Amikor ideköltöztünk, leszereltem a padlástérből a mennyezeti ventilátort, amit még az előző tulajdonos rakott fel oda, az ágyuk fölé, mert ők a padlásteret is lakták, de mi csak tárolásra használjuk. Amúgy nem csodálom, hogy szükségük volt rá, borzalmas ott a hőség nyáron, nem is tudom hogy bírták. Na szóval leszereltem, szétszedtem és elraktam, mert nem kellet semmire, sajnos lent mindössze 2,20 a belmagasság, nem fért el sehova. De most, hogy szereltem a világítást a kerti pavilonba, eszembe jutott, hogy ebben a hőségben milyen jó lenne ha ott kavarná valami a levegőt, ezért felszereltem oda tegnap és ma. Igényelt némi ács, lakatos és villanyszerelő munkát.
Ide pont alkalmas, úgy lőttem be a magasságot, hogy J épp eléri ágaskodva a fordulatszámszabályzó/ki-be kapcsoló madzagját.
Szegény pézsmapatkány rosszkor volt rossz helyen.
Tegnap az esti sétánál a vízparton Sz kutya hirtelen megiramodott, a teleszkópos pórázt hosszan kinyújtva. Mire észbekaptam, már rázta is szegény gyanútlan rágcsálót. Egy pillanat alatt legyilkolta. Egy aranyos, kedves, barátságos jószág, de hát 40000 évig arra szelektálták az őseit, hogy minden házkörüli rágcsálót pusztítson el, ő csak engedelmeskedett az ösztöneinek. Ma kiballagtam és begyűjtöttem az áldozat tetemét, ne rohadjon ott a vízparton. Sajnálom szegényt, ha láttam volna biztos visszafogom a kutyát, de az egész egy szempillantás alatt zajlott le, mire felocsúdtam már halott volt.
