Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Csütörtök.

2010.02.11. 19:44 :: A Tengerész

Négy nyavalyás rozsdamentes zsanérért bejártam a fél várost. Eredetileg rezet szerettem volna, ez megy a többi verethez a szalonban, de a végén örültem, hogy a Beregszászi Katinál kaptam rozsdamenteset.  A bejárati ajtókra kellenek a szellőző nyílásokra, ami kaphat mindenféle vizeket, ide nem tartottam elégnek a horganyzottat. Ebben a latyakban naná, hogy megint beázott a bakancsom. Eszembe jutott Nansen, aki mielőtt nekiindult volna az Északi sarkra a "Fram"-mal órákat ült a fürdőkádban a kipróbálandó csizmában, mert tudta, hogy a beázott lábbeli a lábujjak lefagyását okozza. Hol vagyunk már ettől a minőségtől leginkább gagyit termelő korunkban!? Egyetlen embert láttam egész délelőtt jártamban-keltemben latyakot lapátolni. Valahogy úgy tűnik a gyalogosok magasan le vannak sz..sajnálva. Az autóknak eltólt hó magas torlaszokat alkot a járdák mellet, ott olvadozva bokáig érő tócsákon kell átgázolni még olyan forgalmas helyeken is mint a Keleti Pályaudvar környéke, ahol százezerszámra hömpölyög a nép.  A ritkábban járt helyeken még a buszmegállókban sincs eltakarítva, de ahol eltakarították se sok köszönet van benne, az OBI melletti csepeli busz megállójában pl csak a megálló van letakarítva, körbeveszi egy magas hótorlasz, azon kell átlábalni, nem is tudom aki ellapátolta hogy ment oda, tán autóból kiugrott, lapátolt, aztán arrébbment. Direkt volt ilyen hülye, vagy csak komolyan vette, hogy neki csak a megálló letakarításáért fizetnek, a tőle két méterre lévő járdához (amit az OBI takarít, "akinek" meg csak a járda a kötelessége, a buszmegálló onnan való megközelíthetősége meg távol esik az üzleti érdekeitől) már nincs a szerződésében, hogy ásson egy átjárót. Szóval mindenki teszi amit nagyon muszáj, de a kreativitást nem lehet kötelezővé tenni, se normázni. A közterületnek nincs gazdája, csak sápszedői vannak, parkolási cégek, közterület felügyelők kaszálni, büntetni tudnak csak.

Hogy ne csak zsörtölődjek, nagyon jó érzés az ezen blog kapcsán az olvasóimtól felém áradó szimpátia, ha nagyképű akarok lenni szeretet. Miután megírtam, hogy fogytán a tüzifám, ma felhívott valaki, hogy tud a Duna árterében kidöntött fákat, amiket az vág fel aki akar. Nehezemre esett visszautasítani a kedves segítő szándékát (felajánlotta, hogy segít a "kitermelésben"), de ha tavasszal vízre akarom tenni a hajót, nem igazán tölthetek napokat mással mint hajóépítéssel. Ma újabb, idáig építőanyagnak minősített, maradék faanyagot minősítettem tüzifának, ezeket még ősszel ponyváztam le a hajó mellett, hogy "jók lesznek még valamire" de azóta se használtam semmire őket, pedig gyakorlatilag kész szinte minden famunka a hajón és van egy csomó, még érintetlen száldeszkám is, tehát aligha fogok a lehullott diribdarabokra fanyalodni. Na ma kiástam a hóból a letakart halmot és behordtam  a műhelybe. Ezzel ami tüzelőm van (Hol van már a drága jó NDK brikett, amit a lebontott lakóhajóról mentettem?!), kitart még pár hetet, aztán csak-csak jön a tavasz! 

Folytattam a szalon bejárati ajtó belső burkolatának készítését, a bajom ezzel főleg az, hogy amíg ilyen hideg van, nem szerelhetem a helyére, mert ehhez huzamosan nyitva kellene tartani az ajtószárnyakat, márpedig nem azért fűtök odabent, hogy a környezet enrtópiáját növeljem. De amennyire lehet előregyártom és amint melegebb lesz, a helyére csavarozom, ragasztom.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr751750323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

samy1 2010.02.12. 10:31:28

Tisztem.
Másfél éve rendszeresen figyelemmel kisérem a munkáját,és csak gratulálni tudok önnek.Ha lehetséges,szeretnék a hajó test elkészitéséröl ill a tervezéséröl olvasni bövebben.A régebbi bejegyzéseit is olvastam,azomban a test elkészitéséröl nem találtam leirást.Eröt és egészséget kivánok,a céljai eléréséhez!!!! Sanyi

huomate 2010.02.12. 12:48:17

valóban nagyon érdekes lenne olvasni a hajótestről is meg a tervezésről is
azt hiszem valahol a motorról írtál -Mercedes autó diesel ha jól emlékszem?- de én erre is nagyon kiváncsi lennék
és a fütéseddel kapcsolatban is lenne egy kérdésem majd alkalom adtán kifejtem azt is:)

nagyon nagy tisztelőd vagyok ismeretlenül is szeretném egyszer követni a példádat és én is elhajózom csak addig még sok teendőm van itt...
süti beállítások módosítása