Kicsit hazajöttünk. Én már csütörtök este kimentem a hajóra, J péntek este jött utánam. Meglehetőst összefolytak a négy nap eseményei, de megpróbálom kigubancolni, bár sok jelentősége nincs, hogy melyik nap éppen mikor szakadt le az ég felettem, merthogy  az egész hétvégén zivatarok jártak. Ma volt először, hogy csak pár csepp eső hullot tar fejemre, bár dörgéssel és fekete fellegekkel jócskán ijesztgetett délután, le is ponyváztam a hajó melletti famegmunkáló állványomat. De csak sorjában! Csütörtökön Erdőkertes, összevont László-Vilmos (após és én) nap, rántott  borjúlábszárral, a veresegyházi strand melletti tápláldában, ami jól hangzik, de az enyém csak zsírból és mócsingból állt, aki teheti, kerülje  a helyet. Hogy ne vesszen egészen kárba a nap, este még kiautóztam Csepelre a hajóhoz, felpakolta a mizzen bummjának faanyagát és kivittem a KJ-hoz, lenyomtuk vastagsági gyaluval, hogy másnap reggel tudjam őket ragasztani. KJ elismeréssel nyugtázta  a kifogástalan hossztoldásaimat, kijelentette, hogy őt (asztalos létére) nem lehetne ilyesmire rávenni, ami persze nem igaz, láttam a házának a csavart lépcsőjét, amit hónapokig csinált, mestermunka, de hát az nála is a hobby, a hivatás az a lamellózás szakmányban. Ha már kint voltam, kint is aludtam, így másnap hajnalban neki is álltam a bummnak, azaz álltam volna, de amint kitakartam a fákat, azonnal lezúdult az eső. Tiszta trópusi zivatar. Miután visszatakartam mindent, kimentem a Vizára, ahol a M már nyújtotta is felém a hajó kulcsát, mert látva a kínlódásomat, azonnal tudta, azért jövök, hogy beköltözzek a hétvégére a hajóba dolgozni. Meg is állapították B-vel, hogy olyan az idő, mint amikor annakidején a trópusokon gyapotot, rizst (szóval olyasmit aminek árt az eső) rakodtunk és sütött a nap, de amikor elkezdődött a rakodás, azonnal elkezdett esni az eső, na gyorsan raktárcsukás, amire becsuktuk, megint kisütött és ez ment egész nap, mindenki örjöngött, a stivador (stevedore) a bócman (boatswain) a chief (a rakodásért felelős első tiszt).

Szóval felfújtam a pofámat és az egész rettenetes mennyiségű betyárbútort, deszkákat, szerszámokat, irányvonalzónak, felsőmaró vezetőnek  és culagoknak egyaránt univerzálisan használt hosszú 40X60-as zártszelvényeket be- és felpakoltam az örökifjú  VW-re és legurultam a Vizához a partra. Ott berámoltam mindent a fedett hajóhombárba, aztán meglátogattam az asztalosüzemet és hétvégére kölcsönkértem 40 pillanatszorítót, tele lett vele ismét a csomagtartó. Ezt is behurcoltam a Vizába. Íly módon felkészülve csak kacagtam a további felhőszakadásokon, amik jöttek is rendszeresen, szombaton és vasárnap, de már nem tudtak gátolni a munkában. Ez az igazi. Hajóépítés a hajón!

Elöször is a fellelhető himihumiból, asztalból, festékeshordókból, fa- és vasládákból csináltam egy víszintes, öt méter hosszú munkafelületet, mert a bumm végleges hossza 4,40m, most még némi plusz van a végén. Aztán összeragasztottam és szorítóztam két-két deszkát, úgy hogy a négy egymáson fekvő közűl csak a felső és alsó kettő közt volt ragasztó, a középső kettő közt nem. Így hagytam péntek estétől szombat reggelig kötni.

Szombaton leszedtem a szorítókat és kettéválasztottam a két darabot középen. Felsőmaróval a vezetőnek használt zártszelvények mentén kimartam üregesre mindkét munkadarab belsejét, úgy, hogy összefordítva egy csövet alkosson, melynek két vége-, valamint az a 20 centi, ahova a shott bekötőpontja kerül tömör maradjon. Így nézett ki a két féldarab. Ezután gondosan megkenve mindkét felületet ragasztóval, összefordítottam őket és a vas culagok közt ismét ráraktam vagy 50db szorítót, teljes erőmből összeszorítva őket. (a jobb tenyeremen ekkor már 3db felszakadt vízhólyag nehezítette a csavargatást) Az eredmény egy durván 12X8cm-es külméretű, kb 30mm falvastagságú két végén zárt fa cső lett. Az üreg középen nem egyenletes átmérőjű, mert követi a két végén elvékonyodó külső átmérőt. Eredeti terveim szerint a négy deszka kiadta volna a végleges vastagságot, de amikor a vastagsági gyaluval kiegyengettük a deszka évgyűrűi által okozott holkereket, a collos deszka  20mm vastagra (vékonyra) fogyott el. Ezért a külső oldalakra, miután vasárnap leszedtem a szorítókat, ráragasztottam még egy-egy 10mm vastak kőris lécet. Ezzel némileg bajban voltam, mert nem volt ilyen hosszú kőris anyagom. Namármost a 10mm vastag "deszkát" srégelve toldani 20 centi hoszon,..... elsőre aggodalommal töltött el, vajh hogy fogok tökéletes sík ferde felületeket csinálni, amik ék alakban egymásra helyezve hézag nélkül kiadják a centis vastagságot. Ilyen vékony anyagnál saját "patentom", a maróval való megmunkálás kevés sikerrel kecsegtetett. Nekiálltam tehát gyaluval, körtárcsás sikítóval, végül szalagcsiszolóval  megcsinálni. Nos alábecsültem a tehetségemet. Minden gond nélkül megoldottam. Általában elég nagy a mellényem, de most kishitű voltam. Nem is volt különösebben nehéz megcsinálnom. Immáron harmadszor is felraktam a rakás szorítót vasárnap délután. Ma reggel leszedtem mindet, a 40 db kölcsönzöttet reggel 7 órára, a munkakezdésre visszavittem az asztalosüzembe. A manőver annyira felkeltette a főasztalos érdeklődését, hogy kisétált a Vizára megszemlélni a végertedményt, ami azért jött kapóra, mert mindjárt befogtam, hogy segítsen a munkadarabot lecipelni a hajóról a kocsihoz. Ettől eltekintve neki is tetszett a munkám. Aztán mindent visszahurcoltam Amapolára és mellé a bakokra, majd  a már bejáratott módon (lásd bowsprit) mind a négy oldalát síkba martam a bummnak úgy, hogy középtájt vastagabb mint ahol az árbochoz csatlakozik, a külső vége pedig még annál is vékonyabb. Ráadásul (ha már cifrázom a statikáját) kissé nem egyforma az alső és felső ív,  a felső fele ahol a vtorla van kissé domborúbb, mint az alsó (a húzott szál) aminek a közepe táját húzza, görbíti lefelé a shott. Ne ennél tudományosabb bummot nem vagyok képes se kitalálni, se megcsinálni.

Mi történt még? Pénteken ebéd után épp a legjobb álmomban kopogás ébreszt fel. Általában ki-be jár mindenki hozzám, ez egészen természetes, hozzám csak jó emberek jönnek, ki is ordítok szokás szerint, hogy "gyere be, mássz fel a létrán", de nem jön senki. Na kimászok az ágyból, egy szerény ember ácsorog az esőben a hajó mellett esernyője alatt. Beinvitálom. A netről talált rám, rendes vitorlázó ember, könyvet visz, hajót néz és remek ajándékokkal lep meg. Csuda hasznos holmik. Első perctől fogva az energiatakarékosság okán erősfényű ledekkel szándékoztam  megoldani a navigációs fényeket, de hasonlóan a P hajóján látott horgonylámpához,  több ledből kialakított körsugárzó, illetve szektorosan sugárzó fényforrásokban gondolkodtam. Nos látogatóm két kis lámpát mutat, (és ad nekem) amiknél egyetlen diódával megoldotta a 360 fokban való sugárzást! Zseniális, ráadásul pofonegyszerű megoldás, én elég nagy ötletelőnek tartom magam, de ez a trükk, amit itt szándékosan nem akarok részletezni, mert hátha szabadalmat sértek vele, sose jutott volna eszembe! Kapok még tőle egy általános világításra, tehát nem navigációs fénynek használható kis elektronikával működtetett ledes lámpácskát. Nem volt még időm kisérletezni velük, de mindegyiket ki fogom próbálni, áramfelvétel és láthatóság szempontjából,az eredményről feltétlen beszámolok. Amúgy van valami anyag róluk a neten is, de még nem volt időm megnézni. (http://yachtlight.hu/)

Siva kutyát meglátogattuk, megnéztük a kicsiket, mert ugye  a halászlévacsora másnapján lekölykezett. Elég elhanyagolt, bűzlő állapotban van a fészekalja, nem sokat törődik velük a gazdájuk, de azon kívül, hogy néha enni adunk a lesoványodott "kismamának", "akit" a sivalkodó dagadt apróságok valósággal szétszopnak, nem sokat tehetünk értük.

Olvasom a Vitorlázás-ban, hogy a tervezett hajóadó évi  2000Ft/ vitorla négyzetméter lesz. Amapolára fel tudok majd húzni annyi vásznat, hogy  kéthavi nyugdíjamat befizethetem érte az államkasszába. Na ez az amit egészen biztosan nem fogok tenni.

Remoskában főztünk a hajón szuperebédeket. Ez az eszköz egy régenvolt ország (Csehszlovákia) régenvolt olcsó, de remek  produktja. Aki ki akarja próbálni, íme a recept. Kell hozzá kb. másfél kiló krumpli meghámozva, kb.15 deka kolozsvári szalonna, 20 centi parasztkolbász és két tenyérnyi szelet sajt. Az edény aljára  J  leterített egy réteg kakastaréjra vágott szalonnát, rá egy réteg krumplit (a burgonya szót utálom), rá egy réteg kolbász szeletet, arra megint egy réteg krumplit, majd további szalonna- krumpli-kolbász-krumpli-szalonna rétegeket . Lecsukni, konnektorba bedugni, úgy bő egy órát rotyogtatni, majd rátenni a sajtot és még hagyni kb egy negyedórát, amíg jól ráolvad az addigra átsült felső szalonnarétegre. Nincs vele sok meló, nem kell különösebben odafigyelni, keverni-kavarni, kóstolni, fűszerezni, nem kell sok főzőedényt drága édesvízben mosogatni, szóval igazi hajóskaja. Legalábbis amikor van parti áram. Egy-egy sörrel felséges laktató ebéd négy személyre. Egyébként is visszavettem kicsit a fogyókúrából, tavasszal éreztem, hogy a hasamon elkezdett feszülni a farmer, semmi gond, indul a "felét enni-dupláját mozogni" project, ez a világ leghatékonyabb fogyókúrája, garantáltan eredményes, leadtam 7 kilót, ismét lötyög rajtam minden, de ha így folytatom, az erőm is elhágy, szóval be is reggeliztem jó kis húsos paprikás szalonnából lila hagymával tegnap és ma, mindjárt könnyebben emelgettem a fákat. Amúgy a Remoskában még akár piskótát is lehet sütni.

Valamelyik nap meglátogatott a második kötetért "A", régi kollégám, aki  sokszoros díjnyertes bármixer és a magyar mixerek szakmai elnöke, amúgy meg annakidején a piaristáknál fertőződött meg vitorlázással. Amikor még ifjan jártam a Balatont  gyakran találkoztam a "Fiastyúk" nevű belugával,  a piaristák zászlóshajójával, amit kalóz flotta kisért vidám diákcsapattal járták a Balatont. Hát "A" egyike volt azon régi diákoknak. Azóta ugyan nem vitorlázott, de ahogy a fiatal fa kérge megőrzi a karcolást öreg korára is, úgy él benne azóta is örökké a régi hajózás emléke és örökös nosztalgikus vágya. Nos e blog és a Google Earth alapján bukkant rám úgy bő 25 év után és azon kívül, hogy Bisset fan lett általam, nagy élvezettel nézte Amapolát immáron második látogatása során is. Az Isten tartsa meg jószokását, meglepett egy málnalikőrrel és hozzá egy fantasztikus cocktailrecepttel, úgy, hogy az elmúlt napokban a hőségben könnyű jeges koktélokat szopogattunk a cockpit árnyas ponyvája alatt. Szerintem ezt a jó érzést irigyli tőlünk a sok csirkefogó tolvaj honatya és próbálja megtorolni horror hajóadóval, na közlöm velük, hogy tőlem egy fillért se látnak, adósok börtöne még nincs, hajón lakom  majd a világban, lakcímem nem lesz, csak nem adnak ki nemzetközi kőrözést ellenem adótartozásárt.