Ahogy mondtam pokoli a hőség. Reggel 7 óra előtt amikor a Szmájli kutya sétáltat engem a szántóföldön, még csak-csak, de aztán nap közben brutális. Még nekem is. Pedig én bírtam annakidején a trópust, de ez keményebb mint 40 éve az egyenlítő környéki Afrika volt. Persze az is lehet, hogy azóta nemcsak én, hanem az időjárás is változott. J különösen szenved... én meg tőle, mert szegény ilyenkor... hogyismondjam "ideges".
Azért ma reggel kihasználtam a "hideget" és kihúzgáltam egy sor gazt a komposztáló felé, hogy legalább oda ne kelljen botladozni a dzsungelban amikor kiviszem az odavaló szemetet. De két óra múlva, amikor már magasan jár a nap, nem vállalnám a svédtornát. Azt hiszem a sebem már teljesen rendben van, szóval a mai nap már úszkálni fogok a hűs Dunában.
Ez a "nagy tócsa", itt a szokásos visszaforduló helyünk a napi kétszeri sétaúton, egy hete még állt a víz a májusi esők után, mostanra így néz ki.
A szárazság itt még nem tűnik olyan katasztrofálisnak mint az Alföldön, a kukorica még szépen zöldell,
a levelek nem "furulyáznak", a napraforgó is gyönyörű
búzát nem látok, idén nem ültettek az itt gazdálkodók, de gondolom ahol termett ott már learatták, szóval MOSTMÁR jöhetne egy kiadós eső.
Holnap leszek 79 éves. Úgy terveztem, hogy 80 évig fogok élni, és bár az erőm és energiám fogy, miközben testi bajaim szaporodnak, de azt hiszem jó esélyem van rá, hogy megéljem. Ezt annyira komolyan gondoltam, hogy már tavaly is csak annyi téli tüzelőt rendeltem meg ami 2025 nyárig elég, és idén se módosítottam rajta, nem is rendeltem meg ami az utóbbi télen elfogyott. Nem mondom, hogy eluntam az életet, de igazából már nincsenek nagyívű terveim. Sőt... kisívűek sem. Ahogy Dr. Réthy László m. n. muz. érem és régiségosztály igazg.-helyettes 1903 aug. 18.-án fogalmazott: "35° Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk" (35° R = 43,75° C szóval régen is volt azért meleg nyáron)