A hajó kormánya környékét jégtelenítettem és betuszkoltam még a korábban odapakolt nádak mellé még egy jó csokor japán keserűfű szárat, hogy befagyva ne nyomorgassa a jég a kormányomat. Leszedtem a szorítókat a dinghi árbocáról és abrichterrel, sarokcsiszolóval gyaluval, szalagcsiszolóval kerekre munkáltam. A legfáradságosabb rész a végén a kézi smirglizés, mivelhogy nem tudom úgy csinálni ahogy kellene, mert bal kézzel nem tudom a hosszú csík csiszolópapírt megfogni, így csak az egy kézzel való csiszatolás maradt. De estére azért kész lett, benne a felhúzócsigával a topon. Amúgy nem tudom mondtam e, hogy lugger rig lesz a hajócskán (aki netán nem ismeri http://www.hajoepitok.hu/index.php/component/content/article/70-boats/170-a-gis-vitorlajanak-kotelzete.html ), ez egyszerű és nekem különösen tetszik az antik kinézete miatt. A vitorla végülis hosszas tépelődés,után nem optimist lesz, hanem magam fogok varrni egyet, mert az OP nem igazán lugger, kicsit más (http://en.wikipedia.org/wiki/Optimist_(dinghy)), ráadásul az OP 30 kilós, 12 éves kissrácoknak van kitalálva én meg pont a duplája vagyok (sajnos nem korban, hanem súlyban), sőt lesz, hogy ketten fogunk vele szórakozni, szóval úgy egy négyzetméterrel több vásznat rakok rá. (lehet jókat fogok vele borulni, életemben nem vitorláztam még ilyen decktelen jószággal) A nap végeztével összeragasztottam az árboccal azonos hosszúságú gaffot (bár lehet, hogy a luggernél nem így hívják a felső vitorlarudat), reggelig köthet a szorítókban, holnap azt is lekerekítem. Az árboccal ellentétben ezt a két végén elvékonyítom majd, különösen a felső külső véget, hogy szépen hajolgasson a szél nyomására, nyitogatva a kilépőélet. A rétegelés azonos az árbocéval, középen 10mm vastag kőris, két oldalt 20mm vastag lucfenyő. Ezt kell majd kónuszosra gyalulni, csiszolni.
Mondja a TV, hogy megszűnik a BKV sportegyesület. Valaha az egyik jelentős vitorlás egyesület volt a BKV Előre. Amennyire tudom, az egyesület mint név létezik, de telepet Füreden privatizálták, szóval sok köze már nincs a vállalathoz. Alighanem valami hasonló fog az egyesülettel történni, mint a valahavolt nagymúltú, a MÁV-hoz kötődő (az is nagymúltú) BVSC-vel. A BVSC mára már csak bevételes sportokat patronál, főleg mint uszoda működik. Azért jut néha az eszembe, mert túl azon, hogy magam és gyermekeim is ott tanultunk meg úszni, apám valaha ott bokszolt váltósúlyban (ő még úgy mondta "weltersúly"), abban az első "átkosban". Apám 1901-ben született és az akkori "Bé Vasutasban" volt Énekes István szpáringpartnere. Volt is valahol a régi képek közt egy ami a focipályán készült ahol egymás vállán nyugtatott kézzel néznek a kamerába. Énekes nem sokkal később öngyilkos lett, apám se vitte sokra, pedig nagyon igyekezett, de a rengeteg nélkülözés miatt nem tudott igazán kondícióba kerülni. Gyakran jut eszembe amikor tapasztalom, hogy a tudatlan ifjabbak mennyire odavannak most a tejjelmézzel folyó Horthy rendszerért, hogy apám mesélte, hányszor nem tudott elaludni, mert annyira éhes volt. Heten voltak testvérek, ő volt a legkisebb és az egyetlen fiú, a nővérei levetett ruháit hordta, ezért mindig lánynak nézték, ebből jött a sok bunyó. A nővérei nevelték, mert 9 éves korától teljesen árva volt, magának kellett a kenyerét megkeresni, berakták műszerésztanoncnak, ahol a mester gyerekeit kellett pesztrálni, műhelyt takarítani, cipekedni. A mestere állandóan verte, csoda, hogy ennek ellenére szakmát szerzett. Nem tudom miért mondom ezt el, de úgy kibuggyant belőlem. Még mindig álmodom vele időnként, pedig már 20 éve halott.
