Az alacsonyabbik magaságyás szabott raklapjainak levágott darabjaiból kitermeltem a még használható deszkákat. Utálatos munka, rengeteg berozsdásodott szöget kell kihúzni, elvágni. De hát a faanyag érték. Ami végképp használhatatlan az megy be a kályhába felvágva, még ezen a télen. Bár tegnap egyáltalán nem kellet tüzelni olyan meleg volt, de ma reggel begyújtottam, mert erős szél fúj a Dunáról, ami húzza kifelé a meleget a házból, reggelre csak 22 °C volt amiben J már fázik. De az ilyen himi-humi tüzeléshez jó ez a puhafa hulladék.
Icukától kölcsönkértem három nagy vésőt, nekem is volt két nagy és három kicsi, ezekkel, meg egy vasfűrésszel némi gyakorlás után aránylag gyorsan ment a raklap boncolás. Mert az elsővel megkínlódtam, MINDENNEK megvan a technikája, rá kellett érezzek.
Virágok közt vésővel kalapáccsal.
Eltüntettem az egyik földkupacot az utcáról a ház elől.
Mindig tartottam odaállni az autóval közel a vízhez, mert azon az oldalon ahol általában kiszállok, a part kicsit megsuvadt, most azt a mélyedést is feltöltöttem.
A kép baloldalán a raklap, meg autógumi alatt ponyvával letakarva van még egy bő fél köbméter maradék kerti föld, azt még ki kell találjam hova és mibe fogom deponálni.
Ha ebből a sok virágból mind cseresznye lesz nem tudom mennyi cseresznyés rétest kell majd sütnünk Vilmos napra!