Ma kirándultunk. "E" elvitt bennünket Hárosra. valaha, vagy bő 40 éve voltam ott egyszer, már nem emlékszem milyen apropóból, akkor volt ott néhány csónak az öbölben, most van párszáz és egy komoly villasor a hárosi partrészen. Mindazonáltal természetvédelmi terület, tehát ősvadon van a félszigeten.
Nagyon szép békés a táj, kellemesen megebédeltünk a hajón, tiszta a víz, jót fürödtünk mindnyájan, a kutyát kivéve, az megvetően hátat fordított amikor befelé hívtam a vízbe. Nyugodtan tűrte a hajózás viszontagságait, bár amint kiléptem a partra és mondtam neki, hogy "jöhetsz" máris kint volt a parton.
.jpg)
Érdekes módon a németeknek megéri hajóznia Dunán. Láttam egy sereg román lobogójú hajót is. Csak magyart nem láttam egyet se. Visszafelé közvetlen a "Petróleumkikötő", majd a Szabadkikötő bejárata előtt mentünk el. Semmi hajóforgalom. Pedig valaha milyen jövés-menés volt itt. Mégcsak nem is a dunatengerjárókra godolok, hanem a régi Mahartos folyami árúszállításra. Most minden közúton zajlik, véleményem szerint jóval drágábban. Gazdag ország a miénk.
De menjünk sorjában. 10:45-kor elbúcsúztunk Amapolától.és elindultunk a Kvassay zsilip felé.

Elég régi lehet a zsilipkapu, legalább 60 éve nem csinálnak már szegecselt acélszerkezeteket, mindet hegesztenek. A zsilipnél találkoztunk a "Hepajka" kocsmahajóval, ők a Római part felé igyekeztek. A 7 órási zsilippel jöttünk vissza, megint velük találkoztunk. odafelé csorogtunk a folyással, visszafelé suhantunk.