Csúnyán indult a nap. Egészen pontosan már a tegnap este is, mert szomorúan kellett konstatálnom, hogy a klotyókifolyó a kingstone (az a golyóscsap ami a hajófenékben van) környékén azaz a szokásos helyen eldugult. Ma reggel már hat órakor nekiálltam elhárítani a dugulást. Feltűnt, hogy mindig azt követően van ilyen gond amikor vendégeskedés van a hajón. Az "anyag" alaposabb vizsgálatát követően (a naturális részletektől eltekintek) a dugulást egy kéztörlő kendő okozta, az a fajta amit pl a repülőgépen adnak kézmosás helyetti használatra. Ez, pláne ha az öblítés nem tart elég ideig, pont alkalmas eltömíteni a csövet a kanyarban. Ki fogok tenni egy táblát az ajtóra, hogy "Semmit ne dobjon a WC-be amit előtte nem evett meg!". Aki bemegy a WC-be kap egy nylon zacskót aminek a tartalmát kijövetkor ellenőrzöm. Merthogy nem egy öröm ahogy letérdelve gyengéden állam alá veszem a WC csészét mint a hegedűművész féltett Stradiváriját és kézzel addig piszkálom a dugulást egy nagyon nehezen hozzáférhető helyen amíg egyszercsak kizuttyan a tenyerembe pár liternyi folyadékkal egyetemben. Talán ki kellett volna töltsek egy lottószelvényt....Végezve a munkával kislaugoltam a headet és kiszivattyúztam mindent. A piperetakarítást "J"-re hagytam, addig kimertem és kitörölgettem a tegnap és éjszaka beleesett esővizet a bociból. Jó sok volt benne, miután tegnap optimista módon nem raktam fel a ponyvát rá. A jól végzett munka után jóízűen megreggeliztünk és átvitorláztunk a túlpartra a Balabán szigetre. Fekete Ica régesrégi Vegyterves kolléganőm és férje Fábián Sanyi építettek ott egy remek házat. Ica tervezte (ő ugyan, akárcsak én villamos tervező volt, tehát kénytelen volt egy építésszel aláíratni az engedélyezéshez a tervét), ketten megépítették. Sok házat, komoly palotákat látni a kisduna mentén, de mindezidáig nekünk ez tetszett a legjobban. Előszöris nem megalomániás. Kis ház, egyszerű, mégis míves, de nem hivalkodó. Minden részletmegoldás kidolgozott, minőségi anyagokból gondos munkával készült. Valaha a Vegytervben sok nővel dolgoztam együtt, rajzolók, szerkesztők tervezők közt "I" volt a környéken a legokosabb, ez ezen a házon is meglátszik. A külcsínhez a belső elrendezés praktikusságával, alapos átgondoltságával, funkcionális tökéletességével illeszkedik. Minden van ami kell, ott ahol kell, semmi felesleges, pont annyi amennyi szükséges két ember életéhez. Kár, hogy a tervezőt csak telefonon tudtam megdicsérni, csak "S" volt itthon, "I" anyósát ápolja immáron 12 éve.
Elbúcsúzva "J" ült a Mákvirág kormányához és elvitorláztunk az Angyali sziget végéig megkeresni a "MP" által ajánlott lagúnát. Akármilyen ügyesen kormányzott is életem párja, a 180 fokos szélfordulók, erősödések és leállások közepette, a sziget vége felé annyira legyengült a szél, hogy leszereltünk, felraktam a motort a tükörre a kormány helyett és azzal mentünk tovább. Ennek következtében el is passzáltuk a bejáratot, ami tulajdonképpen egy csatorna ami elválasztja az Angyali szigetet a Vesszőzátony szigettől. Aztán visszafordulva csak megtaláltuk a legfeljebb 2m széles bejáratot a dúsan burjánzó gyékényes között. A bejáratnál leállítottam a motort, mert ebbe a szentélybe illetlenség lett volna bepöfögni. Evezővel hajtottam a csónakot a kacskaringós csatornán, mely egy idő után valóban lagúnaszerűen kiszélesedett. Bár több stéget, ladikot,vízre nyíló kertkaput láttunk, embernek nyoma se volt, ellenben a természet minden hangjával, békabrekegéssel, rovarzümmögéssel, madárcsicsergéssel, halak csobbanásával jelezte, hogy jelen van az élet. Két teknősbékát is láttunk napozni a torzsákon, de akármilyen csöndben is eveztem és mégcsak meg se pisszentünk, mégis ahogy közel értünk ezek a rendkívül óvatos állatok azonnal becsusszantak a vízbe. Aztán a lagúna másik vége a túlsó, a "kiságba" torkollott, ahonnan immár motort indítva szép úriasan hazaberregtünk Amapolára. Csodaszép volt, köszönjük "M P"-nek az ötletet.
Gyomrunk korgását egy megkésett ebéddel csillapítva, majd némi szunyókálás után egy koraesti sétát téve a szomszédos Tescoba készleteink kiegészítése céljából, zártuk a végére kellemessé sikeredett napot.
