Kész a két rakodópolc az étkezőben.
Mindjárt felszórtam rá az asztalt borító rettenetet és ma reggel már ott reggeliztem. J berzenkedik, a konyha étkező helyiségeket saját territóriumának tekinti és tiltakozik minden beavatkozásom ellen. Mindent amit ott nem ő csinál(kivéve persze az építést, fejlesztést) helytelenít. Én viszont a falra mászok már az örökös rendetlenségtől.Tegnap Sári Pistával (ő a helyi kőműves barátom) elautóztunk a terményszárító telepre, neki kukoricáért a horgászáshoz, nekem napraforgómagért a madáretetőbe. Rengeteg madarat táplálunk, kell majd csináljak egy nagyobb etetőt, mert a régit már kinőtték, egyszerre két-három madárka is falatozik, miközben tucatnyi várakozik a környező fákon. Hát itt hegyekben áll a mag hoztunk jó pár vödörrel, talán elég lesz egész télre. Amúgy 100 forint kilója a napraforgónak. A képekért nem vállalok felelősséget, SP csinálta telefonnal.
Ma nekiálltam a földszintet a padlástól elválasztó födém hőszigetelésének. Ez volt az a munka amit jó két hónappal ezelőtt felfüggesztettem, mert nagyon meleg volt odafent. Most pont kedvező a hőmérséklet, a kőzetgyapot agresszív pora miatt csak nyakig beöltözve és porálarcban lehet dolgozni, randa egy meló.
Na erről a képről aki megmondja hogy micsoda...Nem, nem kagyló, vagy csigaház, ez egy darázsfészek kívülről, szerencsére üres. Tele van velük a padlás. Anyaga alighanem cellulóz, hogy hogy csinálják ilyenre, nem tudom. Talán megrágják a fát és valami nedvükkel újraformázzák a rostokat. Hártyavékony és belülről mint egy virág, egy vékony száracskán áll benne a fészek. Csodálatos alkotás szerintem. (Azzal együtt, hogy utálom a fajtáját, nyáron is összecsíptek párszor.)