Kész a két oldaldeszka ami a cockpitba kerül. Lepácoltam kétszer, közben megcsiszoltam ahogy az elsőtől kiszőrösödött, aztán, mint minden faalkatrészt, ami a külső térre kerül alaposan beeresztettem forró lenolajkencével. Nekiláttam a mellvéd peremét borító léc megmunkálásának. Ha szebb idő lenne, az egészet tudnám a decken csinálni, kiköltözve a teljes szerszámparkkal, de ilyen időben csak a műhelyben dolgozhatok, ami a komplikált oldalívhez való illesztés miatt folyamatos ki-be mászkálással és létrázással jár, szóval lassú és fárasztó. De ez az utolsó jelentősebb famunka a hajón.
Tegnap reggel reggelizés közben néztem a TV-ben Pálffy István interjúját Tolvaly Ferenccel, aki a negyven napos bőjtről írt mostanában megjelent könyvében, és nagyon pártfogolták a dolgot. Kicsit gyanús volt, hogy a bőjtölés mellett mitől nőtt meg a Pálffy feje akkorára mint az abrakostarisznya, de annyira dícsérték kórusban egy doktornőt és egy vega szakácsnőt is bevonva a koplalást és a húsmentes étrendet, hogy gondoltam kihagyom a kolbászt az ebédből és beérem egy szelet kőrözöttes kenyérrel a szokásos mézes teám mellé. Hát lehet, hogy íróknál és TV sztároknál beválik, de hogy télen hajót nem lehet építeni ilyen sovány kajával, az tuti. Estére olyan farkaséhes voltam, hogy úgy döntöttem, egyen csicseriborsóból, szójából és egyéb antihúsból készült izéket aki akar, de én maradok a kolbásznál, szaláminál, húsos pörcnél, friss töpörtyűnél és füstölt szalonnánál, kenyérrel, fok- és lilahagymával. Még azt is mondták, hogy se tej, se tojás, tehát sajt se , mert ezek is "állatból" vannak. Amúgy érdekes, de időnként magam is úgy érzem, hogy elég a húsból és ilyenkor automatikusan kevesebbet eszem belőle egy darabig, aztán egy idő után megint megkívánom. Talán nem vagyok túlsúlyos se, mostmár, hogy 178 centis magasságommal lementem egy év alatt 75-ről 65 kilóra.
