Átmenetileg kitört a tavasz, de most hallgatom a TV-ben a meteorológiát és már mondja a rossz időt holnaptól. Miután szeretném minél előbb levizsgáztatni a hajót, nekiláttam a fényeknek. Utána kell nézzek pontosan mik az éppen érvényes előírások, de egy biztos navigációs lámpák biztos kellenek. Na ez ügyben működtem ma, illetve akartam működni, de aztán kezembe került a már megkezdett cockpit falilámpa, azt folytattam. De nem volt valahogy hangulatom semmihez, így amikor láttam, hogy "J" kipakolja a pontonra a nyugágyat, én is előszedtem a függőágyamat és felkötöttem a "Szent István park" ponton korlátjaira és csak hevertem a napon. Fáradt vagyok és olyan szép tavaszi nap volt...

Néztem este a TV híradóban az "ünnepi" beszédeket. Mindegyik fújja a magáét, aminek az égvilágon semmi köze március 15-éhez. Nem tudunk ünnepelni, nem tudunk élni, mi csak sértődött világfájdalommal eltelve, szomorúan tudjuk egymást gyűlölni.

Apropos gyűlölet. Korábban a kommentekben Pernahajder Campbell feltett egy kérdést a Dr Mészáros Csabának. Miután nem gondoltam, hogy eljut ezen az úton hozzá a kérdés, továbbítottam mailben és a választ megkérdeztem, hogy publikálhatom e itt. Ezt írta vissza: 

 A Mikolics-féle megbízásról konkrét információm nincs (nem láttam, hiszen akkor, már húsz éve nem voltam víziterves), de ezt beszélték megbízható körökben. Ugyanakkor egy holland szakértői csoport is dolgozott a témán, s azt biztosan tudom, hogy nekik sem volt szabad vízlépcsős megoldásban gondolkodni.

Ha közlésre érdemesnek tartod, akkor lehozhatod a blogodban.  

Így hát idézem a mailt:    

Mikolics Sándort személyesen nem ismertem, mert amikor a Vízitervnél dolgoztam, akkor más irodán voltam, s vízhasznosítási tervek készítésével foglalkoztam. Amikor őket megbízták a magyarországi felső-Duna-szakasz hajózhatóságát biztosító megoldások megtervezésével, akkor ugyanúgy kizárták a vízlépcsős alternatívát, mint a Vituki esetében. Ennél fogva csak a hagyományos megoldások jöhettek szóba, mint a különböző szabályozási művek: sarkantyúk, fenéksarkantyúk, vezetőművek, partbiztosítások, depóniák építése és természetesen a folyamatos kotrás. Ezek a megoldások folyamatos és jelentős beavatkozást jelentenek a folyó életébe, de hosszú távon nem jelentenek biztonságos megoldást. Ez a szakma legmagasabb szintű tudományos szakembereinek többségi véleménye volt.Több neves szakember nem vállalta az állandó jellegű ütközést és vitát, mert látták, hogy széllel szemben nem megy...
Mikolicsék azért vállalták el a megbízást, mert valamiből meg kellett élniük, s amit csináltak, az nem volt rossz, csak nem volt a legjobb megoldás, ami egyébként egyértelműen a vízlépcsős változat lenne. Normálisan gondolkodó ökológusokkal, s más tudományterületek szakembereivel együtt megoldható lenne a vízlépcsők alkalmazása úgy, hogy az élővilág is a legjobban járjon. Ehhez együttműködés és kompromisszum-készség kellene. Úgy érzem, hogy pillanatnyilag ettől távol állunk, ugyanis a politika oldaláról most sincs meg a szándék, s anélkül nem megy.A társadalmat megfelelően kellene tájékoztatni minden olyan dologról, ami egy ilyen beruházással együtt jár. Talán egyszer eljutunk odáig, de addig mi lesz a Dunával?  

 Nos szomorúnak tartom, hogy jószándékú emberek nem állnak egymással szóba, miközben az ökodezinformátorok szabadon fertőznek a médiában... Pillanatnyilag erre is fáradt vagyok. Meg ...ha őszintén szembenézek magammal, mi az ördögöt is pattogok én ebben az ügyben? Ki vagyok én? Mi közöm az egészhez? Van ez a demokrácia nevű nagy szar.. majd megoldják az erre kiválasztott hivatalos vezérek. Ciccolina, Fekete Pákó és Illés Zoltán  for president!