre, a büfékocsi már piacnap előtti este kinyit, "J" ismét nem tudott ellenállni a sült tarjának, én sültkolbászt ettem. Ismét egy szép napon vagyunk túl.
Péntek.
2012.05.11. 20:40 :: A Tengerész
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sün77 2012.05.12. 00:51:33
Ma este sok gondolat gyűlt össze bennem. Gondoltam, ki kell adni magamból. De hol? Hová? Kiknek? A családom már alszik, barátaim neve mellett üres felhő díszeleg a skype-on. Alszanak, vagy mást csinálnak. Nem online-ok. Pár másodperc vacilálás... Amapola. Szellemi közösség, ami kortalan.
Így rátok zúdítom:
Szeretek élni, szeretem a családomat, a barátaimat, szeretem magam, terveimet, meg a bort is. Olivér barátom, az Irsai, ma este velem van. Elhozta testvérét is. Tehát két üveg nedű, benne sok ember verejtékével, kik metszették, kapálták, szüretelték, átfejtették, palackozták. Bár nem vagyok benne biztos, hogy a reduktív érlelési eljárás során egyáltalán fejtik-e a bort. Valószínűleg nem kell, csak szűrni, de jól hangzik.
Azokról, kik értékesítették már nem kívánok megemlékezni. Nekik nem volt semmi személyes hozzá tenni valójuk.
Ezen az utolsó pár szón elgondolkodtam. Egybe? Külön? Háromban? Hogy is kellene írni? Először egybe írtam. Nekem így tetszett, így jött ki. De javítottam.
"Hozzátennivaló" Jól cseng. Szép is lenne, ha mindenkit ez motiválna ebben a -nem is akarom jelzőkkel illetni- milyen is?- Országban.
Ez a pár sor nem szólt tengerről, sem óceánokról. Csak az érzéseimet próbáltam szavakba önteni. Én a munkás hétköznapokban így hajózom, ha a család elalszik. Virtuálisan, gondolatban, szabadon. Ez ad erőt a holnaphoz.
Van miért felkelni, menni, tenni, enni, szaporodni és szeretni.
Lesz idő, mikor én is felhúzom a "P" lobogót, kiadom a "Horgonyt fel!" parancsot, elkötöm a köteleket és kihajózok. De addig még sok munkás nap vár rám. Nem baj, szeretem az is.
Szép napot mindenkinek!
Sün
harpi4 2012.05.12. 11:59:16
A későbbiekben remélhetőleg tényleg felhúzhatod a horgonyt (Vira!), és nagyon jó, hogy a család mellett van még egy másik távolabbi célod is.
Nekem is volt, mégpedig az, hogy a hajózásom alatt nagyon sokszor messziről látott dalmát szigeteket végigjárjam egy kis hajóval. Ezt 50 éves korom után sikerült megtennem nyolc ízben, igaz nem a saját hajómmal, de így is beteljesült az álmom, és még bisevói kékbarlangot is sikerült megnézni. Sajnos a mai igen rozzant egészségügyi állapotom (meg a rohadt pénz) miatt ez már nem megy, és most már csak én is "virtuálisan" barangolok a vizeken, és drukkolok a fiatalabbaknak, hogy nekik is sikerüljön az amit elterveztek.
A fiatalabbak mellett természetesen a Viliéknek is szurkolok, mert ennyi kitartó és kemény küszködés után, igazán megérdemlik a vágyaik beteljesedését. Még egyszer neked (nektek) is ezt kívánom.
Bocsi a hosszú "ömlengésért", de ez valahogy belőlem is kikívánkozott.