Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • aiolosz: Gratulálok, irigykedek és persze örülök is, hogy mennyi energiád van (y (2024.05.02. 23:19) Csütörtök.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.

Linkblog

Péntek.

2011.02.11. 09:59 :: A Tengerész

Idő....mint tegnap. Hajnalban ugyan még látszott  a felkelő nap vörös korongja, de hideg van, odakint mindent hófehér zúzmara borít, a nap meg elbújt.  Szóval egyelőre firkálok, aztán ha kicsit kijavul, kivonulok, mert ez a rádió dolog azért nagyon piszkálja a csőrömet. Az imént rámskipeolt a Kisember, hogy bevállaljuk e Deni kutyát egy hétvégére és bájdövéj megjegyezte, hogy írjak még történeteket, mert neki tetszenek a meséim. Kicsit bizonytalan vagyok, ugye ez egy alapvetően hajóépítés, hajósélet blog és csak lazán tartozhat(ná)nak bele eredeti szándékaim szerint az ettől független dolgok, de hát az élet alakítja a folyamatokat, ha "van rá igény", végülis a politikai kirohanásaim, vagy a vízerőművel kapcsolatos örökös szélmalomharcom is itt van, ha nem unalmas, éppen mesélhetek is. Főleg, hogy időjárásilag ma se nagyon leszek aktív a hajóépítésben. Szóval pár napja említettem a Felker Józsit, akiről kiderült, hogy (kicsi a világ) más is ismerte az olvasóim közűl. Én csak Dodónak hívtam, mert apró gyerek korunk óta ismertük egymást és a szülei így hívták. Amikor meg ugyanott, a Vegytervben kezdett el dolgozni ahol én (lévén  fiatalabb nálam, egy évvel utánam végzett a technikumban), utánam mindenki ott is Dodónak szólította. Az ismeretségünk és a "tejtestvérségünk" nagyon régről datálódott. A Szilveszter Manci  (Dodó nagymamája) és anyám együtt  dolgoztak a Vadas testvérek Petneházy utcai zokni és harisnyagyárában.  Amikor abba a korba ért a Manci néni lánya, a Dodó mamája, ő is ott kezdett el dolgozni. Abban az időben még 12 órás műszakok voltak, a gyerekeket, ha ügyes kezük volt és szorgalmasak voltak előszeretettel foglalkoztatták a nappali műszakban, anyám mesélte, hogy az volt az első munkája, hogy "tucatolni" kellett, azaz a pár zoknit orránál-sarkánál egy-egy öltéssel egymáshoz ölteni és 12-esével becsomagolni.   Nagy dolog volt az akkortájt, a nagy gazdasági válság idején, anyám 13 évesen  gyakorlatilag családfenntartóvá vált, mert egyedüli kenyérkereső volt a négytagú családban. Szóval a két lány együtt dolgozott és később is egymás látókörében maradtak, ez az akkori időkben sokkal természetesebb volt mint manapság, az angyalföldi prolikörnyezetben nemzedékek nőttek fel úgy, hogy ismerték egymást felmenőktől "lemenőkig". A két lány annak rendje-módja szerint férjhez ment (a szingliség akkoriban nem volt divat, aki mégse házasodott, azokat vénlányoknak és öreglegényeknek hívták, ami nem volt egy dícsérő jelző), A Manci megszülte  sorban egymás után a három fiát, anyám meg engemet. De közbejött a háború. A férjeket elvitték a frontra, hol hazajöttek, hol soha többet, nekem szerencsém volt, amikor már közel járt a front egyik "eltáv" alatt megfoganni, apámnak meg pár órával Budapest körülzárása előtt hazaszökni, miután az egyetlen "sarzsi" egy zászlós, aki életben maradt a századából, az életbenmaradt  néhány embernek adott egy-egy nyílt parancsot, hogy menjen ki merre lát, mert részéről befejezte a háborút és nekik is ezt tanácsolja. Ez egy szállító alakulat volt, mindenki sofőr volt, beültek egy autóba és sorba látogatták a lakhelyeiket, aki már otthon volt elbúcsúzott a bajtársaitól, az utolsó eldobta az autót. Nos amikor a rádió bemondta, hogy Budapest körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje, anyám és nagynéném zokogni kezdtek, mert ez azt jelentette, hogy apám vagy soha, vagy csak hosszú hadifogság után térhet haza, ehhez képest óriási volt az öröműk amikor pár óra múlva csengetnek, apám áll a kapuban, vállán egy zsák sárgaborsóval. Na jöttek a ruszkik, apámat eldugták, amíg a helyzet valamellyest kiegyenesedett és már nem fogdosták az embereket az utcán "kicsi robotyi"-ra, én meg csak fejlődtem "odabent", de hát enni nem volt nagyon mit. Apám vidékre járt a vonat tetején utazva hátizsákkal, minden nélkülözhető holmit élelemre cserélve, emlékszem milyen  dühhel mesélte még akkor is amikor nagyfiúként hallgattam a megalázó eseteket, amikor a mocskos parasztja, aki életében csak szalmazsákon és lópokrócon aludt, de most az általános éhezés hirtelen az élet császárává tette, amikor az ágyneműt kínálta neki, csak úgy foghegyről vetette oda apámnak,

-Aztán sifon e? Meride akkő!

Amikor a mutter bevonult velem a Róbert Károly körűti kórházba, hogy világra hozzon, 42 kiló volt felöltözve a kb. 1,65-ös testmagasságához, elképzelhető milyen kondícióban lehetett a szülés után. Négy foga ment rá a mészhiányra, mert a csontrendszerem kialakításához mindent magamhoz szedtem a szervezetéből. Én  gond nélkül kibújtam, sovány voltam mint az agár, de amúgy egészséges és szemmel láthatóan farkaséhes, csakhogy anyámnak alig volt teje az alúltápláltság miatt. Ilyenek, hogy tápszer, pár hónappal a béke kitörése után csak a mesében léteztek, se a sárgaborsót, se a lófasírtot nem voltam hajlandó megenni, nagyon úgy nézett ki, hogy éhen fogok pusztulni. És akkor jött a kínszülte ötlet, pár házzal arrébb a Mici kecske szerencsére (meg az enyémre) túlélte a háborút, próbáljuk ki a kecsketejet! Hogy hogy működik majd, senki nem tudta megjósolni, de kipróbálták rajtam. Adták egyharmadba, két rész vízzel higítva, mert azt kikétszerkettőzték, hogy alighanem zsírosabb az anyatejnél, én meg benyakaltam a cumisüvegből és szemmel láthatóan gyarapodtam tőle. Hát jelentem a kísérlet sikerült, ha holnap meghalok, már megérte. Más kérdés, hogy ezt az iszonyatos makacs, a kecskékre jellemző természetemet alighanem az "anyatejjel" szívtam magamba.  Már egészen fejlett csecsemő voltam amikor szereztek még pár doboz Ovomaltin tápszert is (már nagyfiú voltam amikor a beszáradt maradékát a dobozzal együtt egy első világháborús bajonettel vagdaltam szét elrágcsálva a sziklává szikkadt darabjait, csodálatos, de most is emlékszem az ízére), de igazából a kecsketej tartott meg evilágban, hála Micinek, de főleg a gazdájának, aki igazából nem volt hajlandó semmit elfogadni a tejért cserébe, bár egyéb módon igyekeztek neki meghálálni anyám és a nagynéném, aki "vénlányként" második anyám volt amíg csak élt.  Na aztán rá majd egy évre megszületett a Felker Józsi, anyatej dettó kevés volt, de hát ott volt a Mici, nahát így lett a Dodó az én tejtestvérem!

18:23 Működik a rádió! Csak szétkaptam összedugtam, összeraktam és máris jelez, lehet csatornát váltani, szóval minden úgy néz ki, ahogy kell. Hogy adóként hogy működik, azt persze ellenállomás hiányában nem tudtam kipróbálni, de ahogy kapcsolgattam a csatornákat egyszercsak idegen beszélgetésre lettem figyelmes, természetesen nem akartam beleszólni, mert én komolyan veszem a rádiózás szabályait, de ha vevőként működik, akkor feltételezem, hogy adóként is, de hát ezt még bőven lesz alkalmam kipróbálni. Le is fényképeztem, de ide betenni "természetesen" nem tudom, mert hiába tudom ugyan átméretezni a remek photoshop programommal, hogy a felbontás beférjen ide anélkül, hogy hosszan tartson a megnyitás, de a kapott file az nem JPG, hanem PSD, amit már semmivel nem tudok megnyitni és ide betenni. Ez biztos egy pofonegyszerű probléma egy "írástudónak", de számomra ezek a rövídítések értelmezhetetlenek, ha valakinek van ötlete mit kezdjek a problémával írja már meg a vilmosbartyik kukac hotmail.com-ra! Na szóval a lényeg, rádió remek. Rákezdett az eső délutánra, elbújtam a fuxba, magamra zártam a tetőt és elővettem egy, a "Ráckeve II" utászhajó bontásakor kukázott kabinlámpát, ez világított a kormányállás plafonján, és "szgyelano v CCCP" (aki nem tanult oroszul,"készült a Szovjetunióban"), kicsit rozsdás, kicsit ütött-kopott, de kicserélem, újragyártom jobb anyagból amit kell és ez lesz a cockpitban a világítás LED-es fényforrással. Persze egyszerűbb lenne venni egyet a boltban. Bizonyára nem is lenne egy komoly összeg. De én valahogy szeretem, ha szinte mindennek, amit berakok a hajómba saját története, előélete van. Ahogy végignézek a dolgaimon, minden "beszél" hozzám. Aztán szokás szerint jól kifagytam ott elől a vasfalak közt, vígasztalanul kopognak az esőcseppek a decken, úgy döntöttem mára elég, visszavonultam a szalonba, begyújtottam a kályhába, mert idebent is már csak 19 fok volt, még megnézem mi jött mailben, aztán vacsora (közben TV híradó, hogy ne csak a blogokból tájékozódjak) és elhanyatlok egy könyvvel a kályha mellé. Ma szomorú estém van, magányos vagyok, oldalbordám kétnapos halogatás után kihajózott egy teljes napra ügyintézni, csak holnap tér vissza. Harpi4 írt egy remek tengerésztörténetet a mai kommentek közé, ajánlom azok figyelmébe, akik amúgy nem olvassák a hozzáfűzéseket.

Antymix felhívott és elmagyarázta, hogy tudom használni a képszerkesztőt. Ez lett az erdmény. A szenvedés mostmár azzal van, hogy az átméretezéskor ki kellene találjam a végleges képméretet Ez egy szenvedés, ugyanis a ténylegesen szükséges képméretet előre nem lehet tudni, csak amikor már bent van a kép a szövegben. Innen törölni, visza a szerkesztőbe, növelni, vagy csökkenteni, eltalálni ötödszörre, borzalom. ha így fog menni ezután, alighanem kihagyom a képeket, de ezek nélkül sivár lesz a blog. Korábban a legutóbbi géppel való küzdés előtt úgy működött a képek beillesztése, hogy rákattintottam, ekkor bekeretezte a képet, a sarkokra vagy az oldalakra kattintva és húzva a kijelölést lehetett a képméretet változtatni. Most ha rákattintok a képre, az bekékül és semmit se tudok vele tenni, max törölni. Mára feladom, a képek ekkorára sikeredtek, oszt jóccakát. Kis magyarázat: A "kagylót" a gyári beakasztós és mágneses rögzítésen túl egy tépőzáras hevederrel is biztosítottam nyugalmi helyzetben. A második képen látszik amikor ki van oldva a tépőzár, a harmadik a helyet mutatja, ahova a negyedik képen látható módon a mágneses talp rögzíti. Ha nem kell, csak egy mozdulat, a régi hátizsákból kitermelt heveder fülekbe kapaszkodva lerántom a falról és elrakom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr382653307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

abraxas 2011.02.11. 13:17:25

Nem mondom, hogy nem örülnék a hajóépítési híreknek (kezdenek elhatalmasodni rajtam az elvonási tünetek), de a történeteidre mindig vevő vagyok, akármilyenek legyenek is témájukat tekintve.
Szóval részemről ne fogd vissza magad :o)

abraxas 2011.02.11. 13:19:00

@abraxas: Most látom, pongyolán fogalmaztam :o(
A hajózási elvonásról beszélek, ami már annyira elhatalmasodott rajtam, hogy nagyban készülök a bótsóra, pedig tavaly is megfogadtam (mint minden évben), hogy többet nem dőlök be ;o)

harpi4 2011.02.11. 14:54:44

Ha már a történetekről esett szó, idepofátlankodok a "Memoárjaim" egyik résztörténetével, melyben szerepel a kedvenc Márthád is.
Először is, mi az a dobókötél?
Egy 25-30 méter hosszú, ruhaszárító kötél vastagságú kender (az utóbbi időkben mű-szálból gyártott) kötél, melynek egyik végére egy nehezéket erősítenek. Régebben ezt egy keményfából esztergályozott, némileg tekebábúra hasonlító, kb. 30 cm hosszú, úgynevezett dobókörte jelentette. A későbbiekben ezt baleset megelőzési okokból felváltotta a belsejében valamilyen nehezéket, vasdarabot tartalmazó, kötélből font „törökfej” vagy hengeres kötélfonat.
A dobókötelet arra használják, hogy bizonyos rövidebb távolságokra kidobják, vagy átdobják, majd a fogadó oldalon lévő emberek annak segítségével húzzák ki a partra a jóval vastagabb és nehezebb kikötőköteleket, vagy egy másik hajóra a vontatókötelet.
A dobókötelet használat előtt kihúzzák, hogy ne maradjanak benne csavarodások (verinák) vagy csomók, azután összeszedik az egyik kézbe, karikákba úgy, hogy mindkét vé-ge, a körtés és a másik is, szabadon maradjon.
A dobó kidobáshoz nem annyira erő, hanem némi gyakorlással megszerezhető ügyesség szükséges. A kezdő matrózokkal gyakoroltatni szokták a dobás technikáját, amit azok, igen kevés kivétellel, hamarosan el is sajátítanak.
Az alábbiakban következzen a dobó dobásokról szóló néhány aprócska történet, melyeknek részese, vagy szemtanúja voltam.

- Hát ez már állatkínzás! - kiáltott fel Gy. és odavágta a rozsdaverő kalapácsát. - Még csak délelőtt 11 van, de az agyvizem már felforrt a tűző napon.
Valóban. Én is úgy éreztem, hogy már legalább egy hete verjük egyfolytában a „Cegléd” rozsdás orrfedélzetét a júliusi szíriai napsütésben. Pedig csak reggel 8 óra óta csináltuk. A hajó Lattakia kikötőjében állt, de nem a rakpart mellett, hanem bóják közé kötve vártuk, hogy a part mellett felszabaduljon annyi hely, ahová kiköthetnénk.
1973-at írtunk, és a tiszti főiskola másod és harmad éve közötti nyári hajózási gyakorlatunkat töltöttük a „Cegléden”. A háromhavi munka jól jött nekünk, hiszen fizetésért dolgoztunk, a cégnek pedig azért volt jó, mert így a matrózok egy részét nyugodtan szabadságra engedhették a nyár idejére.
- Még a Stopa (a hajó korcs kutyája) is hátul liheg az árnyékban a fadekken, mi pedig csak verjük és verjük ezt a forró vasfedélzetet - jegyezte meg P. a harmadik „akadémista” társunk.
- Addig üst a vasat, amíg meleg! - bölcselkedtem, de legszívesebben hátramentem volna leheveredni a kutyánk mellé. - Gyújtsunk rá!
Ezzel felálltunk és elkocogtunk a középfelépítmény kanizsellája alá dohányozni.
- Jó lenne ha már part mellé állnánk és kirakodnánk. Aztán mennénk tovább - szólalt meg P. a rakpart melletti hatalmas szovjet hajót bámulva. - Az is csak ott áll. És egyáltalán nem rakodik. Csupán éjszaka van mozgás körülötte.
- Hát persze. Biztosan láttad, hogy miket rakodnak ki. Harckocsikat - mondta Gy.
- Honnét tudod, hiszen éjszaka a teljes kikötőt elsötétítik, és még a hajókon sem éghet-nek a fedélzeti lámpák - erősködött P.
- Onnét, hogy ott, a régi kikötő kis öblének az oldalánál, a személyhajó kikötőpartnál állt az a menetrend szerint közlekedő, nagy olasz személyhajó. Ti is láttátok, hiszen két napig volt itt.
- Na és?
- Hát az fényárban úszott. A kikötőből pedig csak arra vezet az egyetlen út a kapuhoz. Amellett mentek el a trélerek, amikkel a szovjet hajóból kirakott tankokat szállították el vala-mi katonai bázisra.
- Hát ez marha jó! - kezdtem kissé felvidulva. - Itt ez a teljes elsötétítési ökörség. Az izraeli Moszadnak pedig csak annyit kell tennie, hogy az egyik embere, hamis útlevéllel fel-száll, mondjuk Riminiben, erre a személyhajóra. Ki sem kell mennie itt a partra, csak egész éjjel ül a légkondis bárban a jeges limonádéját szopogatva, és amikor elhalad a hajó fényei által megvilágított keskeny úton egy tréler, húz egy strigulát a söralátétre, hogy egy T72-es tank, meg még egy, egy T55-ös, és így tovább.
Ekkor harsány arab nyelvű ordítozást hallottunk a hajó túlsó, a tenger felőli oldaláról. Gyorsan átmentünk megnézni, hogy mi a riadalom oka. Hát az édesvizet szállító mauna (uszály) ott lebegett vagy tíz méterre tőlünk egymagában, mert a vontatója, egy aprócska rozs-da és koszfészek elengedte, az uszálynak pedig nem volt elég lendülete, hogy odaérjen hozzánk. A rajta lévő három arab valószínűleg azért kiabált, hogy dobjunk nekik kötelet és húz-zuk őket a hajó mellé.
- Na, megyek a dobóért - szólalt meg Gy.
- Már nem kell. Itt a P. a hajóács. Nála már van.
Tényleg a hátsó felépítmény baloldali ajtajából felbukkanó P-nek már a kezében volt egy összetekert dobókötél.
A hajó baloldalán a hátsó forgódarunál találkoztunk.
- Ha ideadod, akkor átdobom nekik - ajánlottam fel a segítségemet.
P. rám nézett, és annak ellenére, hogy alig hajózott egy-két évet, lekicsinylően így szólt: - Mi? Egy akadémistának? Az úgy sem ért semmihez, nem hogy a dobóhoz!
- Nocsak, nocsak. Köhög a bolha? Háromszor annyit hajóztam, mint te - vágtam vissza.
- Jó, jó, de hát az én dolgom a vízvételezés, majd én átdobom nekik - váltott hangnemet a hajóács.
- Felőlem - vonogattam a vállam -, azt csinálsz, amit akarsz. Én csak segíteni próbáltam.
P nem volt rossz srác, jóban is voltunk, de hát bizonyára sértésnek vette, hogy bele akartam avatkozni a munkájába. Így hát felmásztunk a III. raktárnyílás ponyvájára, ahol már jó néhányan ácsorogtak azok, akiket szintén a nagy rikácsolás csalt oda
P. kihúzta a hozzám hasonlóan nem éppen szálfaméretű termetét, meglóbálta a dobót és kihajította a hajóból balra, a mauna felé.
Ilyen dobást sem azelőtt, sem azután nem láttam. A hajó oldalától merőlegesen elinduló dobókörte, a kötelét maga után vonszolva, kis ívben balra kanyarodott. Pár pillanatig a hajóval párhuzamosan repült hátrafelé, majd megint balra indult. A hátsó felépítménynél már visszatért a hajóra, és egyenesen berepült a kápó (gépüzemvezető) szalonjának nyitott ajtaján. Valami csörömpölésfélét hallottunk, majd egy valódi oroszlánüvöltést.
- A Kutya úristenit! Mi volt ez! - bömbölte a közel 200 kg-os kápó, majd megjelent a kis teraszának a mellvédjénél. - Ki volt az? Megölöm!
Mit ne mondjak, Mindnyájan, akik a raktártetőn állva néztük végig a jelentet, szinte fuldokoltunk a röhögéstől. A kápó, aki nem volt egy rossz fej, (igaz olyan gépész is akadt, akinek nem ez volt a véleménye), az általános jókedvtől csak még jobban dühbe jött. Azt látta, hogy akik jól mulatnak a dolgon, azoknak semmi közük az egészhez, de hát mégiscsak kiröhögik. Ez pedig tűrhetetlen. Ekkor meglátta a kezében a dobó végével a dekken, szinte sóbálvánnyá váltan ácsorgó P-t.
- Ahá! Szóval maga volt az! Maga tört az életemre! Maga törte össze a velencei üveg-poharamat! (A pohár valóban velencei volt, hiszen az egyik velencei kocsmából „származott”.)
- De hát véletlen volt, kápó - hebegte a hajóács.
- Na, én meg véletlenül szétrúgom a seggét! Ne merjen a közelembe kerülni! - harsogta végső fenyegetésként, és ezzel visszavonult a lakosztálya üvegcserepes magányába.
Nagy tudományos elme volt az öreg, és a Chief később elmesélte, hogy sokat töprengett azon, milyen tényezők összessége okozhatta a dobókörte sajátosan egyedi röppályájának alakulását. Még számításokat is végzett.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.11. 18:22:40

@harpi4: E'jóóvót nagyon!!! Ma tied a sárgatrikó!

PAlcso 2011.02.11. 21:55:07

Üdv! A photosopban nem a mentést hanem a mentést másként kell választani, és ott a .jpg formátumot.

Antymix 2011.02.12. 12:17:41

Kedves Tengerész!

A képek átméretezéséről.

Mivel fényképezel?
Ha mindíg ua.a gép, akkor a beállításainál válassz egy kisebb felbontást, így több kép is fér a mem-be és a későbbi szerkesztés is egyszerűbb. Sőt ha a gépben találsz egy kicsi felbontást, akkor szerkeszteni se kell, csak feltölteni.. A blogra még egy 640x480-as kép is óriási a fél kijelző egy 15,4-es laptopon.
Ha a blogra szánt képeket egyszer kikisérletezed, akkor ha a rögzítőn és a szerkesztőn is azt használod nem kell többet matekolnod, csak írd fel valahova, hogy mi volt az. Továbbá tudom ajánlani a www.blogspot. com - ot. Igaz, hogy a romlott földrész szülötte, de jól kezeli a fényképes userek igényeit. Ha érdekel szóljál, megmutatom.

Advocatus Diaboli 2011.02.12. 14:33:08

Tengerész!

Nem értem, miért a Photoshopot használod képek átméretezésére?
Ez olyan, mintha ágyúval lőnél verébre. A te céljaidra (képek megtekintése, átméretezése, vágása) tökéletesen megfelel és sokkal egyszerűbb használni a legjobb képnézegető programot amit csak ismerek. Irfan View a neve, kb. 3 kattintás telepíteni, semmi trükk nincs benne. Ha gondolod, megírom mailben a részleteket. Megmondom őszintén, nekem számítógéphez értő hivatásos fotós létemre is "pilótavizsgás" a Photoshop. Ráadásul az egy több 100 MB-os vízfej, ami sok erőforrást elvesz a géptől, az IrfanView pedig nincs 10 MB, gyors, kicsi, praktikus.

Advocatus Diaboli 2011.02.12. 14:34:32

@Antymix: miért kellene átállnia a blogspot.com-ra? Most vigyen át oda mindent?

Antymix 2011.02.12. 16:51:54

Nem kell átvinni semmit. Lehet folytatni máshol.Elnézést kérek azoktól a kommentelőktől, kik csak a tanácsként feldobott dolgokat sértésnek veszik. Mint már említettem mindenki a saját tapasztalatából indul ki. Az emlegetett Photoshop, amit Tengerész barátunknak bevezettem nem feltelepített, bonyolult képkezelő, mert ez nem az a Photoshop, amit a kedves Profifotós ismer. A program neve Portable Adobe Photoshop CS3.
A Portable programok, 30 Megás tömörített exék, melyek indítás után ram-ban futnak, amiből azért Tengerész barátunk gépe jól áll és a program a használat után leáll, ezálltal nem terheli a gépet. ÉÉn pendriwe-ről futtatom ezen programokat. Én ott voltam, mikor a programot elindítva Tengerész barátunk megörült neki, hogy ezt Ő ismeri. Na ezért ezt használja. Lehet, hogy a program vízfej, de működik.

Kis ember 2011.02.12. 19:03:59

A születésed történetéhez:

www.youtube.com/watch?v=FJ8rmcrwGng

Hobo Blues Band: 45-ös blues

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.12. 19:53:42

@Antymix: Na most korábban így volt. Olyan felbontással fényképeztem, amit egyből "evett" a blog. De a Jóri Jancsi felvilágosítottak, hogy ez szakszerűtlen, mert ha netán valamelyik képemből nagyobb felbontás kell valamiért, az nem fog működni, tehát utólag kell lerontani a blogba. Erre a picassa nevű programot használtam, de a legutóbbi frissítés óta ez nem működik. Letöltöttem a picassát újra, de most azzal se működik. Nyilván másik verzió.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.12. 20:01:12

@Antymix: Ja és a kép méretet mindenféleképpen kell(ene) a szövegben már amikor bent van változtatni. Az nem úgy van, hogy kitalálok egy méretet, és attól kezdve minden kép akkora. A méret attól függ, mekkora hangsúlyt akarok neki adni, mennyi a szöveg/kép arány amit éppen oda jónak vélek. Ezért kellene a kurzorral húzogatós képméretváltoztatás. A Blogspotra mostmár, hogy megszoktam ezt a mostani formátumot nem akarnék áttérni (amúgy ismerem, de csak a guess her muff-ot szoktam rajta nézegetni) emlékszem mit szenvedtem, amikor erre a blog.hu-ra áttértem az ATW-ről.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.12. 20:07:11

@Advocatus Diaboli: Bevallom férfiasan amikor a Photoshoppal való kínlódásba belefáradtam letöltöttem tegnap az Infran Viewt, sőt amit tegnap felraktam azzal szerkesztettem végülis, de ugyanaz a bajom vele, mint a photoshoppal, nem tudom a képméretet a kurzorral való kijelöléssel változtatni bent a blog piszkozatában, úgy mint korábban. Most meg fogom próbálni a napi postot offline wordben szerkeszteni és onnan egyszerre átkonvertálni, persze ez is visszalépés a korábbihoz képest, de még mindig kevesebb macera, mint minden egyes képet ötször átméretezni és még akkor se tökéletes.

dismay22 2011.02.12. 20:11:36

Amikor ezt a szamot meghallottam rogton te jutottal eszembe:

www.youtube.com/watch?v=ULtTs8JtWzQ&playnext=1&list=PL3B383BFAE8012C93

udv

dismay

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.12. 20:11:59

@Antymix: Nyugalom Laci! Nincs itt semmi sértődés. Csak mindenkiben buzog a segítőkészség. Meg fog oldódni a dolog. Végülis ha egyszer működött előbb utóbb fog megint. csak rá kell jönni.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.12. 20:31:25

@Kis ember: Hát elég komplikált történelmi éveket éltem át, mostmár azt mondhatom hosszú életem során, merthogy ugye egyidős vagyok a Hobóval. Emlékszem többször fordult elő kicsikoromban, amit akkoriban nem értettem és anyám is kitért az egyenes válasz elől, hogy megjelent valami lerongyolódott katonaruhába bújt elhanyagolt külsejű férfiember nálunk, azt kivitték a ház mosókonyhájába, ott begyújtottak a katlanba az üst alá, eltüzelték valamennyi ruháját, megfürdették alaposan és apám ruháiból adtak rá, majd elbúcsúztak tőle és erről nem szabadott senkinek beszélnem. Ezek nyilván hazajutott hadifoglyok voltak és az akkori idők rettegés uralta légkörében az volt a legbiztonságosabb, ha senki nem tud ilyesmikről.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.12. 20:36:03

@dismay22: Bocs, de nem tudom mi az összefüggés.

dismay22 2011.02.12. 20:38:56

A szam szovege Rejto Jenot idezi:)

Wire - "Please Take" Lyrics

Please take your knife
Out of my back!
And, when you do
Please don't twist it!
I felt the stab in my blind side
A poisoned blade to paralyse
A cosh of cash, a net of drink
To anodise, no longer think, so
Please take your knife
Out of my back!
And when you do
Please don't twist it!

F*ck off out of my face
You take up too much space
Move! You're blocking my view
I've seen far too much of you

Please take your knife
Out of my back!
And, when you do
Please don't twist it!
I won't hear another word
Another sugared lie
I won't be a part of your
Latest alibi, so,
Please take your knife
Out of my back!
And when you do
Please don't twist it!

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.12. 22:07:03

@dismay22: Aha! Na én az énekelt szöveget képtelen vagyok megérten, még magyarba se nagyon.

abraxas 2011.02.13. 08:19:23

Öööööö... izé, én még így sem látom az összefüggést :o/

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2011.02.13. 09:21:52

@abraxas: Hát korábban szó volt péhowardról, és gyakran idéztem tőle itt e blogban is. Már kopik a memóriám, de amikor a "14 karátos autó" ment hangos könyvben pár hónapja a rádió irodalmi műsorában, amit ebéd közben minden hétköznap hallgatunk, "J"-t felbosszantottam amikor folyamatosan előre mondtam a poénokat.

abraxas 2011.02.13. 11:41:55

Aha! Én is nagy PH rajongó vagyok, gyakran idézem, mi több (bár ez nem dicsőség) még plagizálom is.
Pl: Derült égből tetőfedő. :o)
süti beállítások módosítása