Nagyon jót tesz nekem, na meg Amapolának, hogy lassan három hónapja már hogy a hajón lakom.  Nincs az itthoni alaposabb zabálás, hisz a hajón leginkább csak kétszer eszünk naponta, így semmi gond a fogyókúra. Említém, hogy az év elején észleltem, hogy a farmerom feszülget a pocakomon. Na felét enni, dupláját mozogni, ez a legjobb fogyókúra. Reggel hatkor már melózok a hajón, alapos reggeli 8 óra felé, majd ebéd egyre később, mostanában úgy délután háromkor. Utána egy óra alvás, meló legalább este 8-ig és nem is vagyok éhes, vacsora legfeljebb egy falat valami egy pohár tejjel. A múltkor amikor a Gyula szülinapi bulijára kiöltöztem (négy éve nem volt rajtam öltöny és zokni se úgy három hónapja) főleg, hogy ellensúlyozzam a Sikaflextől lemoshatatlanul fekete  kezeimet, kellett keressek egy hózentrágert, mert a nadrág leesett rólam. 10 kilóval vagyok könnyebb mint januárban és remek az erőnlétem. Kilenckor elalszom, ötkor ébredek, a hajónak meg kiváltképp jót tesz, hogy ott vagyok, mert dupáját haladok vele, mint amikor nap mint nap hazajártam.

No kezdem azon, hogy ugye hogy "J" kicsit itthon pihengetett, (főzött, takarított, szóval agyondolgozta magát) egyedül meg nem tudtam árbocot ragasztani, nekiálltam a gázpalackok deckládájának. Amire visszajött így néztek ki együtt.

Aztán többszöri nekifutás után (elsőre és másodikra gond volt a lakatosok által készített munkával és még most se tökéletes, de igazából csak én látom, hogy hol) felhegesztettem az árboctalp merevitését. Lehetne szebb is, mert a 10-es és 5-ös lemezek összehegesztéséhez elég kicsi a  trafóm, de azért megoldottam többszöri varratokkal. Végül is csak az a funkciója, hogy árbocállítás közben megfogja kihajlás ellen a főárbocot, amíg a vantnik nem tartanak. Ha már a helyén minden, nincs rajta oldalirányú erő. A vízszintes lemezek közé 5cm vastag akác/kőris lécek jönnek kifurkálva a "pin"-eknek, amikre a fallok lesznek lekötve.

Mint említettem, mindíg fáj a szivem, ha egy hajó pusztulását látom. A rontóbontó brigád tovább trancsírozza a Ráckeve II.-t. Kaptam még tőlük valamennyi horgonyláncot további borokért, ami ugyan nem jó nekem a meglévő láncom toldáshoz, mert nem azonos a méret, de ha kötéllel teszek le kisebb horgonyt, előtétnek a kötél és a horgony közé néhány méter jó lesz. Most így áll a munka

Íme a csipetcsapat ebédszünetben. Elbeszélgettem a képen elől látható pocakos brigadérosukkal, mondta mindent bontanak ami fémből van, főleg a hajókat szeretik, amúgy laza magánzók szövetsége, a szocializmust jobban szerették mint a kapitalizmust, mert többet lehetett lopni,  a képen láthatóknak, meg még akik éppen elszaladtak amikor fényképezni kezdtem őket kb 80 év letölött börtönbüntetés van a hátuk mögött, de ezt szerintem csak hencegésből mondta a főnök, mert ahhoz azért túl fiatalok.

Ahogy megjött Juditka azonnal folytattuk az árbocragasztást.  Itt az a darab látható amiben már bent van az árboclámpa kábelének védőcsöve, meg még egy tartalék, valamire biztos jó lesz egyszer.

Amikor már csak két darabból állt a nagy dúc, hétfőn este megkentük mindkét oldalt és jött az utolsó ragasztás, már nem fényképeztem, mert unalomig ismert a hosszú munkadarab a 113 db szorítóval. Viszont így néz ki a kész darab a kilenc rétegből összeragasztva.

Az alját 85 centi hosszban  kiegészítettem lécekkel, mert itt négyszögletes keresztmetszetű lesz, hogy passzoljon a billentős árboctalpba, ahogy a régi balatoni 15-ös és 25-ös jollékon is volt. Aztán nagy munkába kezdtem. Most, hogy így bepofátlankodtam a csarnoképületbe, megszüntettem a hajó melletti szabadtéri munkahelyet, ahol a két masszív vasbakon a bummokat gaffokat gyalultam kerekre a tűző napon, meg tároltam a faanyagot leponyvázva esténként. No eszméletlen mennyiségű szemét, kacat, hulladékfa került ki alóluk,

 "J" itt éppen kotorja a gyaluforgácsot, elveszett javak után kutatva.

Borzasztó ügyes lány, megtalált egy vésőt, egy szöghúzót és egy aprócska alkatrészét a felsőmarónak, ami nélkül a mélységállítást hetek óta csak saccperkábé végeztem.

Most a két masszív vasbakon áll bent a csarnokban (én csak úgy hívom "árbocműhely") a nyers főárboc derékszár, (az árbocsudár még hátravan, de az csak egy négyméteres pálcika, ezek után csak "ujjgyakorlat") a két kölcsönkért acél zártszelvényt, ami ragasztópadként szolgált két sör (leasingdíj) kiséretében visszacipeltük tegnap reggel a lakatosoknak, az alátétként szolgáló irodabútorokat is visszaállítottuk a fal mellé a helyükre, feltakarítottuk az eddigi szemetet, tisztul a kép, kezdődik az árbocgyalulás.