3:04 Húbasszus! (Méghozzá százhúsz basszus, merthogy ennyi van rajta.) Így van amikor az embert a szaván fogják. Régen egyszer említettem, hogy ha majd öreg leszek és nem tudok már ezt-azt építeni akkor tangóharmonikázni szeretnék megtanulni. Könnyelmű kijelentés volt, merthogy tegnap (igazából nekem ma, mert idáig nyúztam a hangszert tegnap este óta) megjelent délelőtt a lányom és hozott szülinapi ajándékba (ma délután, ha jól emlékszem fél háromkor lesz 71 éve, hogy megszülettem) egy tangóharmonikát. Most akkor meg kell tanulnom rajta játszani.
Mostanra már eljutottam addig, hogy a képen teljesen rossz a kéztartásom, mert a jobb kéz hüvelykujjnak is elöl kell lennie, az is dolgozik, ez nem ajtólap, a bal kéz meg sokkal jobban átdugandó, mert így semmit se lehet a basszusgombokból megnyomni. Amiben viszont a kép tökéletes, a besz@rás az arcomon a "hogyan tovább"-tól.
A netet böngészem, hol találok valami oktatófilmet hozzá, hogy egyáltalán hol kezdjem a tanulást, magyart egyáltalán nem találtam, angolból próbálok okosodni, de egyelőre nem sok sikerül. Tudja valaki hogy kell harmonikázni? (Csak viccvót.) Az jutott az eszembe amikor egyszer régen elhívtak lovagolni és felhívtam egy barátomat telefonon, hogy magyarázza el hogy kell. Ezért a lovaglás egyből ment, a futószárazást utáltam és teljesen kiakasztottam a lovászt, mert nem a fenekem emelgetésével könnyítettem ki a ló hátát, hanem a derekam, felsőtestem berogyasztásával, ahogy a westernekben láttam a banditáktól, de délután már kint voltam a csapattal terepen és ügettem és egyszer se estem le. Viszont a tanult lovas barátomat akit hirtelen ötlettől vezérelve meghívtam, hogy jöjjön el velem és gyakorlatban is mutassa meg amit a telefonba magyarázott, ledobta a musztángja, kórházba kellett vinni összeölteni a fejbőrét.
