Na mindjárt más, hogy vajas lekváros kalácsot reggeliztem hideg tejjel! Ebédre meg görögdinnyét akarok enni őszbarackkal! Akutyafáját!! Amúgy más vonalon is kedvező a helyzet, úgy tűnik vége a kutyaféltésnek. Már tegnap is feltűnt, hogy kinézve a partra sehol a kis kan. Séta még pórázon persze, de nem követ minket tisztes távolságból, mint jó pár napja folyamatosan. Bár "D" állandóan tekintget hátra, de sehol a lovagja. Na mondom menjünk át provokátorba (imádok kísérletezni, az egész életem abból áll), felkerestük "ZS"-t "aki" szokásos helyén a portán heverészik a sorompó tövében (időnként ráhajt valaki autóval a lábára, mert olyan hülye/lusta, hogy nem megy arrébb az Istennek se, ilyenkor napokig 3-3,5 lábon közlekedik). "D" lelkesen ráront, függőlegesen tartott farokkal kínálja magát, "ZS" kényelmesen feltápászkodik, unottan beleszimatol, a biztonság kedvéért belenyal a szokásos helyre, majd hátat fordít és undorodva bevonul az őrbódé alá kapart odújába. "D" még szomorúan vakkant párat aztán értetlenül leereszkedik a fenekére és szomorúan bámul befelé az odúba, de "ZS" fenékkel fordul felé, mégcsak szemkontaktusba se bocsátkozik. Így múlik el a szerelem. Tisztára mint az emberek. Szerencsére nincs dráma, vidáman futkározunk, ma már póráz se volt, visszatértünk a biciklis futkározásra, jóízű szaladgálásra szimatolásra a rekettyésben.
Más vonalon viszont kedvezőtlenség van, tegnap felhívtak a kereskedésből, hogy nincs 50 literes Hajdu boyler, az összes beszállítójuk lemondta, kénytelen vagyok 7000-el többért megvenni a Praktikerben. Ezek is olyanok mint a Grűn, nála mindíg olcsóbb a káposzta mint a Kohnnál, csak nem tart belőle. Mindegy, ma boylerszerelés lesz, meg takarítás, estére lesz kép a fürdőszobáról.
"E"-ék útrakeltek Szigetszentmiklósra ma reggel az öreg, de kifogástalan állapotban lévő Baylinerrel, "E" talán még nálam is nagyobb hajóbütykölő, a karbantartásban legalábbis jobban jeleskedik. Visszafelé még egyszer útba ejtenek bennünket és akkor talán bográcsozunk egyet, mert tegnap az állapotom nem volt erre alkalmas, merthogy azt terveztük. Nagyon úgy néz ki, hogy csúszik ez a hajóvizsga, pedig szívesen vettem volna részt a ráckevei lampionos hajófelvonuláson, de hajólevél nélkül nem merek odáig osonkodni.
18:43 Most értünk vissza a fürdőszobázásból. Készen van a lényeg. Csak az encsembencsemek vannak hátra, fogasok, polcok, törölközőtartók, szárító, kapaszkodók. Holnap elrobogózok kapaszkodó ügyben a "mankógyárba", ez a gyógyászati segédeszközök valahavolt gyára a Dózsa György úton az egykori Volga szálló közelében, tudomásom szerint egy bolt még van ott, megpróbálom megvenni ami kell és visszafelé jövet fel is szerelem. A többit majd kitalálják a használók, hogy mi legyen még és hol.
Itt éppen a villanybojlert nézem, hogy ki-be kapcsol e a termosztát. Aztán bekötöttem és már melegszik is a víz.
Nem kell aggódni, hogy valaki beveri a fejét a bojler aljába.

Aki szerencsés a nyitott ablak alatt is elfér.

Amúgy így néz ki a kész munka. Félreértés ne essék, a villanyszerelés kivételével mindent más csinált én csak a szervezést a bevásárlást és a szállítást végeztem, de azért mégis a "saját termékemnek" érzem a fürdőszobát.
Nem kedvelem a zuhanytálcát. Körülményes belépni, leverődik a zománc, vagy elreped a műanyag, eldugul a lefolyó. Itt, mint korábban Balatonon, meg egy korábbi lakásomban is olyan megoldást alkalmaztam, hogy a zuhany alatt egy 90X90 cm-es négyzeten 3cm-el mélyebb a padló és van benne egy összefolyó. A zuhanyfüggönnyel is csak a baj van. A kéményhatás következtében a függöny alja rászívódik az ember lábszárára, ha meg a lesúlyozott függönyt használom bepenészedik, elkoszolódik a varrásnál. Az eltolható falú zuhanykabinnal is az a baj, hogy nehéz tisztán tartani, ráadásul az olcsó kategória semeddig se tart, törik, szétesik, ami jó az meg nagyon drága. Itt van bőven hely pancsolni, ami víz meg kifröcsköl azt egy nyeles gumilehúzóval be kell húzni a lefolyóba és kész.