Amíg leszárad a deck kicsit irkálok. Nagy vihar volt este-éjszaka, de most gyönyörű verőfényes az idő, holnaptól mond megint esőt, lehűlést. Az volt a tervem, hogy kürtőskalácsot sütünk a parton, de ez a nyárfavirágzás lehetetlenné tesz minden ilyen tevékenységet, ha csak nem akarjuk a karamellizált cukormázat fehér vattával borítva eszegetni. Ugyanezen okból a bográcsozás se jöhet szóba. A gunwale szegélylécét ragasztgatom, helyenként elég csúnyán elbánt vele a tél, szétvált, megnyílt a fa ahol rétegekből összeragasztottam,  ez a nagy igénybevétel sok volt neki, eső mossa, harmatban ázik, nap perzseli, hó borítja, most még az egyszer körbejavítom, de ha nem sikerül, szembe kell nézzek vele, hogy újat kell csináljak. Az orrsudár felső, napsütötte felületéről is lepergett a lakk, meg  a lazúr, miután mint említém hullik a nyárfaszösz semmiféle felületkezelés nem jöhet szóba a szabad ég alatt, kihasználtam, hogy üres a műhely, bevittem, átcsiszoltam és csónaklakkal újrakentem az egészet. Amúgy a macskaápolás uralja a napi tevékenységet. Nem a műtéti heg a gond, azzal semmi probléma, hanem az a kb 20 cm2-es nedvedző, vérző felhámseb a hasa jobb oldalán. Ha nincs rajta a gallér  véresre nyalja, egyszerűen nem tud gyógyulni. Kétszer lejódoztam, de ebből nem lehet rendszert csinálni, a jód erős maró anyag, biztosan fertőtlenít, de a gyógyulást is megakadályozza. Végülis hagytam, hogy alaposan kinyalogassa a sebet, aztán rátettem a gallért és az egész sebfelületett beszórtuk sebhintőporral. Én a saját sérüléseimet is így szoktam gyógyítani. Igen, én is kinyalogatom, kiszopogatom, aztán beszórom sebhintőporral, csak utána békén hagyom, akkor kialakul egy csúnya, ránézésre penészesnek tűnő, de rendkívül hasznos kemény varras védőréteg, ami alatt fertőzéstől izoláltan gyógyul a seb. De hát ez a tökfej állandóan nyalogatni akarja, ezért a gallér, amit egész jól megszokott. Lehetetlen állandóan bent tartani a kórházdobozban, mert rettenetesen cirkuszol, pontosan ugyanúgy kell vele kijárni sétálni háromszor mint a Deni kutyával kellett, akkor békésen poroszkál mellettem, kivéve amikor összetalálkozunk a Zsömi kutyával, mert azt ez a szegény elesett beteg állat nyakán a gallérral megtámadja. ( Nem tudom kinek nem ismerős a vicc, Kis faluban temetési menet, arrajáró idegen kérdezi, kit temetnek. Válasz: " Egy szegény,  öreg,  nagyon nagyon beteg asszony....nak....a férjét.")Tegnap J kihalászott egy tenyérnyi halat, valamelyik horgász foghatta ki és visszadobta, de elpusztult és a macska befalta az egészet. Séta után gyógyszer amit elég nehéz neki beadni, utána békésen alszik a dobozban egy hatalmasat, de felébredve megint cirkuszol, szóval elég macerás így az élet, de hálistennek holnap kiszedi a Gy a varratokat, talán a bőrsérülése is rendbejön annyira, hogy nem kell már ezt a tölcsért hordania, akkor felügyelet nélkül is kijárhat, így azért nem merem szabadon járkálni hagyni, ha egy erősebb kutyával összefut nagy handicap neki, hogy se oldalt látni, se harapni nem tud rendesen ettől a gallértól.