Évszázados (na jó félévszázados) hőségrekord dőlt meg, még soha ilyen meleg nem volt szeptember 6.-án. Mivel egész nap a decken vágtam a vasakat, hegesztettem sikítóztam a tűző napon, volt alkalmam élvezni a 35 fokot. Kezd alakulni az orrárboc derékszár. A végén egy acél kaloda fogja meg a sudárszárat, a kaloda két oldalán két pofa van, melyekben görgők lesznek, jobb oldalt acélból, bal oldalt danamidból. A jobb oldalira húzom a horgonyláncot, a bal oldalira a horgonykötelet, attól függően mit rakok le. Az ötletet a Pardytól loptam. Két csőcsonk lesz a horgonycsőrlő két oldalán, egyiken fut be az alatta lévő lánckamrába a horgonylánc, a másik alatt lesz egy motolla, melyre feltekerek egy erős hosszú kötelet, így akadálytalanul tud lefutni róla. Ez a kötél működhet a lánc toldásaként, ha az 50m lánc kevés, lehet önálló horgonykötél rövid idejű, biztonságos helyen való horgonyzáskor könnyű (kukázó) horgonyhoz, esetleg úszóhorgonyhoz, bár olyan helyre nem akarok menni ahol az kell. Ahol a horgonycsőrlő lesz egy bordaköznyi darabon nem 3-as, hanem hatos lemezből terveztem a fedélzetet, (biztos ami biztos) na ma amikor 32 lyukat fúrtam körbe a lemezbe, (az így körbefurkált lemezpogácsát aztán vidiás dekopírfűrésszel kell összevágni és kireszelni a szélét pontos méretre) hogy behegesszem az átmenő horgonylánc nadrágcsövet joban örültem volna a hármasnak, azért az se gyenge.
Szombat.
2008.09.06. 20:00 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.