Helyén van a bowden fogantyúja, már csak le kell festenem.
Meghúzva megszűnik az üzemanyagellátás a gépházban. Mondjuk azért ezt azt még kell odalent igazítani hozzá, mert a csigák meg a drótok, madzagok még nincsenek a helyükön. Tegnap délután elmentem Deniért, szóval megint van kutyánk. Kisember http://vizizene.blog.hu/megnyugodhat, minden a legnagyobb rendben van, amíg ő "M"-el a Bahamákon zongorázik a kutyája elvan velünk Amapolán. Kissé aggódtam, vajh nem ismétlődik e meg a tavalyi szőkés netán, de a kutya úgy viselkedik, mintha el se ment volna tőlünk egy évre. Azonnal megtalálta a helyét, őrzi a hajót, ki-be mászkál gond nélkül (tavaly ilyenkor másképp voltunk kikötve és nem volt szintkülönbség a hajó és a ponton közt), most jó nagyot kell ugrania, de semmi gond vele, mint a villám ugrik ki-be amint mozdul valamelyikünk a partra már kíséri is. Az összes ismerőst meglátogattuk és nagyokat sétálunk, megkezdődött a kerékpáros edzés is, egyelőre csak 50 métereket sprintel mellettem és utána lassú séta, szaglászás, terület megjelölése következik, meglehetősen leromlott a kondíciója a lakásban tespedéstől, alaposan meghízott megint, pontosan úgy néz ki mint Rocky Marciano miután abbahagyta a versenyzést, szóval apránként kell majd formába hozni, hogy elérje a múlt évi szintet amikor simán végig futott mellettem amikor kerékpárral mentünk az OBI-ig, meg vissza, az két kilométer és még utána is szaladgált a telepen. Délutáni sétánkra még napsütésben indultunk, aztán csak ültünk a sólyapálya peremén az alkonyuló nap furcsa, mindenhonnan sugárzó fényében, bámultuk a kék szín számtalan árnyalatában pompázó eget, meg a vízből ugráló halakat és nem volt kedvünk sehova menni onnan amíg egészen ránk nem sötétedett.
Deni időnként begázolt a vízbe, majd leheveredett a homokba, igazi sáros malac külseje lett, mondom ha most "M" látna...De hát nyári tábor van. Szegény "J" a napokban amikor én éppen nem voltam itthon leesett a szalon lépcsőn, amikor egy motorcsónakos meghimbálta a hajót, ő meg halat sütött és az olajos keze megcsúszott a kapaszkodón, szerencsére nem tört semmi csontja, a képen a bekarikázott lila folt az esésnyom, így mindenkinek el tud vele dicsekedni, hogy megvertem. Mondtam neki, hogy meg is érdemelné, mert eddig csak a kacsáknak adott előbb enni mint nekem, most már a kutya is jóllakik, mire én kapok valamit.