Ami persze nem igaz, már hétfő van, mert elmúlt éjfél, de elaludtam a szofán a TV előtt és most ébredtem fel. Alaposan kiszívott a nap, de gyönyörű napunk volt. Már napok óta visszatért a hőség, ismét 28 °C körül van a vízhőmérséklet, kint meg árnyékban is 35 felett, szóval vagy a hűvös házban, vagy árnyékban a kertben, vagy a vízben lubickolva élünk, meló semmi, mert most nem ennek van az ideje.
J-nek elképesztő dolgai vannak. Például elővett egy gyakorlatilag vadonatúj, de amúgy kb. 50 éves Palma gumimatracot. Tegnap fújtam fel (azért már nem tüdővel mint régen szoktuk, hanem kompresszorral) első alkalommal az életben. Még soha nem volt használva. Kifogástalan állapotban van, nem ártott meg neki az idő. Ebben "még van anyag", nem úgy mint a mostani plasztik "gumimatrac"-okban, amik még egy szezont se bírnak ki.
Tisztára olyanok vagyunk mint az egykori SZOT üdülők. Kata lányom, aki kivételesen hazalátogatott, most épp Bécsből, borzasztóan élvezte.
Számomra kissé már más világban éli a világpolgár életét. Nagyjából Berlinben, de előtte Marokkóban volt 3 hónapot, a "Gladiátor II." Ridley Scott filmnek ő volt a drapériamestere, az általa vezetett csapat csinálta többek közt a Siracusát ostromló római hadigályák vitorláit (mitteszisten én voltam a háttértanácsadója), nagyon örültünk egymásnak, csodás napunk volt együtt, de délután máris vittem a túlpartra a HÉV végállomáshoz,
pedig csak hajnalban érkezett hozzánk, de ilyen az élete, kevesebb mint egy hetet volt itthon, ezalatt villámlátogatott mindenkit aki fontos neki, kedden már repül "haza" Németországba. Ráfért a pihenés, egy zömmel helyi arab férfiakból álló csapatot kellett irányítson a film technikai szekciójában, mesélte a drámát, hallgatni is izzasztó volt, aki volt tengerész, vagy más módon került kapcsolatba az arab világ munka, és egyéb kultúrájával, el tudja képzelni, akinek meg nincs ilyen tapasztalata, az alighanem képtelen rá. De vitézül levezényelte a munkát, ahogy 19 éves kora óta mindent amibe belekezdett.
Szembe a nappal.