Szóval Mljet sziget kiötő a vendéglő előtt. Reggeli fürdőzés a tengerben indulás előtt 9.-én szombaton.
Rengeteg az apró, de még az olyan arasznyi, néha még annál is nagyobb hal a vízben. Előző este a gyerekek fogtak horoggal egy kis polipot is, szerintem vacsorára fel is tálalták. Én marhasültet ettem inkább. Nem vagyok oda a tengeri herkentyűkért. Kivétel a saját sütésű tintahal, de arra 45 éve nem volt alkalmam.
Kivételesen vitorlát bontottunk, mert volt némi szél. Ez persze olyan "chartervitorlázás". Gy-t nem igazán lehet rávenni a grósz kigöngyölésére. Elég a génua. Nem mondom, szép méretes nagy darab, de grósz nélkül olyan esetlennek gondolom a hajót. Viszont kényelmes. Miután kreuzban motorozunk, bő szélben meg az a véleménye (van benne igazság) hogy a grósz csak kitakarja a fockot, hátszében meg fél a halztól, marad a génua. Mondjuk a hatásfoka jobb a grószénál ez kétségtelen, hajaz a régi latinvitorlákra, attól voltak a szaracén kalózok olyan eredményesek a keresztvitorlázatú, lassú, tompa és esetlen velencei koggékkal, karakkokkal szemben.
J kicsit fékezi a hajót a lábával.
Kétségtelen nincs sok szelünk, ez az alanti képen látszik a génua állásán, szóval megkockáztathatnánk a grósz használatát, de nem erőltetem, ha a főnök annyira utálja. Elvonul a kabinba ügyvédkedni, csak Ibolya marad kint a napon, én meg versenyezni kezdek egy másik hajóval, aki szintén egy génuával vitorlázik. Ráfújó, ráadásul ledöglőfélben lévő szél van a velünk párhuzamos Sipan sziget partjával, tipikusan ahogy a drága jó Pempő mondta "Kétezerig csak a délin!" ( ez ugyan itt pont északi) Ezért meghúzom a parti schlágot, az "ellenfél" ellenben kimegy a vízre.
A manővertől a partközelben erősödést várok. És szerencsém van, bejön a taktika. Egy óra múlva már alig látszik a másik hajó. Csapást vált, de már messze mögénk tud csak érkezi. Letérek a kijelölt rottáról
( szólok azért Gy-nek, nincs kifogása) és Lopud szigetet a dubrovniki bejárat előtt balról kerülöm,
jobbról hagyva el a világítótornyot, figyelve a vízmélységet, mert igen világos színű a víz a toronyláb közelében, ami sekély vízre mutat.
Kicsit rosszul lehet látni sárgával a végleges tracket de itt van
Befelé a dubrovniki csőbe, egy óriás jön szembe, tisztességes távolságban kerülöm.
Érkezés a Marina Frappába.
Itt minden van mi szem szájnak..... szóval vitorlázónak ingere, tehát tiszta zuhany és WC, csak a part rohadt magas, a járó olyan meredek, hogy apálykor este amikor amúgy is rosszul látok, szóval az egyensúlyproblémáim fokozottan jelentkeznek, majd frászt kapok amíg beimbolygok a hajóra a járón. De MÉG nem esek vízbe. Idén még nem... ezért voltam itt utoljára.
Este gyaloglunk és buszozunk a városba egy sétára. Dubrovnik csodahely, de már jártam itt és bevallom én már nem ájulok el a mediterrán óvárosoktól, mert igazából mind egyforma.
Majdnem olyan vagyok mint ifjúkorom öreg tengerészei, akiket a világ legcsodálatosabb helyein is csak a kocsmák érdekelték, csak mi megmindenütt a fagyizókat keressük. Ebből a szempontból unortodox tengerész vagyok, bár Gy kapitánynál rászoktunk a manőverrumra, de amint hazaértünk, már le is szoktunk róla.
Folyt. köv. holnap.
