No fárasztó délelőtt volt, túl vagyok az ebéden, az alváson, de még mindig fáradt vagyok. A mai program tüdőszűrés és "egérles" lett volna "J" szüleinek pincéjében, de én innen a hajóról el nem mozdulok ha csak nincs valami rendkívüli. Apropos a tüdőszűrő papíron pénzbüntetéssel fenyegetnek, ha nem megyek. Tudja valaki mennyire komoly ez? Merthogy minden évben elmentünk, de ki a fenétől kapnánk itt TBC-t a jó levegőn, nulla fertőzésveszélyben?

Szóval első a hajó biztonsága ezért reggel elhatároztam, hogy "megtöröm a jeget". Mindjárt az első csalódás az volt, hogy a csónak ami a hajó mellé van kötve és tegnap este még vidáman (na jó fogcsikorgatva) hagyta magát kitörni a jégből és billegtetve törve a jeget átvonszolni a pontonokhoz, most mintha odabetonozták volna! Ugrálhattam, pattoghattam az csak állt mint a cövek. Most hogy megyek ki a partra?  Kiléptem egyik lábbal a jégre. Semmi...Áthelyeztem a teljes testsúlyomat rá, kicsit rugóztam..... még csak nem is recseg, pedig ott próbáltam ahol tegnap este összetörtem a jeget, tehát máshol ennél csak jobb lehet. Végülis egy hosszú kötél egyik végét megkötöttem az  a hajóra, a többit beletutyáltam egy vödörbe azt kézbe vettem, a másik kezembe meg a hosszú csáklyát, hogy ha beszakadnék az majd megfog és a csónak orrából, ahol töretlen a jég kisétáltam a partra. A műhelyből hoztam a hosszú raklapok tüzelőnek való felaprításakor "megsajnált" 2,50-es deszkákból kettőt. Ezeknek a végébe előbb odabent ütöttem egy-egy 120-as szöget, visszahajtottam "U" alakban és belekötöttem egy-egy rövid kötéldarabot a gumicsónakos "F" szemétjéből, így azokkal tudtam vonszolni őket a jégen. A lakatosoktól kölcsön vettem egy 25-30-as körüli mellfurdancsot (a marógépen kifúrt nagy furatokat sorjázták vele jobb időkben) és kivonulva a deszkáimmal a jégre arra állva csináltam a jégbe egy próbalyukat, hogy megnézzem milyen vastag.  Az első után leszálltam a deszkáról, mert bement bő 10 centire és még mindíg nem ment át rajta, ez nem engem, de 10 ilyet is megbír mint én. Csináltam még két lyukat a hajóig a jégvastagság nem változott. Egyedül (hálistennek) közvetlen a hajó mellett volt vékonyabb, de pont ott kellett vágni, tiszta haszon. Megállapítottam, hogy a láncfűrész ami az első ötlet volt nem működik. Pedig a kezem egész jól bírta, de amint átment a jégen elkezdte szórni a vizet kifelé, ami a motor leégésének netán halálos áramütésnek a legjobb forrása, tehát abbahagytam. Van ugyan benzinmotoros láncfűrészem is, de azt most előásni, benzint szerezni, olajjal keverni ...macera. Nem ér annyit az egész. Marad a nyers erőszak BALTA! Ha nem lenne bajom a bal kezemmel tréfaság lett volna az egész, de így is megcsináltam, csak jól kidöglöttem bele. A baltázásnál azért deszkákon álltam, de még csak meg se reccsent a jég alattam ahogy püföltem. Még az volt kemény, hogy a jégbe fagyott csónakot, melyre körbevágva azért még rátapadt úgy 200 kiló jég kirángassuk a jég tetejére, "J"-vel ketten kevesek voltunk hozzá, kellett hozzak még két segítséget (Nándit elég nehéz volt rábeszélni, hogy nyugodtan lépjen rá a jégre, azt mondta fél, mert nem tud úszni, hiába nyugtatgattam, hogy semmi szükség úszásra ha beszakad, a hideg vízben egyből megáll a szíve), így sikerült annyira felrángatnunk, hogy ne nyomja meg az alumínium héjat. A hajó mellé olyan 30 cm széles "árkot" vágtam a jégbe és gereblyével kiszedtem a törmeléket, hogy ne fagyjon össze azonnal eredeti vastagságra. Holnap meglátom mire mentem vele, mennyire fagyott be illetve milyen vastagra ismét. Csak az egyik oldalt munkáltam meg így, ezzel elejét vettem a hajótestre gyakorolt jégnyomásnak, a másik fele legyen csak nyugodtan odafagyva minket már nem zavar.