Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • táncoslábú laces: Hát szerintem nem a lejobb megoldást választottad. Én pl. a tartály nyakára szereltem volna a szel... (2024.04.26. 11:44) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.
  • littke: Hat ezek szep kepek. (2024.04.06. 19:08) Szombat.

Linkblog

Péntek.

2017.02.17. 14:12 :: A Tengerész

Idő pocsék. Előrehoztam a naplóírást estéről délelőttre, este majd korábban gyújtok be a hajón és akkor fogok zenélni. (már ha azt a kívülálló számára idegtépő skálázást és ismétlődő nekifutásokat a dallamrészleteknek annak lehet nevezni) Szóval semmi külső tevékenységhez nem érzek ingerenciát. Viszont valakinek megígértem a 444-en, hogy elmesélek egy régi történetet a német építésű magyar tengerjáró hajókról, hátha mást is érdekel. 

Előrebocsájtom, a történetet nekem is csak mesélték, de biztos nem nélkülözi a valóságalapot. A második világháború után Németországot a győztesek (nem okulva az első világháború utáni hasonló hiábavalóságokon), mindenféle korlátozásokkal sújtották, abban a reményben, hogy örökre képesek lesznek megakadályozni egy tehetséges és szorgalmas népet abban, hogy hadi potenciállal rendelkezzen. Ez a kereskedelmi célra épülő hajókra vonatkozóan olyan korlátozásban jelentkezett, hogy a feltételezett katonai célokra való felhasználhatatlanság érdekében azoknak sem kettős fenékkel, sem vízmentes válaszfalakkal nem szabadott rendelkezniük. Az ilyen hajót ugye gyakorlatilag egyetlen, a vízvonal alatt érő lövéssel el lehet süllyeszteni. Bizonyára nagyon okosak voltak azok a jogászok ( mint mindig minden jogász aki csak papíron működő szabályokat fogalmaz jogszabályba, miközben ezeket a sorokat írtam, csengetett a postás kislány és bírósági határozatot hozott, miszerint  elítélték azokat akik az autómat, a lányomtól 2014-ben ellopták, sok oldal bullshit, a vége ami nekem az érdekes, megítéltek 100 000 Ft-ot amit a tettesnek ki kellene fizetnie nekem, csak azt találjam ki hogy hajtom be rajta amikor már a tárgyalásra is a sittről vezették elő korábbi bűncselekményekért őket és ez lett volna a vételár amiért a lányom árulta és ezt nem volt hajlandó kifizetni, inkább elvitte kipróbálni és eladta a MÉH-ben, ennyit az autókról meg a jogról), csak ez pl azzal járt, hogy egy ilyen hajó a Viscayán néhány perc alatt süllyedt el amikor zátonyra futott, ezért valamennyi tengerész  békeidőben vízbefúlt, ami arra a teljesen szokatlan dologra világított rá, hogy ha a világ két legértelmesebb emberfajtája a politikus, meg a jogász együtt kitalál valamit akkor az lehet hogy mégse lesz a tökéletesség kvintesszenciája. Ennek nyomán feloldották ezt a németekre vonatkozó korlátozást és immáron építhettek biztonságos hajókat. Természetesen ezeket az életveszélyes hajókat a németek azonnal kiselejtezték és eladták ócskavasnak, na ki vett meg hármat belőlük? Úgyvan Magyarország! Nálunk ugye akkoriban a legfőbb érték az ember volt, kerül amibe kerül, csak olcsó legyen. Merthogy nagyon kellettek a hajók, az arab-izraeli háborúban a mi helyünk az arabok mellett volt, tömegével ment a baráti segítség hadianyag formájában a jugoszláviai Ploce (később Kardeljevo) kikötőből és ehhez minél több hajóra volt szükség, szóval így lett a korábbi életveszélyes német vasárúból a Mahart tengerjáró flotta három új büszkesége a  Duna, a Tisza és a Rába. A történethez még érdekes adalék, hogy soha olyan rekordbevételt nem produkált a magyar tengerhajózás mint akkor. Mert ugye a hadiárú értékes rakomány, ezért a fuvardíj magas, ráadásul nem kellett messzire vinni, csak a Földközi tenger egyik oldaláról a másikra, visszafelé üresen ment a hajó, majd gyorsan megpakolták és ment is vissza. NADENEMÚGYVANAZ!! Tervgazdálkodás volt elvtársak!! A tervet pedig teljesíteni kell, ha törik, ha szakad. Volt egy olyan bűvös szám, hogy "árútonnakilométer". Na erre nem volt jó a hadiszállítás. Merthogy a "zöldárú" ( mi csak úgy hívtuk "bőrlukasztó") nem csak dögnehéz ágyúgolyó, ha beraknak egy tucat légvédelmi ágyút tele vele a hajó, de nincs nagy súlya, ráadásul visszafelé semmit nem visz, szóval a tonna kevés a kilométerhez képest, hiába az óriási bevétel, a hatalmas profit, az összes vezető prémiuma ugrott ami az árútonnakilométerhez volt kötve, de még le is lettek baszva, hogy a MÁV, TEFU, meg mittudomén milyen cégek azok bezzeg tudták teljesíteni (igaz, hogy veszteséges volt mind mint az eszkimóknál a fridzsiderbiznisz), micsoda disznóság ez elvtársak? Akkor született a megoldás, hogy egy hajót meg kell rakni vasérccel az jó nehéz és körbe körbe menni vele a tengeren, az csinálja az árútonnakilométert, az üzlet meg le van szarva. Hát ennyi volt a mese mára.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr6912268316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tömjénzsolti 2017.02.17. 16:22:10

Oké Vili, ez egy jó sztori, azt látom hogy jó dramaturg is vagy, de hol a folytatás a végkifejlettel?

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2017.02.17. 16:47:26

@tömjénzsolti: Végkifejlet? Mint annyi más történet az éltben ez se folytatódik, csak abbamarad. Amennyire én tudom arab barátainkat minden támogatásunk ellenére szarráverték a zsidók, ahogy azzal a fegyverszállítmánnyal sem sikerült Irakot győzni segíteni aminek a szállításában már én is benne voltam a Budapest nevű hajóval valamikor 1976 táján, a magyar tengerjáró flottát előbb ellopták a gengszterváltás során mint ahogy annyi más részét a népvagyonnak, aztán a világ legsötétebb zugaiban szétvágták őket, hogy valahol valakik kohókban beolvasszák és mást gyártsanak belőlük. A tengerészek meg akik a hajókon szorgoskodnak nagyrészt már alulról szagolják az ibolyát, a maradékuk leginkább egymás temetésén találkozik, néha a tengerészeti világnapon egy páran még összegyűlnek megkoszorúzni a nagy horgonyt a Belgrád rakparton, de már nem sokáig, elfogyunk mint a gyertyaszál, az én történeteimet sajnos az élet írta én csak lejegyeztem ritkán végződnek hepienddel.

harpi5 2017.02.25. 19:08:06

Nos Vili, már nagyon régen szóltam hozzá, de most muszáj helyesbítenem néhány dolgot. Mindezt nem azért teszem, hogy téged, vagy a forrásodat cikizzem, és főleg nem azért mert netán védeni akarnám azt a "legfőbb érték az ember, de b....unk ki vele ahogyan csak tudunk!" társadalmi berendezkedést, amit tőlem sokkal okosabbak után, és is a történelem egyik legnagyobb tévedésének tartok, hanem pusztán a tények (melyek egy /sajnos/ élő klasszikusunk szerint makacs dolgok) miatt. A politikai felhangoktól eltekintve, és az indító okok figyelmen kívül hagyásával, nem volt rossz bolt nekünk az a "barackmag" szállítás. Én a 60-as évek közepétől egészen 81-ig tevékenyen részt vettem vettem benne. Kezdetben jó pár évig csak a Levantére (Szíriába és Egyiptomba) szállítottuk a hadianyagot, magam több "hazajáróval" is, és mindig volt visszafelé fuvarunk. Nem mondom bizonyára előfordulhatott, hogy valamelyik hajót üresen visszarendelték valami más sürgős fuvar miatt, de ez egyáltalán nem volt rendszeres, és az a vasrakományos körbe-körbe járatás csak egy igen rosszindulatú pletyka. Ezt sem az akkori hülye elvtársi gazdasági terv teljesítés védelmében írom, mert szidtam, szidtuk akkor éppen eleget. Már a tonnakilométer jobban mondva tonnamérföld, mint legfőbb eredményességi mutató is baromság volt, hiszen egy vállalatnak a bevétele akkor jó, ha minél több tonnát, vagy köbmétert szállított el jó fuvardíjakért, és a távolság csak másodlagosként kellett volna, hogy szerepeljen. Később, amikor a Szaddam Husszeinnel váltottak örömcsókot a kedves vezetőink, mint most ez a felcsúti gnóm, retardált törpe a putyin elvtárssal, Irakba hordtuk az "anyagot, és onnét Távol-Keletről tértünk vissza mindig full rakománnyal. A cégnek ez nagyon jó fuvardíjat biztosított, nekünk meg minden nap 25% veszélyességi pótlékot a berakás első napjától a kirakás utolsó napjáig, ami akkoriban Afrikát kerülgetve, akár 3 hónap is lehetett vagy még több, ha sokat kellett horgonyon várni Al Fao előtt. Visszatérve a németektől ócskavasárban vásárolt három kivénhedt hajóra, a 70-es évek második felében olyan viszont előfordult, hogy Réniben megrakták a dunaújvárosi rőtvad termékkel (szarvassal) Lattakia vagy Tartus kirakással, és a Charter Partyt sikerült úgy megkötni, hogyha a hajó minél többet elácsorgott megrakottan horgonyon (akár 60-80 napot, én egyszer 67 napig voltam Lattakián) annál több volt rajta a haszon, mert ketyegett az "állás pénz", és ugye az üzemanyag meg nem fogyott, csak segédgépek dízelolaja. Azért abban az időben is akadt egy-két eszesebb ürge a Ker-osztályon, akit nem annyira a mérföldteljesítmény izgatott. Különben is, az összesített kimutatásokban annyit csalhattak, amennyit csak mertek, mert ahová a Cég beküldte, a kutya sem szőrözte le, hogy valóban annyi az a távolság vagy nem. Ez is olyan volt mint a kabaréban a disznó ami 14-et ellett, mire a papír felért a Minisztériumba. A szíriai meg főleg az egyiptomi fegyvereladás az államunknak nem volt valami jó bolt, mert a mocskok nem nagyon fizettek, de az iraki eladás már tekintélyes állami bevételt hozott, dollárban, ugyanis, ezt a BL-ekről és kompetens helyekről tudom, hogy addig nálunk el sem kezdték berakni az Alföldön a Plocséba menő szerelvényeket, amíg egy adott Banknál, (Berkley) le nem tették az árát a Szaddamék, akiknek persze volt elég pénzük az olajukból. Így aztán eladtunk mindent a "görbe csövű" de frissen lemázolt lövegeket, és a 30 éves lőszereket is. SZÓVAL, igen mulattat, amikor valaki elkezdi feleleveníteni a daliás időket, és azt hiszi, hogy világhírnévre tehet szert, ha ír ezekről egy "leleplező" cikket, amivel csak a saját tájékozatlanságát leplezi le, akárcsak a te hírforrásod, vagy ha ő nem ilyen, akkor pedig szeret igaztalan pletykákat terjeszteni, és ügyesen keveri a tényeket a valótlanságokkal. Nos nem akarok én bántani ez ügyben az égvilágon senkit, azt sem aki neked ezt elmesélte, mindössze a magam kis erejéből néhány dolgot szerettem volna pontosítani.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2017.02.25. 19:57:49

@harpi5: Szia Bandikám!Én '75-ben szálltam először hajóra ekkor ez már történelem volt, mármint az arab-izraeli háború, már csak a roncsokat, drótakadályokat láttam a sivatagban amikor az akkor nemrég ismét megnyílt Szuez csatornán áthajóztunk első hajómmal az Újpesttel. Leírtam, ahogy a magyar tengerészek mesélték akikkel együtt hajóztam. Zöldárút persze mi is vittünk aztán Jugóból, Szíriába is meg Irakba is, abban már benne voltam, ahogy a hónaposnál hosszabb idegölő várakozásban is horgonyon Lattakia előtt. Még Mozambikba is vittünk ágyúkat, meg ütött-kopott honvédségi járműveket, gondolom a leselejtezett M készletből, amik az állásban vedlettek rozogává, menni tán pár kilométernél többet soha nem mentek. Hogy a szaracénok mit csináltak aztán velük a fene tudja. Egészség!
süti beállítások módosítása