Hajónapló

Bolond az idő. Eső rohamozza a bőrünket körülvevő világot, majd kisüt a nap, hogy kisvártatva újra széllel és zuhogó esővel támadjon. Én a hajón heverészek, amióta az asztalosműhelyt kiköltöztettem a ház elé a kertbe, ilyen körülmények közt szó se lehet munkáról. Nem is baj, rámfér némi pihenés az az igazság, hogy mind fizikailag, mind mentálisan mélyponton vagyok. Csak fekszem és könyveket olvasok. Közben  hol zápor veri felettem a decket, hol nap süt vízszínűen kristálytisztán, a túlpart házai pengeélesen látszanak a lenyugvó nap sugaraiban miközben  heves északnyugati szél hajtotta rövid tarajos hullámok rohannak a hajónak.

Ahogy boldogult anyám szokta volt mondani, "Rámjár a rúd". Aki netán nem ismeri a mondást ( az eredetét én se tudom, talán a kocsirúddal és a lóval lehet összefüggésben, ahol tán a ló, tán a kocsis a peches), sorozatos balszerencsét jelent. Nos egyéb bajaim mellett utolért a fogfájás. Egész pontosan hónapokkal ezelőtt még Pesten voltam vele fogorvosnál, állítólag fogínygyulladás miatti érzékenység, sajnos azóta csak romlik minden orvosi utasítás betartása mellett. Ma kipróbáltam a ráckevei fogorvost, valamit csinált vele ami fájt, aztán elmúlt a fájás, de estére megint előjött. Röntgen nem mutat semmit, nem lukas, nem gyökértályogos, nem szuvas, csak fáj. Következő kezelés júniusban. Addig meg próba Sensodyne fogkrém. Szóval van bőven okom a rosszkedvre.

Most, hogy házam lett, nem kell már megfékeznem a könyvvásárlásaimat, amit  idáig a hajó szűkössége korlátozott. Hogy Pesten cirkuláltam úton-útfélen antikváriumokban turkáltam és különböző könyveket vásároltam. Úgy adódott, hogy Herman Wouk trilógiáját visszafelé olvasom, először a harmadik, "Végső győzelem", majd a második "Háború" című kötet olvastam ki, az elsőt még nem sikerült megszereznem, aminek a címe "Forrongó világ". Idézet a  "Háború"-ból : 

Rettenetesen sz@r hetem volt. Gyakorlatilag az egész hét értelmetlen, felesleges, fárasztó ügyintézéssel, hivatalokban való rimánkodással, űrlapok kitöltésével, meddő és szomorúságos lelki kínlódással telt. És csak a hétnek van vége, a problémák, melyek egyaránt jelentenek súlyos anyagi és lelki terhet tovább görögnek. Mentálisan a mélyponton vagyok, semmihez sincs kedvem, ma délután lett volna kis időm haladni a dolgaimmal, de csak piszmogtam, máshol vannak a gondolataim, tehetetlenségemben még szegény J-t is bántottam, pedig igazán nem szolgált rá.. De úrrá leszek a feladaton ha a fene fenét eszik is, MEG FOGOM OLDANI!

Viharos szél csattogtatja a ponyvát odafent, hullámos lökdösik a hajót, betört az estére megjósolt hidegfront, holnap a mainál vagy 10 fokkal lesz hidegebb és még az is lehet, hogy alaposan el fogok ázni, merthogy kétnapos ügyintézésre indulok különféle hivatalokba. Elmondani nem tudom mennyire utálom az ilyesmit, meg az okot is amiért erre kényszerülök, sokáig halogattam, de itt a vége. Nem akarom részletezni nem blogtéma.

Ugye holnap választás. Olvasom a magyar Nemzet Online vezércikkét. ( http://mno.hu/vezercikk/holnap-eldol-1219793 ) A fiúk mindent bedobnak. A cikk mondanivalója nagyjából ez: "Ha nem szavaztok ránk, ezek biztos ellopják még a Seuso kincset is. "  A Fidesznek nincs programja, nincs mondanivalója, a legbutább orránál fogva vezethető népréteget etetik könnyen emészthető minimális agyi ráfordítással felfogható szlogenekkel. Ezek ezt, meg azt tennék, ha ök jönnének. Ennyi. Mi a helyzet ezzel szemben? Mindegyik lop. Simon is Rogán is.

Á prilisnégyről szóljona zének / Felszabadulva / zengjea nép /Érctorkok harsogva / Zúgjáka / szélek / Felszaba dítók / hősine vééét!

Munkával ünneplünk mint minden nap. J nekiállt kimosni a hegyekben álló többhónapos szennyest. Merthogy tegnap megjött a mofógép. ( Nem elütés, egy távoli rokon úgy a '50-es évek vége felé amikor még újdonság volt ez a technikai vívmány, hencegett, hogy vesz a feleségének, de kímélte a műfogsorát, csak evéshez használta, így lett a mosógépből mofógép, azóta a családi legendárium jegyében így emlegettük anyámmal és apámmal. A másik neve  "Marcsa" volt.)

Jól kicentiztem az alaprajzot, épp van hely egy magunkfajtának a klotyón a zuhanyfülke és a mosógép közt, nálunk kövérebb csak a kerti budit használhatja.

Na ilyenből lesz még vagy három-négy adag.

A mosógép üzembe helyezése nem tette tovább halogathatóvá a villanyszerelés további eszkalációját. Arról van szó, hogy sehol egy tisztességesen földet dugaszolóaljzat nem volt a házban. Miután a gépeim kettős szigetelésűek, ez nagyon nem izgatott idáig, de nedves helyiségben védőföldelés nélkül használni a mosógépet, ez már túl van a piros vonalon. Leszereltem a fogyasztásmérő-szekrényben lévő régi gummon táblát amin két VDM (vékony Diazed mellső csatlakozású) védte a ház hálózatát. Alapjábavéve semmi bajom az olvadóbiztosítókkal. Sőt. Azt mondom, izzólámpás világításhoz még jobban is illik mint a kismegszakítós ( konyhanyelven "automata" ami zárlatkor "lecsap") védelem, ugyanis az izzólámpa és az olvadóbiztosító (konyhanyelven a "biztosíték) nagyjából egy időben keletkeztek, passzolnak egymáshoz. Viszont amióta kismegszakítókkal védjük az izzólámpás világítási hálózatot, amikor kiég egy égő akkor gyakran mikroszekundumnyi időre villamos ív keletkezik az elolvadó wolfram izzószál helyén. Az ív ellenállása töredéke az izzószálénak, ezt a hálózat védelme zárlatként "értelmezi". A hagyományos olvadóbetét ilyen rövid idejű túlterhelésre rá se bagózik, viszont az "automatát" azonnal levágja, sötét lesz az egész házban, pedig zárlat nincs, csak egy égő ment ki. Miután nálam izzók nem lesznek (minden figyelmeztetés ellenére nem tartok se a LED-ek, se a kompakt fénycsövek szemrontásától), az olvadóbiztosítók helyett a két áramkörre osztott hálózatot két 16 A-es kismegszakító védi. Az új főelosztóba, mely már nem a "villanyóraszekrényben", hanem a hálószoba falán van ( a fene menjen ki visszakapcsolni a ház külső falán mondjuk hóesésben pizsamában) beraktam még egy 30 mA-es Fí relét és a régi földelést, mely a dugaszolóaljzatokig nem ment ki, csak a mérőszekrényben volt összekötve a nullavezetékkel (valamint egy konnektort  találtam a házban ahol a nulla meg össze volt kötve a földelőérintkezővel), összekötöttem a szennyvízakna-szennycsatorna  földmunkája során lefektetett új földeléssel. Ezt a földelést a mérőszekrényben összekötöttem a mérőből kijövő nullavezetékkel. Így már biztonságosan üzemelhet a mosógép, meg minden egyéb villamos fogyasztó a házban.

C szereti elhordani az apró alkatrészeket, időnként kiveszek egy-egy  csavart a szájából mielőtt eliszkol vele. Az eredeti villanyszerelés elég rég lehetett, az olvadóbiztosító aljzatokon 11, 90 Ft-os ár volt.

Megy az eke, szaporodik a barázda... (ajaj, melyik versben is van ez? Googlizni nem ér!) Szóval egymás után kezdenek világítani a végleges lámpatestek, lesznek végleges dugaszolóaljzatok a falakon, amikben áram van, szűnik a mindenfelé tekergő hosszabbítógubanc, kábelek lógnak ki a falból ahol majd egyéb fogyasztók lesznek, ajtó van a fürdőszobán, ha minden igaz holnap jön a mosógép, szóval alakul a ház. A fürdőszoba minden funkciója teljesen használható, a bútorozás befejezése később lesz, a konyha használhatóvá tétele a hajózási szezon előtt fontosabb.

Mai hír http://www.origo.hu/itthon/20140401-nvb-az-atv-torvenysertoen-kozolt-politikai-reklamokat.html  Bagoly mondja verébnek, hogy politikai reklámot nyom! Ráadásul az ATV magáncég,  a TV 1, meg a kettő, meg a Duna, meg a Kossuth, meg a Petőfi adófizetői pénzből etetett közmédia, na ők meg kizárólag Fideszkampányt nyomnak. Előre a lenini úton! Volt már bő 40 év amikor a tolvaj hozta a törvényt, sokan bíztunk benne, hogy örökre vége de most visszatért a régi bolsi világ. Ja, az meg mindennek a teteje, hogy a Pravdát kell járatnunk ahhoz, hogy megtudjuk, aláírták az atomerőmű kölcsönszerződést. http://vs.hu/alairtak-paksi-hitelszerzodest-0401 Végülis ilyen aprósággal minek foglalkozna a közmédia? Elég ha napjába legalább 20 percet nyomják azt a többhetes képsort a híradóban,ahol a legfrissebb híreket illene adni, ahogy Simon Gábort pórázon vezetik. Orbán harcot hirdetett az államadósság ellen, ez volt az indoka a nyugdíjpénztári vagyon államosításának. Most minden korábbinál magasabbra emelkedik az államadósság. Mikor hazudott az Orbán, akkor vagy most?  Ne törje a fejét senki, megmondom, mindig ahányszor a száját kinyitja. De én is bűnös vagyok, mert azzal, hogy szándékosan érvénytelent szavaztam, de facto hozzájárultam, hogy ez az erőszakos suttyó uralkodjon a hazámon (sőt elárulom '98-ban meg egyenesen a Fideszre szavaztam). Úgy tűnik a hülye tehetségtelen, tolvajokkal jobban jártunk volna mint ezekkel az erőszakos maffiózókkal. Ahogy Katának írtam a kommentjére, az országot mindenféleképpen meg fogja hágni valaki. Nekünk csak az a választásunk, hogy a szifiliszesnek, vagy a tripperesnek tartsuk oda az ánuszunkat. Tessék?? Hogy közönséges vagyok? Még így is csipkefinom a stílusom a napi politikához képest.

Pár napja nagy csinnadrattával visszakerült a Seuso kincsek néhány darabja Magyarországra. (olyasmi ez, mint amikor valaki fogcsikorgatva visszavásárolja a tőle ellopott autót) Nekem valahogy  ez jutott azonnal az eszembe:

Napiszar, az internet pöcegödre; Pózolj pénzzel  http://napiszar.org/tag/pozolj-penzzel/

Napiszar, a politika pöcegödre ; Pózolj Seusoval, 

Hú micsoda parázs vitát generált a fényforrásvásárlásom! Nos a LED-es  spotjaimban, amit a hidegtükrös halogén  helyett találtak ki, van egy rakás LED, nem számoltam mennyi, de vagy két tucat. Namármost ha a polaritást felváltva kötötték be benne, akkor 50 Hz-el felváltva égnek, azaz nem lesz másodpercenként ötvenszer sötét a lámpa. Vagy rosszul gondolom? A kínaiak is így gondolják? Annakidején a fénycsöves világítás tervezésénél úgy küszöböltük ki ezt a vibrálást, hogy három fázisra elosztva kötöttük be a három fénycsöves armatúrákat, így a szinusz görbék valamelyike mindig "dolgozott". Úgy gondolom, hogy még ha nincs is a foglalatban kondenzátor, akkor is egy kétutas egyenirányítóként működik a két csoport LED, azaz 100 Hz-el villog, amit tán már nem észlel a szem. 

Ma délután könyvbemutatón voltunk az Árpád múzeumban. Mint a város neve (Ráckeve) is mutatja, ez a vidék a szerbek  betelepülésével népesedett be valamikor a középkorban. Annak ellenére, hogy azóta eltelt vagy 600 év, Ráckeve őrzi az ősi szerb hagyományokat, sőt a szomszédos Lórév igazi szerb falu, a lakosok 80 százaléka ma is szerb anyanyelvű. A Lórévet bemutató könyvet részben a néhány házzal tőlünk déli irányban lakó kedves utcaszomszédaink  Flóra és Zoli írták  ( http://konyvtar.ksh.hu/cgi763?session=48631425&infile=details.glu&loid=1311706&rs=1075771&hitno=4 ) , így pláne elmentünk a bemutatóra. Kedves esemény volt, szerb széplányok szépen énekeltek és bájos volt a lórévi szerb néptáncos éneklő gyermekcsapat. Valahogy így kéne működnie a "multikult"-nak, de ehhez kell egy ilyen befogadó és elfogadó légkör, szóval ez itt nem Erdély és nem Ukrajna. 

A lányok szerb énekéből igazából semmit nem értettem, de megütötte a fülemet a "Bozse moj", ami (rá is kérdeztem, jól emlékeztem) azt jelenti, hogy "Istenem". Elkomorodtam. Vannak dolgok amik 100 éven is átütnek. Anyai nagyapámat Závori Lajost (nem ismertem személyesen, röviddel az én születésem előtt, a második világháború végén meghalt) az első világháborúban a szerb fronton rohamra vezényelték. Összecsapott a vele szemberohanó szerb katonával és a mellkasába döfte a szuronyát, ahogy azt tanították a szalmabábos gyakorlatokon. De ami aztán következett az nem volt begyakorolva. A szalmabábú nem rogyott össze és nem hörögte vért bugyborékolva a száján, hogy "Bozse moj".... Nagyapám ekkor határozta el, hogy soha többé nem öl embert. Hogy ez valóban ne történhessen meg átlőtte a saját karját ami persze ha kiderül öncsonkítás és halálbüntetést von maga után, de szerencséje volt, leszerelték és nyomorék hadirokkantként béna fél karral a másik kezével kosarakat cipelve mint piaci hordár tengődött. Hát ez a "Bozse moj".

Megvagyok ám. Csak nincs mit mutogatni, ez a fürdőszoba olyan kicsi, hogy semmi nem fér bele a normál fókusztávolságú gépem látószögébe. De működik a klotyóöblítés, mosdó lefolyóstul, dugókivetőstül, belekezdtem a villanyszerelésbe. Tegnap felutaztam Budapestre, a HÉV-en megterveztem a villamos hálózatot és figyelembevéve a már meglévő anyagokat csináltam egy anyagkiírást. Előtte való este körbenéztem a neten megkutatni az árakat, nagyok a különbségek, egy biztos barkácsáruházban nem szabad vásárolni anyagot, mert 30-40 százalékkal drágább minden. Végülis mellettük döntöttem ( http://www.elektrouno.hu/reklam/statikus_oldalak/pag_statikusOldalak.aspx?KOD=elerh ) a HÉV állomás mellett van a bolt így a tömött dögnehéz hátiszákkal nem kellett sokat gyalogolni hazafelé. Minden energiatakarékos, LED-es, fénycsöves és  kompakt fénycsőves világítás lesz mindenütt, izzólámpa nem lesz egy se a házban amire készen leszek a felújítással. A LED-es fényforrásokat a Nefelejcs utcai boltban ( http://leddiszkont.hu/kapcsolat.html ) gondoltam a legolcsóbban megvásárolni, így is otthagytam tizenvalahányezret, igaz kínai minden, de két év garancia van rá. ( Ahogy az örmény kereskedő mondta a Kőbányai piacon: " Ámi ném kínái áz nem érédéti".) Szóval súlyos hátizsákkal és alaposan megönnyűdött pénztárcával tértem haza a kies Ráckevére délután. 

Kész az összes falburkolat. Nagyon szép lett. Ez a 2 mm vastag dekorit nagyon bevált. A végén elfogyott a Tytan szerelőragasztóm, ezért a függőleges falakhoz is Artelit poliuretán parkettragasztót ( http://artelit.hu/termekek/parketta/parketta-ragasztok/parketta-ragasztok/22.html ) használtam, amit korábban csak vízszintes ragasztáshoz alkalmaztam. Azt eszeltem ki, hogy a vödrös kiszerelésű Artelittel, miután mérlegen grammra kimérve a két komponenst alaposan összekevertem, az üres szerelőragasztós kartusokat újratöltöttem. Ezután remekül kezelhető volt az anyag függőleges felületre is. Akárcsak a szerelőragasztóval, egymástól 10 -12 cm-re  csíkokat húztam, majd felnyomtam a falra az így megkent lapokat. Ebben a ragasztóban az a jó, hogy az edényidő jóval egy óra felett van. Aki már dolgozott ragasztókkal tudja, hogy mekkora nehézséget okoz az, amikor a ragasztó hamarabb kezd bekötni, mint ahogy az ember végez a bedolgozással. Poliuretán, poliészter, epoxi mind egyetértenek abban, hogy streszelik a dolgozót, akiről szakad a verejték, hogy hamarabb végezzen a felületek megkenésével, illesztésével összenyomásával mint hogy a ragasztó elkezdjen gempásodni a keverőedényben. Persze nem nagy ez a gond amikor apróságokat kell összeragasztani. De én majd 2 m2-es lapokat kellett megkenjek és illesszek, de a "nagy fal"-nál (igaz a kedvezőbb vízszintes helyzetben) közel 4,5 m2-t, ezt a ragasztó mennyiséget kikeverni, egyenletesen felhordani, helyre rakni és leterhelni, a szokásos 20 perces bedolgozási időbe nem fért volna bele. Ez az Atelit viszont kellemesen pasztás maradt miközben betuszkoltam a kartusba, kinyomtam a lapra, a lapot felillesztettem a falra, igazgattam, odanyomogattam, aztán a mellette lévő lapot is méretre vágtam, azt is megkentem és felillesztettem, szóval kitartott mindaddig amíg az egész bekevert mennyiség elfogyott, kiürült a kartus, miközben a falra felpasszírozott lapnak esze ágában se volt lejönni, mert a kezdeti tapadás elég volt ahhoz, hogy a helyén maradjon. Biztos ami biztos a nagyobb, lapokat ki is támasztottam, megszorítóztam ahol tudtam, de gyakorlatilag erre alig volt szükség. Mindösszesen  kb 23 m2-t ragasztottam fel így, belegondolni is szörnyű, kontakt ragasztóval mennyivel nehezebb lett volna a munka, ráadásul a fal egyenetlenségeit (a korábban sok helyütt csempével burkolt forgácslap falak felülete elképzelhető, hogy milyen volt a csempék lefeszegetése után) ezzel az eljárással könnyű volt követni, a fél centi vastag ragasztó csíkok kiterültek ahogy épp helyük volt. Tartottam ettől a munkától , de úgy tűnik sikerült jó módszert alkalmazni és a végére nagyon belejöttem.

Végrevégrevégre ez már a tavasz. Fák virágok és egyebek.

Ez a fa (ha jól azonosítom) az un. "fosóka", leginkább díszfa, de apró, ringlószilva szerű édes termése is van, én szeretem, Csepelen is volt kettő, ahol Amapolát építettem, de vigyázni kell vele, mert a nevét nem a véletlennek köszönheti.

A nárciszokat kissé megritkította a szennyvízcsatorna fektetés, de "az élet él és élni akar".

A kék azt hiszem jácint,

ezt hogy hívják csak J tudja, mert ő minden növényt és állatot ismer.

Hüm... pedig ezt is mondta, hogy micsoda, mellesleg egész télen virágzott, de most nagyon beindult.

Ez tulipán, csak valahogy életlen lett a kép.

Ezt tudom! Százszorszép!

Na ezt az életerős növényt ( ott nőtt ki ahova a csatornacső árokásáskor a földet lapátoltam, majd visszatemetéskor alaposan legyalultam, szétkapartam a kupacot) szemre nem sikerült azonosítani, de amikor megszagoltuk kiderült, hogy medvehagyma, vacsorához fogyasztjuk.

A kályhaajtót tegnap már nem kellett a térdemmel kitámasztani, hogy ne csukódjon be hamuzáskor, tűzrakáskor. Ebből egyből tudtam, hogy víz jött a hajó alá, az enyhén oldalra dűlő és orrával felemelkedő hajó felúszott a fenékről és kiegyenesedett, Amapola ismét hajóként viselkedik.

J ma este beüzemelte a zuhanyt. ( tegnap kiszedték az ujjából a varratokat, víz nem érheti és még hónapokig fájni fog, ezzel biztatta az orvos) A mosdó is a helyére került, még alá kell bútorozni és a lefolyót bekötni. A zuhanykabin sehogy se fényképezhető a kis helyiségben. A dekorit borítású, OSB-fa szendvicsfalak a padlóban futó beton vályúban állnak, a felállítás után forró Bonobittal (oldószeres bitumen) öntöttem ki a vályút, majd csemperagasztóval takartam a kiöntést, erre csempe lábazatszegélyt ragasztottam Sziloplaszttal, amit ugyancsak Sziloplaszttal az illeszkedő élek és fugák mentén kikentem. Ennél jobban nem tudom távol tartani a nedvességet a falak aljától. A mosdót a régi pozdorja válaszfalból kiszabott lapba ragasztottam be epoxigyantával, a lapot  és a csap mögötti falat kőmintázatú dedkorittal borítottam, a szegély a hajóépítésből maradt mahagóni.

Nagy napjuk volt a meteorológusoknak. Bejött a megjósolt viharos szél és a hidegfront, órára pontosan ahogy megjósolták. ( Hehe, Orbán még az időjárást is leigázta, a délelőtti beszédére tavaszt rendelt, de az ellenzék délutáni összejövetelét már elfújatta a széllel.)  A rossz időt általában jobban eltalálják, mint a jót. Úgy egy hete három napot is várni kellett arra a szép időre amivel kecsegtettek, kezdetben már délutánra, aztán másnapra, aztán a következőre, de mindig csak maradt a borult ég, szemerkélő eső. Tegnap viszont a reggeli verőfény délre fátyolfelhős borongásra váltott, a szél szinte észrevétlenül erősödött délutánra ponyvacsattogtató, fűzfaágszaggató, kukaborogató erejűre és persze az eső is szemerkélni kezdett. Még a félig a fenéken ülő hajót is döntögeti a szél, ami átmenetileg enyhült csak estére, de ma reggel is fúj rendesen. Remélem eltalálták a gyors elvonulását is ennek a hidegfrontnak, mert igencsak szomjúhozzuk a tavaszt. Mindenfelé rejtélyes növények bújnak ki a kertben a földből, gyönyörű virágok bontogatják szirmaikat,  J a sajgó ujjával (sajnos a fájdalmak nem enyhülnek) amiben még mindig bent vannak az öltések már nagyon szeretne kertészkedni, de a baleset most félkezessé tette. Így is nekiállt levágni a tavalyi elszáradt elefántfüvet, de aztán én sarlóztam le, ne kelljen szegénynek kínlódnia. 

Ismét fogyatkozik  alólunk a Duna. Amapola az orrától legalább a kiel feléig a fenéken ül.Mondjuk nem akarok mozdulni a hajóval a tavasz vége előtt, így nem nagyon zavar,  az inkább, hogy valaki szennyezi a vizet a túlparton és mindent idehoz az északnyugati szél. Mondjuk nem olajos szennyvíz, tehát alighanem az ártalmatlanabb fajta, úgy tűnik parton felgyűlt szemetet gereblyéznek a folyóba, most, hogy az alacsony vízszint könnyen hozzáférhetővé tette valakinek a partrendezést.

Felállítottuk a fürdőszoba északi falát,

továbbá helyére került a WC 

Ez azért már jelentős fejlődés. Délután kiállítás megnyitón  voltunk

Mit mondjak, nem az én világom. Nem arról van szó, hogy azt kutatom "mit ábrázol ez a kép?". Ezen már rég túlvagyok. De amikor állok egy műalkotás előtt azt várom, hogy ha kinyitom a lelkem  valami áradjon belé (vagy kifelé belőle, szóval, hogy valahogyan hasson rám). Most nem áradt. Még azt se mondom, hogy az alkotásban van a hiba, biztos működik valaki másnak, különben nem olvasott volna a műértő felvezető kommentátor négy sűrűn gépelt oldalt méltatás és okításképpen ( bár arról is  volt egy gyanúm, hogy nagyrésze sznob halandzsa, én nem igazán tudok mit kezdeni olyasmivel, hogy " ...nem ábrázol, hanem a struktúra szól hozzánk" most nem biztos, hogy ez így elhangzott, de ilyesmikből temérdek, de még ez se lenne gond, innám a szavakat, ha tényleg "szólna", de a lelkem csak a csöndet visszhangozta, ha én is élhetek némi képzavarral),.

A művész fejkendőben copffal, ahogy egy művésznek kinéznie illik.

Végre  egy egészen hiperrealista kép! Kár, hogy nem kép, a téglalap alakú faláttörésen az ünnepi méltatást hallgató közönség látható. 

Idenagyítottam a kép címét... na én is így vagyok vele.

Nekem legjobban a kályha tetszett. Igaz az az épület tartozéka.

De hát, mégegyszer mondom, biztos bennem van a hiba. Itt állok művészetintaktan az angyalföldi proli földhözragadt ízlésvilágommal a sok műértő közt. Viszont a vörösbor kifogástalan volt.

Végre abbamaradt az eső. Már nagyon ideje volt, annyi csapadék volt az elmúlt hetekben, hogy a macska lassan kénytelen lett volna úszóhártyát növeszteni a kerti barangolásaihoz. (érdekes módon a mederben viszont alig van víz, nézem a Hydroinfot, 2 m alatt van a Duna Pestnél). Kész a vízszerelés a házban. Ötrétegűvel szereltem, sose csináltam még ilyet, de a kulcsos roppantógyűrűs idomokkal, pofonegyszerű volt az egész, két nap alatt megvoltam vele. Azt írja az irka, hogy 10 bar az előírt a próbanyomás, hát nekem csak a 3 bar  hálózati nyomás áll rendelkezésemre, két napig rajta hagytam, nem folyik sehol, a főcsapot lezárva 10 óra alatt 20 százalékot esett a nyomás (nem volt kilégtelenítve, tehát kb a rendszer felében levegő volt) , én ezt megfelelőnek ítéltem, használatba vettük a rendszert.

Balról jobbra: Zuhanycsaptelep, WC tartály befolyó víz kiállás (rajta manométer), mosógép kidobott víz kiállás (jelenleg pissoirenak használom, nagyon praktikus), sarokban pici pötty, mosógép bejövő víz 1/2"-os kiállás ledugózva, ablakos falon villanybojler hideg/meleg kiállás (ezt sajnos nem tudtam a falba eldugni), lent jobbra hideg/meleg csövek a mosdónak (később lesz hőszigetelve és elburkolva), balra a fal alsó sarkában a konyhai mosogató felé menő csövek.

Ami szintén a helyére került, immáron véglegesen.

Alatta a csövekkel és SEMMI NEM CSÖPÖG, FOLYIK, egyből jó volt minden! A jobbra kanyargó 40-es lefolyó ami az "Y"-al csatlakozik a mosogató kidobóághoz, az megy a mosógéphez. Spekuláltam hogy oldjam meg, hogy ne jöjjön vissza a mosógépnél a csatornabűz, végülis idomokból raktam össze egy szifont. Elég terjedelmes ahhoz, hogy ne száradjon ki két mosás közt és miután a mosógépből nem jön ki elvileg olyan víz ami el tudja dugítani, remélem sose kell majd szétszedni tisztításhoz, mert biztos ami biztos összeragasztottam.Ennyi az aktuális nyomás.A kis villanybojler még csak ideiglenes, azért lóg egy hálóban a falon, egyszer lesz egy nagyobb is, nem furkálom ki üttre-főre a szép falburkolatot.

A mosdó pult a régi bejárat begyógyított helyén még nagyon "vázlatos".

Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, immáron úgy századszor mutatják a TV-ben ahogy a mikrofonos ember Simon Gábort üldözi az autójáig, majd rázendít a közszolgálat a fideszmantrára, csak a lottó ötösöm lenne olyan biztos, ahogy megjósoltam, hogy ez lesz naponta. Mellé most megvették a Cuschlágot, ez megy választási kampányban kormányprogram helyett. 100 %-ra biztos vagyok benne, hogy TV vita se lesz a kampány során a pártelnökök közt, a Fidesz stílusa a sunyi/erőszakos nyomulás, a közmédia seggnyaló üzemmódba való kapcsolásával, miközben az összes többi párt TV-ben való kampánymegszólalását lekorlátozták valami 20 percre. Most épp az Obersovszky nyomja a kötelező szöveget, keménykedik a Szanyi Tiborral, szinte hihetetlen, hogy ugyanaz az ember aki a Schmitt Pálnak úgy egy éve remegő nyelvvel nyalt be a melegfosig. (bocs, de a gyomrom fordul ki a mindent elöntő narancsszínű takonytól, amiben boldogan lubickol a választópolgárok 45 százaléka, ha komolyan vehetők a közvéleménykutatások)

Hát ma délre felállt a "nagy fal", ami a konyhát a fürdőszobától elválasztja. Csigákkal kötelekkel felhúztuk az egyik felét majdnem a mennyezetig, a másik felét meg részletekben emelgetve és alátámasztva ugyancsak elemeltük az asztallapként szolgáló régi falpanelekről. Ezután alábújva a két falpanelt (rohadt nehezek, pláne guggolva, egyszer ránk is esett kicsit az egyik, engem combon, J-t bokán vágva) kicsúsztattuk és lefektettük a padlóra, majd a helyére állítottuk a kész, új falat. Nagyon jó lett és csak egyszer esett J homlokára egy nehezebb támaszléc, akkor még nem sejtettük, hogy ennél még rosszabb is fog történni délután. Kiengedtünk és örvendeztünk a sikeres munkánkon, remekül passzol a fal padlóhoz, falhoz mennyezethez, szóval minden remek, nem győztünk gyönyörködni a munkánkban. Talán ezért lankadt a figyelmünk, vagy inkább a figyelmem, mert leginkább magamra veszem a felelősséget, nekem kellett volna jobban figyelni és vigyázni J-re, de amikor a padlón fekvő immár "ártalmatlannak" vélt két , 2200 X 1200 X 45 mm-es forgácslapot akartuk kicsit arrébbtaszajtani, én egy pajszernek használt léccel, J meg csak úgy kézzel nyúlva hozzá, amikor hirtelen lezöttyent az alá rakott klocnira a dupla anyag és J bal kezének középső ujjából lecsippentett egy darabot. Sok vér lett hirtelen, meg persze nagy fájdalom, kilátszott a csontvég is. Na most ha lett volna autó, akkor irány a sebészet, így (én ugyan megpróbáltam rábeszélni a drágámat, hogy bringázzunk az orvoshoz, de nem vállalta) mentőt hívtam, ami a Merényi Gusztáv kórház traumatólógiára vitt minket, ahol összevarrták J ujjvégét ( a hiányzó darabot hiába kerestem a lapok alatt, alighanem a szó szoros értelmében elvitte a cica), éjfélre értünk haza, kissé elázva az esőben, villamosozás, HÉV-ezés és egy órás gyaloglás után. Hát ilyen dicstelenül ért véget egy nagyon sikeresnek induló nap

Ma J a "sebeit nyalogatta", szóval lüktető fájdalommal és enyhe seblázzal küzdött, de még ő vigasztalt engem. Persze "The show must go on" ( https://www.youtube.com/watch?v=4ADh8Fs3YdU&feature=kp ) leszedtem a maradék csempét a fürdőszoba déli faláról, lekapartam és lesikítóztam a ragasztómaradékot és kiszabtam és felragasztottam erre is egy  dekorit lemezt. Most így néz ki az állapot. (a "bűnös" lap a padlón fekszik)

Na így néznek ki a falak. Miután az anyagot igyekszem a leggazdaságosabban feldolgozni, a kisebb darabokat is felhasználom, az illesztés ott van ahol a polc, szekrénykeret majd eltakarja. 

A régi 2 db lebontott  2,20 x 1, 20 -as válaszfalpanelból csináltam egy 2,20 X 2,40 m-es nagy asztalt  (a 3x3 m-es helyiségben), ezen ragasztom össze az új  válaszfal 2 X 2,20 m-es  szendvicspaneljét. Összerakni relatíve könnyű, mert kisebb lapokból, távtartó deszkákból áll, de előre fosok, hogy fogom majd felállítani? Merthogy ki kell alóla valahogy venni majd a két asztallapot, eltávolítani a helyiségből, majd felállítani a helyére, mindezt akkor amikor már jó nehéz lesz. Pillanatnyilag úgy gondolom, hogy valahogy (hogy hogy azt még nem tudom) felnyomom a mennyezetre, akkor olyan mintha bent se lenne a helyiségben, akkor valahogy kivisszük a házból az asztallapokat és az alsó élét a padlóra leengedve felállítjuk a falat. Elmondva egész könnyű.

Ezt az autót néztem meg tegnap Szegeden. Hogy miért? Nos nosztalgia. Ilyen volt az első autóm. És most, hogy kicsit letelepedtünk, felmerült, hogy jó lenne megint egy autó a ház körül, ha esik az eső és nincs kedvünk biciklivel menni a boltba, vagy az élményfürdőbe. Szóval körbenéztem a neten és ezt találtam http://www.hasznaltauto.hu/auto/renault/r_4/renault_r_4_1.1_gtl-7482747 Valamikor a '70-es évek legelején vettem a Renault 4-est (ha valaki nem tudná ez ennek az autónak a típusa) és nagyon szerettem. Emlékszem tél vége volt és randa hideg, nyirkos, amolyan "takonyhúzó idő" , de az autónak remek volt a fűtése. Maximumra állítva a fűtést, a barátnőmmel autózva levetkőztünk derékig... alulról és minden piros lámpánál  "matattunk" egy kicsit. Nos ebben azon túl, amire most mindenki gondol az volt a járulékos élvezet, hogy "azoknak" odakint, akik behúzott nyakkal, pirosló orral sietnek az utcán minél előbb melegebb helyre kerülni, milyen rossz, miközben nekünk idebent milyen jó. Bevallom az autó rendszámára ( CY 24-33  ) még most is emlékszem, de hogy a lányt hogy hívták.... hát akárhogy próbálok visszaemlékezni, nem sikerül. Szóval nem gondoltam, hogy sikerül visszahozni a fiatalságomat, de szívesen autóznék megint ilyen autóval. Ezért tegnap levonatoztam Szegedre. Előtte a neten kerestem szegedi autószerelőt és megbeszéltem vele egy átvizsgálást, egy ilyen öreg autónál nem árt megnézni mi rohad alul, mibe kerülhet a javítás. Úgy kalkuláltam, hogy ha az autó állapota valóban "kitünő" mint ahogy a hirdetésben áll akkor egye fene, megéri az 500000-et, bár ezért a pénzért fele-harmadennyi idős, sokkal  modernebb, extrákkal teli autót lehet kapni ( http://www.hasznaltauto.hu/auto/renault/twingo/renault_twingo_1.2_air_pack_friss_muszakivalkituno_allapo-7298212) , de hát az "érzés", az más lenne. Hát az átvizsgálás után úgy nézett ki a dolog, hogy  ahhoz, hogy az autó alulról karistolja a "kitűnő" minősítést, úgy 200000-et kellene még költeni rá, viszont az eladó (papája, merthogy egy rendkívül szimpatikus fiatalasszony pici babával a gyerekülésben, volt a tulaj, de a papával kellett alkudozni) mindössze 425-ig volt hajlandó lemenni, így nem jött létre az üzlet. Megebédeltem Szegeden, majd hazafelé is vonattal jöttem. 

Ma felragasztottam a konyha falaira a burkolatot, nagyon csinos lett, majd holnap mutatok képeket róla, csak kint maradt a házban az adatkábel amivel a fényképezőgépet a PC-vel össze tudom kötni és nincs kedvem a szakadó esőben (merthogy már megint esik a fene egye meg) kimenni érte a jó melegre befűtött hajóból.

A dekorit lemezek kiterítve nagyméretű raklapon érkeznek. Azon is hoztuk le Ráckevére és kaptam még a Syntexkeres Attilától további öt darab raklapot, amiket ma szétbontottam, a deszkáikból lesz a faház oldalon befejezetlen padlásrészen a padló, mert ezt nemes egyszerűséggel az építők elhagyták. A raklapok sokáig állhattak a szabadban, mert a szögek, amik amúgyis a gépi szögeléshez használatos, tehát eleve nehezen kihúzható recés fajták, rettenetesen berozsdásodtak, legtöbbjük feje vagy leszakadt, vagy átszakadt a deszkán. Sötétedésre végeztem, de a kezeim annyira elfáradtak, hogy amikor J megkínált egy tejszínhabos kakaóval (annyira nem kell foglalkoznom az  alakommal, miután leadtam az építkezésben 15 kilót, hogy simán betömhetek pl akárhány krémest, vagy somlói galuskát tripla tejszínhabbal, a fogyás ugyan megállt, de talán ha egy kiló ami viszajött), a kávéskanál elsőre kiesett a remegő kezemből. Viszont visszaadhatom a teraszát E-nek saját használatra, miután kitakarítottam azt a koszt amivel a mai munka járt.

Mai ajánlatomat ma kaptam. Azért (is) érdekes, mert miközben ma a szöges deszkákat pajszeroltam, ez a divatjamúlt szó jutott eszembe "kegyenc". A szöghúzogatás nem veszi nagyon igénybe a szürkeállományt, ezért a gondolataim szabadon nyargalászhattak a pillanatnyi kormányzás körül és akkor ugrott be a kegyencek által való hatalomgyakorlás Kádár János elmúltával mára elavultnak vélt, de a mindennapi gyakorlatban  Orbán Viktor által reinstallált rendszere. És este amikor belenéztem a gépbe egy Emailben ezt a linket találtam! Pontosan a "kegyenc" szó kerül elő benne. http://szabadeuropa.shp.hu/hpc/web.php?a=szabadeuropa&o=2014_4__gqyC  Ez az a "hang", a mögötte álló vélemény, a dolgok ilyetén megközelítése az, amit jónak gondolok, kár, hogy szerintem a "magyar zemberek" 70 százalékánál süket fülekre talál. Továbbá megkockáztatom, hogy a magukat meggyőződéses jobboldalinak valló (bár szerintem a magukat akár a jobb, akár a baloldalinak valló pártoknak közük sincs a jobb, vagy baloldali politikához, leginkább a maffiaszisztémával rokonulnak) szavazók közt ez a százalék közelíti a százat. Kétely csak az elkötelezetleneknél, vagy a baloldali gondolkodású embereknél tapasztalható. Ezért gondolom teljesen feleslegesnek, netán kontraproduktívnak azt a szemérmetlen propaganda hadjáratot amit a Fidesz a közmédiában művel, mert a saját hívei nem lesznek ettől "hívebbek", de akik netán gondolkodnak, azok számára ez a gusztustalankodás  elég visszataszító. 

Várok egy fontos Emailt, ezért még ebéd utáni alvás előtt belenéztem a gépbe. Ez pottyant ki a levélszekrényből:

Egy hangos, ápolatlan és egyáltalán nem vonzó kinézetű nő megy be két toporzékoló gyermekével a RealMarktba.

Az ajtóban álló hölgy kedvesen köszönti:

-Jó reggelt kívánok, kedves Asszonyom!

Üdvözlöm a Real Markt bevásárlóközpontunkban.

Kedves gyerekei vannak. Ikrek?

A nő abbahagyta a kiabálást, s odafordul a hölgyhöz.

-Nem, vazzeg, nem ikrek! A nagy 9, a kicsi 7 éves.

Miért gondoltad, Te ütődött tehén, hogy a gyerekek ikrek?

Vak vagy, vagy csak egyszerűen hülye vagy?

-Kedves Asszonyom, nem vagyok sem vak, sem hülye!

Csak nem akartam elhinni, hogy Önt valaki kétszer megdugta.

További szép napot mindenkinek, most kis szunya aztán folytatom a melót. Este majd még írok, ha nem leszek nagyon fáradt.

23:23 Kiszabtam a konyha és a fürdőszoba falburkoló elemeinek nagyrészét. Ehhez a hikory famintázatú 2mm vastag, 3050 X 1320 mm-es, tehát elég terebélyes  dekoritlemezeken sokat kellett kúszni-mászni. Először is milliméterpapíron csináltam egy szabási tervet, hogy a leggazdaságosabban használjam fel a méregdrága, 6 tábla anyagot. Mindenféle terveket szőttem, hogy hogyan és főleg mivel fogom vágni az anyagot. Elsőre, ahogy a 0,8 mm vastag dekorittal már máskor csináltam, megpróbáltam  bekarcolni fémvonalzó mellett és eltörni. Hát az anyag csak röhögött rajtam. Nem is erőltettem, nehogy csúnyán repedjen, törjön. Aztán próbáltam sikítóval, 1mm vastag fémvágó koronggal. Nem lett volna rossz, de égeti az anyagot, közben olyan gáz fejlődik ami kimarja a szemet. Próbáltam nagyfrekis rezgőfűrésszel ( http://www.argep.hu/product_450617.html  igazából nincs rendes neve), alig vágta, nagyon kemény volt neki az anyag. Végülis a dekopír fűrész vált be fémvágó fűrészpengével. Persze ez se olyan egyszerű, hogy berajzolom oszt vágom a vonalon, mert kitördelődik a piszok kemény, rideg felületi réteg a fűrészvágás mentén.  Ezért egymástól 1,5-2 mm távolságban be kell karcolni (vídiás rajztű hiányában minden karcolás után újraköszörült acéltüskével csináltam) olyan mélyen az anyagot, hogy a hordozóréteg látsszon, majd utána a két karc közt vágtam a fűrésszel.  A szomszéd fedett teraszon dolgoztam, mert a mi házunkba már ilyen méretű anyaggal beférni lehetetlen. Még szerencse, hogy a Török Ervinnek annyira megtetszett ez a környék (ha emlékeztek még a Baylineres barátomra), hogy a példánk nyomán megvette a mellettünk lévő ikerház felét. Így a tevékenységemet , mint jelen esetben is, szükség esetén expandálhatom a szomszéd ingatlanra is.

Nem lanyhultam el, csak ez a konyhabútor olyan pöszmögős meló, sokat nincs róla mit mesélni. Most politizálni sincs sok kedvem, elmondtam mindent amit gondolok, magam ismételni meg minek? Hogy azért legyen valami mosolyognivaló, PONTOSAN ez megy!   https://www.youtube.com/watch?v=EBFxSTElKBU#t=10 És ez is így megy, az üvegezett nappali ajtóval, azzal a különbséggel, hogy a vége nem ennyire veszélyes, szóval a bejövetel gyors és a berendezés marad. https://www.youtube.com/watch?v=4rb8aOzy9t4 

Ma  ezt kaptam. http://www.spiegel.de/international/germany/researchers-alarmed-at-rise-in-german-brown-coal-power-output-a-942216.html És az LMP-s "zöld párti szakpolitikusok" nap mint nap telipofával nyomják a mantrát, hogy lám az okos németek felhagynak az atomenergiával! De majd a bölcs nép szavazással aztán qrvajól eldönti majd, hogy legyen e atomerőmű. Édes Istenem, micsoda demagóg hülyeség!

Hát ma tényleg azt gondoltam, hogy Jonathan ötletét kellett volna alkalmaznom a "sisakkamerával", mert amit C csinált velem munka közben az igazi filmtéma lett volna. Miközben elmélyülten mértem jelölgettem a konyhapultba kerülő polc anyagát előbújt valami teljesen lehetetlen helyről, előbb a mérőszalagot, majd a ceruzát próbálta megszerezni, majd amikor már harmadszor hessegettem el, mérgében jól megkarmolt, aztán mivel tudta, hogy ezt nem szabad, ráadásul rákiabáltam, villámgyorsan  elpucolt. De persze nem bír a kíváncsiságával, pár perc múlva mintha mi se történt volna odatelepedett az ablakpárkányra és onnan felügyelte a munkát.

Ma mentem Pestre a falburkoló anyagért, mert a múlt héten jött a telefon, hogy megérkezett a megrendelt 2 mm vastag hickory famintázatú dekorit lemez. Szerelőragasztóval fogom felnyomatni a meglévő forgácslap borítású falaira a konyhának és a fürdőszobának. A lebontott válaszfalakat a konyha és fürdőszoba közt hosszas tépelődés után nem fogom kijavítva visszaépíteni, nem bízom a rohadt részekben, illetve a javításuk annyira macerás lenne, hogy inkább új, szendvics szerkezetű paneleket csinálok, két oldalt 8 mm-es OSB, közte 3 cm vastag fa rácsozattal. Erre fekvő állapotban ragasztom fel a dekorit lapokat és a ragasztás teljes megszilárdulása után állítom a helyére a falakat. Alakul tovább a konyha, a fiókok, igaz még előlapok nélkül. de már ki-be szaladgálnak. A padló 6 cm magas kiemelését tegnap lebetonoztam. Ugyanazzal a járólappal fogom burkolni, mint ami a padlón van.

Mindenféle sürgölődések voltak. Először is mint írtam átmentem asztalosba. Íme a "műhely" ahol a konyhabútor készül.

Alakul, alakul...

A csajok közben tévéznek.

Tegnap a kora reggeli Volán busszal Budapestre utaztam. Több intéznivaló  is volt. Ráckevén ugynaz a bútorvasalás, konkrétan a fém oldalas fiókcsúszkák több mint a duplájába kerülnek, mint Csepelen a Debi (http://www.debikft.hu/ )- nél. Nagyon kell figyelni, pántok, fogantyúk, gombok, zárak, plusz egy csomó villanyszerelési anyag,  tízezres különbség összejön percek alatt, ezért már érdemes kimozdulni. Délután a Falk Miksa utcában volt egy lakossági fórum, melyre minden ráckevei ingatlantulajdonos kapott meghívót. A Duna  EU finanszírozású munkáit ismertették, szép, komoly feladat volt, összességében valami 80 km-nyi árvízvédelmi töltést magasítottak, szélesítettek, hogy ne öntsön ki bennünket a következő árvíz. A békemenetesek bizonyára meg vannak győződve arról, hogy ezt a 30 milliárdot is csak azért vágták hozzánk, hogy ezzel is szilárdítsák a gyarmati helyzetünket. Ahhoz képest, hogy Ráckevén kívül még vagy 5 település lakosságát meghívták, voltunk vagy húszan. Engem leginkább az érdekelt, hogy lesz e kotrás, mert az 1,10-es merülésű hajómmal tavaly Szigetcsépnél a hajózóút kellős közepén megfeneklettem, hát egyelőre erre nem kapunk pénzt a belga melósok adóeuróiból fújj gyarmatosítók!

Ma megérkezett J is és kilátogattunk  a Boatshow-ra, kellemes barátainkkal futottunk össze gyakran, igazából ez az amiért minden évben elmegyek. Nekem legjobban a Hajózási Múzeum kihelyezett kiállítása tetszett, ahol Méder Áronnal is találkoztunk, most ott működik.

Öreg hajósok "megadták a módját"

Nicsak mi van oda felakasztva?

Volt már szó erről az eszközről itt a blogban, német (eredetű) és magyar neve is van, a megfejtők őrsvezetői dicséretben részesülnek.

Akárcsak  tavaly most is volt vadász-horgász kiállítás a szomszédos pavilonban, a helyzet dettó mint akkor, kb ezerszeres az érdeklődés a puskák és horgászbotok iránt a hajókénál. A fizetőképes kereslet is alighanem hasonló, a vadászoknál szarvaskolbász és libatepertő (biztos vadliba) 10 deka (!!!) 800 és 1000 Ft közt volt, igaz nagyon ízlett a kóstoló.  Délután hazabuszoztam ( J még maradt holnapig teszekveszekintézkedekpapátmamátlátogatok dologban) , C már a kapuban várt, be nem állt a szája, szemmel láthatóan örült nekem.

Mai ajánlatom : https://www.youtube.com/watch?v=YcN4C2g6hzE Hja azt mégse mondhatja egyik csibész se , hogy "Ha ellenzékben vagyunk akkor ezt kell mondani, ha kormányon akkor meg az ellenkezőjét! Nálunk nem az igazság és a becsület számít, hanem csak a hatalom és nem a nemzet felemelése, hanem a saját zsebeink megtömése érdekében!" A Selmeci ha nem tesznek elé felolvasnivalót még megszólalni se képes. A csúcs a végén a Pintér. Sumák csirkefogók.

Két napja asztalosműhellyé alakult a konyha-fürdőszoba-átjáró mintegy 9 m2-es területe (ugye egyelőre még nem álltak fel a válaszfalak). Merhogy csinálom a konyhabútort. Egyesek számára nagyképűségnek fog tűnni, de szerintem az összes "modern" konyha rossz. Rossz, mert a könnyű gyárthatóság kedvéért feláldoz, vagy legalábbis elpazarol értékes, a használhatóság szempontjából fontos dolgot, a maximális helykihasználást. Kitalálták, hogy a konyhabútort modul elemekből kell összerakni, ezeket lapszabászat sorozatban csinálja, ha neked kell 4,70 m-nyi pult akkor veszel 5 db 80 centis elemet, meg egy 60 centiset és marad a falnál 10 centid a partvisnak. Nincs is ezzel nagy baj, ha van egy jó nagy konyhád. Akkor mindennek van bőven hely. De ha (mint esetünkben) a konyha alapjábavéve egy szűk luk, akkor a helykihasználás elsőrendű szemponttá lép elő. És mi van ha ezt a kis helyet az ember kisakkozza a modul elemekkel? Szemre semmi, lesz egy szép kis konyha. Csakhogy a munkapult alatti ajtós szekrények (a fiókosról nem beszélek, azzal nincs baj) mindegyikét egy válaszfal választja el a mellette lévőtől. Miért baj ez? Mindjárt rátérek. Nézzük csak sorba mi kerül a szekrényekbe? Lábos, fazék, serpenyő, kukta, mindegyikből van pici, kicsi, nagyobbacska, közepes, nagy és óriási, nyeles és  nyeletlen. És még nem beszéltem a wokról, a különféle tepsikről, sütőformákról fémből, szilikonból, minimum két Remoska, ilyenamolyan darálók, konyhamixerek, robotgépek, meg ami még nem jutott az eszembe, de J elképzelhetetlennek tartja nélküle a konyhamunkát. Namármost szinte lehetetlen ezen különféle méretű, eszközökkel maradék hely nélkül kitölteni a szekrényeket. Mindig az a helyzet, hogy "ez ide pont nem fér be, ezért a másik szekrénybe kell rakni, de abban meg így marad 10 centi ami nem jó semmire". Oda ugyan be lehet tuszkolni a tökgyalut meg az uborkaszeletelőt, de annak funkcionálisan nem a lábosok közt lenne a helye. Mivel a helyünk kevés, viszont MINDENT el kell rakni valahova, nem a hasonló funkciójú, technológiailag együvé tartozó eszközök lesznek egymás mellett, hanem ami ahova a legjobban bepréselhető, azaz a rendező elv nélkülözni fog minden funkcionalitást. Sőt. Lesznek olyan szekrényeink, amikben teljesen kihasználatlan, mert kihasználhatatlan helyeink maradnak szabadon. Jó, oda is be lehet gyömöszölni a tiszta konyharuhákból párat, de ott van annak a helye? Láttam nemrég egy amúgy méregdrága szuperkonyhát ahol azért, hogy kijöjjön a modulméret, amit a frontajtók determinálnak, nemcsak hogy dupla válaszfalak, hanem 5-10 centis légrések vannak a válaszfalak közt.  Szóval nem egy öröm ha valakinek kicsi a konyhája és mégis "nagyokat" akar főzni (ha egyedül élnék biztos nem lenne ilyen gondom, én leélném az életemet parizeren és töpörtyűn zsírpapírból...na jó zsírpapír az már nincs is, a fiatalok nem is tudják mi az), ráadásul szűkös szekrénypolcokon kénytelen garázdálkodni. Tehát ha nem lehet a falakat kitágítani marad a meglévő hely maximális kihasználása. Mi a megoldás? Ki a falakkal a szekrényajtók mögül! Nekem van 2,40 m munkalap alatti terem, amiből az utolsó 60 centi még nem is ajtózható, mert ott már a mosogató van "L" alakban befordítva. A 2,40-ből lemegy kicsit több mint 40 centi a fiókos részre, ezzel nincs mit kezdeni, lesz benne négy fiók, fent az eszcájgok rekeszekben, alatta két fiók a fakanalaknak, késeknek, mindenféle merőkanalaknak, habaróknak, habverőknek ás egyéb marokfegyvereknek, legalul egy, a fenti háromnál magasabb cuccok befogadására alkalmas fiók, J majd kitalálja mire lesz jó, az tuti, hogy ki lesz tömve ez is rendesen. Marad szűk 1,20 a mosogatóig amin lesz 3 ajtó és az ajtók mögött polcok a teljes 2 méter hosszban, tehát semmi nem befolyásolja a polcokon a helykihasználást. Persze ilyen spéci bútort nem lehet a hagyományos lapszabászati eljárással összeállítani, de nem is kell. Van az immáron járólapokkal leburkolt 4 helyiség (konyha, fürdő, átjáró, előszoba) felszedett  hajópadlója, ebből gyakorlatilag meg tudom csinálni a teljes konyhabútort, csak a vasalatokra kell költenem. és J-nek lesz egy igazi fenyőfából tehát nem bútorlapból készült konyhája.

Az elmúlt napok éjszakai mínuszai és a nappali nulla fok körüli hőmérséklet körbefagyasztotta a hajót.Korcsolyázáshoz még gyenge (nem is lesz erősebb, ma már olvadt és esett rá az eső), de C vidáman szaladgál rajta. Igaz ez az ugrás nem sikerült, mert megcsúszott és lefejelte a puffert, 

ettől kissé leült gondolkodni, de pár perc múlva már a decken szaladgált.

A munkacsónakot egyszerűen kihúztam a jégre, hogy ne ropogtassa a jég.Befejeztem a járólapozást, már csak fugázni kell. Ez a fürdőszoba (tőle balra a konyha), az alu szegőléccel kerített rész a zuhanymélyedés, a burkolatlan sáv a válaszfal helye.

Ez az előszoba, a lábtörlőtől balra a macskalagút bejárata.

Ez az átjáró,ez meg a konyha. A burkolatlan részen egy 6 cm magas betonozott kiemelésen áll majd a fiókos, ajtós konyhapult.
Mai ajánlatom  http://zacc.cafeblog.hu/2014/01/30/az-epites-bajnokai-konyortelenul-lecsapnak-a-rekeszizmokra-fotosorozat/   A Jordán Gábortól (akik nem ismerik, korábban a Villám , Európa 30-as, majd a Talizmán, 6R jacht kormányosa) kaptam, hát igyekszem elkerülni a hasonló megoldásokat. Jókat nevettem . Észbontó miket képesek egyesek "építeni". A legmeglepőbb az, hogy amúgy szakemberek, mert a minőség sok képen látszik, hogy kifogástalan. Szóval a rutin az működik. Csak az agy ... na az hiányzik.

Ezekben a percekben megy a TV híradó esti kadása Azt nyilatkozta Simon Gábor, hogy : Jóhiszeműen hibáztam, amikor a  vagyonnyilatkozatomat nem kellő alapossággal  töltöttem ki.  És azt várja, hogy valaki elhiggye, hogy majd negyedmilliárdos összegről elfeledkezett? Mert ha tényleg elfelejtette akkor azért alkalmatlan. Ha meg nem és ilyen szemérmetlenül hazudik és azt várja, hogy ezt bárki elhiggye akkor azért. Micsoda egy idióta. És ez az MSZP második embere. Milyen lehet a többi?? Én szívből utálom az Orbánt, mert egy hazug erőszakos despota. De kétségtelen csavaros esze van, mindenkit képes az orránál fogva vezetni, elsősorban a népe nagyrészét, de fél Európát is. Ő úgy lop, hogy előtte törvényt szavaztat meg róla, így megfoghatatlan. Ami meg nyilvánvaló, mint a tarfiklenyúlás, a Közgép tömése EU és adópénzből, a földek haveri kézbe való átjátszása a helyi gazdák helyett, az olyan komplikált, hogy mindenki csak legyint, "régen a komcsik csinálták, most a fidesznyikek, mi változott?". De ezek  szerint a szocik még a lopáshoz is hülyék.  Minden párt lop, máskülönben hogyan tudnák a kampányra a hivatalosan ráfordítható pénz többszörösét elkölteni?  Azt valahonnan elő kell teremteni. (mondjuk a Fidesz azzal, hogy a közmédiából pártmédiát csinált nagyot fogott a kampánykasszán, nem kell erre költenie) De egy ilyen banánhéjon elcsúszni ! Merthogy ez aztán a Selmeci Gabrielle naponta emlegetett nokiás dobozát le fogja váltani az tuti. Mostantól naponta minden TV híradóban legalább 5 percig ezt fogják mantrázni. És meg is érdemli az MSZP. Merthogy ez pártpénz az tuti. Azt ugatták, hogy megújultak, meg hogy tanultak a hibákból. Frászt. Most olyan hurokba került a nyakuk, amit a Fidesz kommunikációs gépezete kéjjel fog húzogatni percnyi pihenő nélkül. Ehhez képest az öszödi beszéd bakfitty. Eddig is várható volt a Fidesz győzelme a következő választáson, de ezek után biztosra veszem. Merthogy a Fidesz csinálhat bármit, a híveit  semmilyen disznósága nem gondolkoztatja el, sőt elégedetten csettintenek, "ügyes". Az MSZP-nek nem maradt más mint a reménykedők, azoknak a "bizonytalan" szavazóknak a megnyerése, akik még valamiféle erkölcsös politikát remélnek. Na ők most kaptak egy jó nagy pofont a Simontól.

Lent van az összes járólap. Nekem nagyon tetszik. ( a legfontosabb, hogy az ember saját magával meg legyen elégedve :-)  )  Valahogy sokat foglalkoztat mostanában a halál, illetve felbukkan magától. Aki olvassa a kommenteket is, olvashatta, hogy szegény Sanyi 65-öt elvitte a rák, pedig keményen és töretlen optimizmussal küzdött, ellene, de alulmaradt. Amikor pár napja meghalt a Jancsó Miklós, a TV-ben adták az "Oldás és kötés" című filmjét. Nekem kissé vontatott, ma már máshoz vagyunk szokva, de annakidején a hosszan kitartott jelenetek adták a film "művészi" voltát. Szóval miközben Latinovics bolyong a sorsától űzve, az akkori időkben szokásos házibuli egyik jelenetében bemutatnak egy amatőrfilmet, amit  egy bizonyos "Zoli" csinált. Nos "Zoli" bár azt a filmet éppen nem ő csinálta, régi barátom, Bánhidi Zoli, a Johanna nevű Európa 30-as tulajdonos kormányosa. A film kapcsán rákérdeztem a fiára, neki van Email címe, hogy hogy vannak, hát visszajött a szomorú válasz, Zoli is elment 88 évesen 2012 nyarán. Pedig még reménykedtem, hogy egyszer meglátogat Amapolán, de mostmár alighanem én megyek majd hozzá látogatóba, bár nem sietek vele. Nos ő valóban amatőrfilmes volt abban az időben. Megfilmesítette pl. Kosztolányi "Fürdés" című novelláját, olyan sikerrel, hogy Nemeskürty felajánlotta neki, hogy hagyjon fel a gyermekorvosi pályával és legyen filmrendező, kap hozzá pénzt, paripát fegyvert, de ő maradt a szakmában. A Johanna eredeti neve "Veterán" és a tulajdonosa Grofcsik János volt. Tőle, vagy talán valamelyik örökösétől  vette Zoli a hajót. Abban az időben a "veterán" név nem csengett túl jól. ( Zoli nekem azt mesélte, azért keresztelte át Johannára, mert nem akarta, hogy valaki éjjel belesz@rjon a kikötőben álló hajójába.  Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy akkoriban nem zártuk még a hajókat, ajtó se volt rajtuk, mégse rabolta ki senki)  Szóval a "veterán" nevet kisajátították azok az "ellenállók", földalatti mozgalmár kommunista, antifasiszta vitézek akiknek érdemeit a fasiszta elnyomás leküzdésében nem akarom kisebbíteni, mindössze Marosán Györgyre hivatkozom, aki szerint ha tényleg annyian álltak volna ellen, mint akik a különféle előnyökért tüsekednek a veteránminősítést megszerezni, akkor a németek aligha érezhették volna magukat Európában a legnagyobb biztonságban éppen Magyarországon. Zoli rengeteget dolgozott a gyönyörű mahagóni Johannán, többek közt kicserélte a tőkesúlyt tartó tölgy fenékgerendát, kissé pironkodott amikor az orvosi táskáját egyik gyermek páciense kipakolta és a szülők elképedve látták, hogy borzalmas  rozsdás kielcsavarok vannak benne, amiket épp az esztergályoshoz visz mintának. Isten vezéreljen békés vizeken Zolikám!

Hogy valami vidám is legyen elmesélek egy történetet, amit a Zolitól hallottam. Grofcsik János, bár abban az időben ez a szó még ismeretlen volt, igazi playboy volt. (Magam is beszéltem egy régi manchaftjával, aki a "Veteránt" nagyjából "erkölcstelen" hajónak írta le. ) Szerette az életet maradjunk ebben és persze a vitorlázást . Abban az időben még másképp néztek ki a vitorlás versenyek, többek közt ágyúszóra rajtoltak a hajók. Egyszer Gofcsik volt a versenyrendező és a parton ő sütötte el az ágyút. De a kilőtt fojtás a strandra esett épen a napozó báró... Fenetudjakicsoda (sajnos a nevét, pedig Zoli mondta, elfelejtettem) orra elé. A báró felháborodott, csendőrért kiáltott, aki meg is jelent és kapta az ukázt, azonnal nézzen utána, hogy ki lövöldözik itten ágyúval. Nem kellett messzire menni, a báró úr is megtehette volna, de hát ugye az snassz, szóval csendőr odacsattog és biztos ami biztos megkérdez egy benfenntesnek látszót, hogy  ki az ott és mit ágyúzik itten?" Az meg válaszol, hogy hát a Grofcsik és verseny startot lőtt. A csendőr vakarta a fejét... hüm,  az báró...izé, ez meg a gróf Csík (ugye ász üti a királyt), én ugyan oda nem megyek a gróf urat rendreutasítani... Azzal eltűnt a balfenéken.