Na jól lemaradtam a naplóval. Az volt, hogy betörtek szinesfémgyűjtők J. szüleinek erdőkertesi nyaralójának pincéjébe. A pinceajtó szögvas keretre popszegecselt aluminium lemezből van. A tolvaj mágnessel deríti fel és pajszerral szerzi meg a zsákmányt, itt félúton elunta, sok volt a popszegecs, csak kitörte a zárat és elvitte a fűnyírógép kábelét, OBI-ban 600Ft, kap érte 10-et. Szóval hétfőn kimentünk Amapolára, nekiálltam a tönkcső zsírral való feltöltésének előkészítéséhez és beraktam a kocsiba mindent ami pinceajtó újjáépítéséhez kellhet. Kedden reggel kimentünk Erdőkertesre, Keret szétvág, hegesztődik részben új vasból, új zár bevág, lemez kiegyenes, sok lyukba popszegecs behúz, szóval ráment a nap, jöhet megint a raboló. Este visszaautóztunk a hajóra és kint aludtunk. Aztán annyira nem volt kedvünk hazajönni, hogy kint aludtunk szerda és csütörtök éjjel is, csak az imént jöttünk haza, de csak a megválaszolandó mélek, a virágok megöntözése meg a naplóírás miatt, amúgy semmi kedvünk se volt hozzá. Azt kell mondjam hajón lakni még a parton építés közben is SOKKAL jobb mint itt a kies hetedik kerületben a másodikon. A TESCO-ban vett grillcsirke remekül megfér a hegesztőelektródák mellett a konyhapulton.
Szóval a tönkcső. Aki nem tudná esetleg, ez az a cső, ami be van hegesztve vízmentesen a hajófenékbe és rajta keresztül megy a hajócsavar tengelye. Két végén siklócsapágy perselyek vannak a csőbe préselve. A kishajókon többnyire a csapágyak gumiból vannak és a víz keni őket. A belső végén a tönkcsőnek tömszelence akadályozza meg a víz behatolását a gépházba. Sajnos az a helyzet, hogy ha a hajó sekély, hordalékos, iszapos vizeken hajózik, mint én is tervezem a belvizeken, a gumicsapágyak hamar kikopnak, a vízben lebegő homokszemcsék mint a csiszolópaszta működnek. A Dömel Vilivel (aki hajómérnök) annakidején beszéltünk erről és fenti okokból lemondtam a vízkenésű gumicsapágyakról, helyette bronz csapágyakat esztergált a Rezső, amiket még annakidején a Novotel konyháján a gázzsámolyon felhevített acél hüvelyekbe betóltam, amik kihülve rázsugorodtak a perselyekre. A két acélhüvelyt a tönkcső két végére felhegesztettem, a belső végen van a zsinóros tömszelence. A rozsdamentes acél tengely kenése zsírral történik, melyet egy erre a célra szolgáló, a tönkcső menetes furatához csatlakozó csövön keresztül zsírzópréssel kell utántölteni a hálókabin badlója alatt. A tengely és a tönkcső belső fala közé préselt zsír a bronz perselyekbe furatokon kersztül jut be a siklófelületre. Mindent nagyon jól kitaláltam, megterveztem, a Dömel Vilivel átbeszéltem annakidején, csak azt nem gondoltam végig, a zsír utántöltő nyílásán keresztül fejjel lefelé a bilgében hogy fogom bejuttatni a majd öt liternyi zsírt amivel az egész rendszer alapból indul. Merthogy az utánkenés csak egy pumpálás a zsírzóval naponta ha a hajó menetben van, na de az induló mennyiség?! A tervezéskor az oly teoretikus probléma most vált megoldandó feladattá. Elég régen gyártom az elméleteket, első ötletem az volt, hogy fúrok pár menetes lyukat a méteres tönkcső hajófenékből kilógó részére, azokon keresztül betöltöm a zsírt, majd a furatokba csavarokat hajtok és a végüket kívülről lehegesztem. Elvetettem. Egy zsírral teli csövet kívülről hegeszgetni, hm.... Aztán azt találtam ki, hogy viszahúzom a tengelyt a gépházba, ehhez persze ismét ki kellett szedjem a tolócsapágyat és az irányváltót és kívülről egy méteres vörösrézcsövet (még a hűtőláda kondenzátorából maradt) benyomok a csőbe a tengely mentén koppig és azon keresztül nyomom be a zsírt. Na de mivel? Hogy ne tartson lehetelenül sokáig, kitaláltam, hogy egy üres sziloplasztos kartusba teszem a zsírt és annak a végét ráapplikálom a rézcsőre. Kiszámoltam 14 kartusnyi zsír kell bele a 310 milliliteresből. Meg is csináltam, de az egy méter hosszú, 6mm belső átmérőjű csőben a zsír súrlódási ellenállásának legyőzéséhez olyan erőre volt szükség, hogy inkább visszanyomta a dugattyú mellett a zsírt, mielőtt kibukkant volna a cső végén. Na maradt a zsírzóprés. Volt egy kukázott példányom, csak egy fél napot kellett robogózni alkatrészért a javításához. A Vizáról kölcsönkértem egy 10X1-es menetfúrót, csoda de volt nekik. Második csoda épp volt egy darab sárgarézcsövem 8mm belső átmérővel, ez a vörösrézcsőnek pont a külső átmérője, találtam egy 9-es fúrócsutkát, az egyik végét felfúrtam vele és belefúrtam a 10-es finommenetet, ez ment a zsírzóprés flexi csövéhez, a másik végébe meg beleforrasztottam a rézcsövet. Szóval lett egy majd két méter hosszú klistélyom, ezzel adtam a zsírbeöntést a tönkcsőnek. Miután a rézcsövet benyomtam a gépházfelőli perselyig, a zsír belülről kifelé töltötte meg a csövet, kinyomva a levegő nagyrészét. Tegnap kezdtem a töltést, ma estére bent volt kb 3 liternyi, (iszonyatosan lassan megy egy adag a zsírzóból kb. 250 pumpálás és kell kb. 20 zsírzónyi)na ekkor megérkezett a zsír a propeller felőli véghez. Kihúztam a rézcsövet és visszadugtam a tengelyt a gépház felől a propeller oldali csapágyperselybe. További töltés már csak a háló padlódeszka alatti utántöltő csonkról lehetséges. Folyt köv. némi erőgyűjtés után. Amúgy így megy ez.
Kell hozzá J. is, mert ha használható mennyiséget akarok betölteni a zsírzóba, iszonyatos erővel kell összenyomnom a zsírtovábbító dugattyú rugóját, ehhez csináltam egy célszerszámot, de plusz két kéz lell hozzá.
