Hajónapló

Feltöltöttem a váltót ATF olajjal, kiraktam egy újságpapírra, nem folyik hál Istennek, kezdek megnyugodni, szinte biztos, hogy nem volt meghúzva mégse a leeresztőcsavar, de azért hagyom még jövő hétig az asztalon tudom nézegetni. Reggel vettem a Menet-Trendnél három rozsdamentes 3/4"-os csővéget és elvittem a lakatosokhoz egy 25 literes rozsdamentes szódásballont, hogy a bejelölt helyekre hegesszék be védőgáz alatt a csővégeket. Jövő hétre ez is meglesz, én meg belevágom majd az elektromos fűtőbetét flansniját, ez lesz az új boyler, ami már nem fog huppogni. Felszedtem a szekrény alatt a szalonban a fenéklapot és  a P-től kapott szivattyúnak bekötöttem sorba a nyomáskapcsolóját, amit idáig nem használtam, mert az volt az info róla, hogy rossz, de közbe kiderült, hogy mégse. A nyomáskapcsoló megakadályozza, hogy ha valaki elzárt csapnál nyomja a gombot, valahol kidurranjon a rendszer, továbbá  bármikor ha úgy tartja kedvem a nyomógombok érpárját rövidrezárom és  a rendszer hagyományos hidrofor üzemben dolgozik. Nagyon sokszor megtőrtént már, hogy a munka amit elterveztem, a reméltnél sokkal tovább tartott. Sokszor? Gyakorlatilag mindíg! Na ma üdítő kivétel esett meg velem. Régóta tervezgettem, hogy az édesvíz betöltő cső keresztmetszetét megnövelem. De mindíg halogattam, mert tartottam tőle, hogy nem fog átférni a falba behegesztett idomon, akkor azt ki kell vágni, újra hegeszteni, miközben már be van burkolva, előtte bútor, szóval nagy gond. De mázlim volt, egy óráig se tartott, sikerült a 3/4-es slaugot bejátszani a helyére, éppen befért némi trükközéssel. A keresztmetszet növelése több okból kívánatos. Az első az, hogy gyorsabban tudom a tankokat feltölteni. Aztán idáig úgy működött, hogy a betöltő cső végén egy gyorcsatlakozó volt, amihez hozzáklattyintottam a parti tömlő ellendarabját. Miközben a víz beáramlott a levegőző csövön nyomta kifelé a levegőt a tartályokból. Ez nagyon ötletesnek tünt amikor kitaláltam, de kiderült, hogy van egy veszélye. Ha erős sugárban nyomom a vizet befelé, amikor a tankok megtelnek, levegő helyett víz tolul a levegőzőcsőbe, aminek jóval nagyobb a súrlódási ellenállása, így hirtelen nyomásemelkedés lép fel a 0,8mm vastag lemezből készített fenéktankokban, szinte  hálózati nyomás alá kerül a rendszer ami szükségtelen és megengedhetetlen. A tartályok nagy huppanással csattanással reagáltak erre, féltem, ha ez többször megtörténik, megnyílik valamelyik hegesztési varrat. Az elöször alkalmazott 1/2 "-os cső helyett most a 3/4-esbe egyszerűen 10 centinyit betolom a félcollos parti csövet, ha megtelik és emelkedik a nyomás, egyszerűen kilöki. Ebédre mindezzekkel a fenti dolgokkal meg is voltam és nagyon megvoltam magammal elégedve, végülis ez a legfontosabb. Ebéd után nekiálltam a gépház izolálásának. Ezt nagyon fontosnak gondolom. Arról van szó, hogy a gépházat a szalontól elválasztó falon egyelőre mindenféle folytonossági hiányok vannak. A szekrény mögött, a térképasztal alatt, ahol a kábelek átmennek. Namármost egy esetleges motortűz esetén nem szabad, hogy a cockpitból való levegőbefúváson kívül, amit azonnal el tudok zárni, máshonnan is kapjon levegőt a gépház. Ezért ezeket a helyeket az acélszerkezetre önfúró csavarokkal rögzített bakelit lapokkal lezárom, a réseket pedig tűzálló sziloplaszttal kikenem. A szekrény mögötti kb 80X22cm-es nyílást délután be is takartam a gépház felől. Nagyon megnyugtatóan néz ki. Félek a tűztől bevallom. További prevenciót szolgállnak  majd : 1.  Hőálló üveg ablak, hogy be lehessen tekinteni bármikor a gépházba az ajtó nyitása nélkül és egy kis nyitható lyuk, amin keresztül be lehet dugni a tűzoltó készülék csövét.  2. Kívülről kapcsolható világítás. 3. Rugóerő ellenében kinyitott gázolajcsapok, melyek azonnal elzárnak, ha a tűz elégeti a kifeszített zsinórt. Ezeket a kormányállásból is lehet működtetni.