6:00 A decken -2,6°C, de mire kiérek a kutyával a rétre, már sziporkázik a nap az ég alján, miközben köd hömpölyög a talaj mentén. Lehet rövid leszek, mindenféle dolgaim vannak odakint a szabad ég alatt amíg tart a szép idő.
Szóval október 27-én vasárnap elindultunk a Mademoiselle nevű katamaránnal délkeleti irányba. Nem tűztünk ki nagy menetet, vitorlázni akartunk, Sibenik volt a cél. A szél kedvező volt, szinte pont hátszél.... csakhát a hajó..... Eddig csak azok a hátrányai mutatkoztak, amik úgy álló helyzetben kikötőben látszottak. Na most jött az ami menetben mutatkozott. Tessék csak nézni! Ott a Józsi háta mögött azt a génuát (orrvitorla fajta)! Ez kérem szépen hátszélhez van kiengedve. AZ, hogy nincs hagyományos állítható behúzópontja rendben van. Versenyeztem Solinggal, ami akkor olimpiai osztály volt, annak se volt, hanem egy íves sínen csúszott át a fock, Staron is hasonló megoldás van pedig azok valódi "hajók", de ennek a fostalicskának a sínje egyenes, tehát eleve csak egyetlen ponton egyetlen szélhez optimális, ráadásul RÖVID! A félmillió €-s hajó árába nem fért bele, hogy mindkét oldalon egy méterrel hosszabb legyen a fock szánkópályája, hogy legalább a felépítmény tetején zavartalanul rendelkezésre álló helyet kihasználja. Emiatt a génua gyakorlatilag csak kreuz és félszél közt állítható be NAGYJÁBÓL optimumra. Már azon is csodálkozom, hogy az Elvström hajlandó volt a logóját egy ilyen gányolmányra rárakni, de persze gondolom ezt is Kínában csinálták, azoknak meg mindegy.
Most (már szerdán, hogy nézem a fotókat, néhány képet még beszúrok utólag az útról)
A farkasokkal táncoló filmből "Szélfújta haj" jut J-ről az eszembe.... aki netán most olvassa először a blogot ő Judit a feleségem.
Ő meg Sofi.
Szóval hátszeleztünk fent nyitott, lent meg behúzott génuával. Na ekkor jött a grósz. ( nagyvitorla) Én kormányoztam, András nekiállt felhúzni. Próbáltam kifelé pislogni hogy megy fel a vitorla, de attól az átok tetőtől a fejem felett nem láttam, ha néznem kellett, ott kellett hagyjam a kormányt. Mondjuk volt robot, de grószt húzni széllel szemben illik, az meg egy kissé bizonytalan állapot. Elsőre azt se tudtuk, hogy vannak e latnik a vitorlában
Hát voltak, méghozzá vagy öt darab, egészen a denevértől az árbocig futó, szóval töviglatni, ami akár jó is lehetett volna, de a végei a felhúzáskor ahogy a szél lobogtatta vásznat egyből beakadtak a lazyjack madzagjaiba. Megesik az ilyesmi, ilyenkor az ember enged egy kicsit a grószfallon, a vitorla a súlyánál fogva lejjebb csúszik, a makrancos latni kiakad és máris mehet felfelé, de NEM EZEN A HAJÓN! Mert ez a grósz olyan volt mint a második magyar hadsereg Jány Gusztáv alatt, "nincs hátra, csak előre van". Mondjuk azzal a különbséggel, hogy az "előre" szóval felfelé is alig akart menni. De lefelé aztán végképp nem. Mondjuk a szerencse, hogy legalább nem kellett vele fizikailag szenvedni, a csörlő motorral működött és ami abszolút szokatlan vitorláson (legalábbis számomra) állandóan ment egy segédgép, szóval villanyunk volt korlátlan mennyiségben. Tehát amikor beakadt, a reffelő fallt kellett rárakni a csőrlőre, lefelé húzni vele a grószt, aztán amikor a latni kiakadt, átrakni a csőrlőre a grószfelhúzót és tovább vonszolni a vitorlát felfelé. Hát ráment vagy egy fél óra mire fent volt. Mindeközben persze lobogtatva motorral széllel szemben. De ekkor jött csak a java. Miután nincs achtestag, az árbocot előre kidőlés ellen meglehetősen hátra helyezett vantnik tartják, ezért a bumot teljesen kiengedni nem lehet csak olyan félszélig, ezért állandó a halzveszély, de ami ennél sokkal nagyobb baj, NINCS ALBA a nyavajás félmilliós hajón! Ezért hátszélben felemelkedik a bum a francba, és az összes töviglatni megtámaszkodva az árbocba "S" alakot vesz fel, azaz a vitorla fele negatívban van. És mindezt az ortopéd állapotot egy fél órás kínlódás után sikerül elérnünk. Engem a guta kerülgetett András meg kijelentette, hogy a konkurens https://www.catamarans-lagoon.com/boats/lagoon-42-millenium katamaránhoz a Lagoon-hoz képest ez egy szar. (most megnéztem, annak is rövid a fock sínje, nekem asse tetszik)
Na csoszogtunk a gusztustalan formájú vitorláinkkal és meg is érkeztünk Sibenikbe. Lehúzni a grószt beletelt egy újabb fél órába, ha olyan olvassa ezt a bejegyzést aki nem vitorlázó, annak csak annyi, hogy a "fall" elnevezés a vitorlafelhúzóra nem véletlen, a dolog arról (is) szól, hogy ha azt elengedi az ember, akkor a vitorla leesik ( a német "fallen"-ból) magától, na itt a reff-fallokkal csörlővel kellett lecibálni, aztán amikor azok elfogytak, akkor csáklyával leráncigálni a maradékot a magasból.
Sibenikben már jártam J-vel pont húsz éve amkor a horvát tengeri vizsgámat csináltam a sibeniki harlbourmaster (bocsánat luckakapitány és Istenem derégvolt) irodájában. Itt említem meg halkan, hogy az egésznek semmi köze nincs a tudáshoz, pénzbeszedés volt, a vizsgáztató rábökött egy névre a térképen és azt kellet lebetűznöm a nemzetközi ( Alfa, Bravo, Charlie stb) szabályok szerint, aztán kitett két primitív vitorlás makettet az asztalra meg egy szélirányt mutató nyilat és meg kellett mondanom, hogy melyik az útjogos. Na ENNYI volt a vizsga.
Hálistennek vége a turistaszezonnak, kevés hajó van nem gond már a kikötés (eltekintve az áraktól, a városi partfalhoz kötöttünk ki ahol se villany se víz, se egyéb kikötői szolgáltatások nincsenek, VISZONT legomboltak tőlünk ezért a semmiért 100 €-t merthogy a katamarán olyan mint ultiban a piros, duplán fizet)
Viszont a kikötés számomra nem sikerült szerencsésen. Úgy indult, hogy én kormányoztam,
közelítettünk a parthoz, megkérdeztem Józsi kapitányt, hogy hova szeretne kikötni, mert gyakorlatilag az egész part üres volt, megadta az irányt aztán lement és a hajó orrában kezdett sétálgatni. OK mondom, ezek szerint rámbízza a kikötést, de ő akar a rossz lábával kiugrani elől a partra a kötéllel? De egyáltalán HOL a kötél? Mert ezen a hajón nincs az orrban kikötőkötél, úgy van ahogy átvettük, a két mooringot eldobva Rogoznicán a Frapában. VALAMI kötelet keressünk már! Lázas keresgélés kezdődik végülis a a gruppenszexplaccon a forgatható asztal mögötti szófát felnyitva találtatott egy rettenet hosszú, rettenet vastag sodrott kötél, szóval a legkevésbé olyan ami egy gyors kikötési manőverhez alkalmas lenne, de hát EZ VOLT. Na szóval úgy gondoltam nem jó, ha a rossz lábú Józsi lenne elől, Andrást nem láttam éppen, gondoltam elment a farkötélre, akkor maradok én aki kiugrik a partra. Szólok a Józsinak, hogy jöjjön a kormányra, megyek előre, ő jön, én megyek le. Szokatlan ez a köztársasági forma nekem, csak úgy "alakulnak" maguktól a dolgok, de hajón ez nem szokás....Na rá is fizettem. Józsi megcélozta a partot, én a kötél végét lekötöttem a korláton kívülről visszavezetve a bikára kitisztáztam a, mondom igazából gyors manőverre teljesen alkalmatlan kötelet és kiléptem a másik végével a kezemben a korláton kívülre. A parton jött szembe egy rasztafejű hobó, átfutott az agyamon, hogy megkérem segítsen, kiadom neki a kötelet, hogy áthúzva a parti kikötőbak pipafeje alatt adja vissza, de aztán nem kérem meg. AMI HIBA VOLT. Mert ezt kellett volna tennem, de nem tettem meg, mert eszembe jutott, hogy odakiabálni nincs hangom, mutogatni meg lehet nem érti, észre sem veszi, szar ügy a tehetetlenség. Helyette inkább azzal szembesültem, hogy a hajó orra nagyon magas és innen nem merek leugrani a partra, mert esetleg felhemperedek kezemben a kötéllel, meg bennem van a kishajós reflex, hogy hajóról kiugrani nem jó dolog, mert ahelyett, hogy partot érne az ember a hajót rúgja el maga alól és egyből a vízbe esik, na inkább leereszkedek valahogy. De a lábam nem érte el a partot, illetve mire leért addig, a legelső fender visszalökte a hajót a parttól, ugrani már késő volt, mert a fent lévő lábam már olyan magasan, a térdemmel valahol a fejem magasságában volt, hogy arról való elugrásról szó sem lehetett, a sodronykorlát kilendült velem és a legjobb úton voltam afelé, hogy beessek a hajó és a partfal közé. Odavisítottam Panninak valamit, aki a legközelebb volt, talán, hogy "segíts", de lehetett a hangomban valami, mert az addig békésen a Sofival beszélgető lány egy ugárssal vette a két méter távolságot és keményen megragadta a kinyújtott kezemet, ezzel megmentve a leeséstől és akár egy lábtöréstől is. Másodikra összeszedtem a bátorságomat és leugrottam és baj nélkül talajt fogtam és kikötöttem a hajót. Akkor észre sem vettem, hogy megint eltört egy bordám, alighanem odavertem a deck pereméhez, igazából két napra rá kezdett el igazán fájni és mostanra tartok ott, hogy már nem fáj besz@ráshatáron a köhögés vagy a tüsszentés. Két havonta egy bordatörés és még mondja valaki, hogy még mindig a tengeren a helyem!
Sibenik óvárosa gyönyörű hely. ( de hát melyik város nem az errefelé?)
Miután én vagyok mindig és mindenütt a koránkelő, a kenyerünk és a tejünk meg elfogyott, amíg a többiek alusznak a városba indulok a pékhez, amit kinéztem a neten, hogy vasárnap is nyitva van. A magas falak közé zárt szűk utcákon kicsit nehezen működik az útvonaltervező, de egyszercsak szembe találom magamat egy Közérttel (jó nem így hívják persze) ahol van minden, veszek két liter tejet meg két kenyeret, a bureket viszont elfelejtem, pedig Józsi külön kért hogy hozzak, mondom...... nem vagyok én már hajón jó semmire. :(
Most megyek autókereket kompresszorozni, mert mintha az egyik gumi kicsit laposabb lenne, meg egyéb kinti munka is van, mese tovább holnap.
