Mozgalmasan alakult a mai nap. Először is jó érzéssel állapítom meg, hogy ha igaz az a korábbi megrögzött véleményem, hogy az ember optimistakén születik és pesszimistaként hal meg, akkor még sokáig (vagy legalább még egy jó darabig) fogok élni.
De előreszaladtam. J azzal indított, hogy ő már reggel fél nyolckor piacra megy a szomszédokkal autóval. Amikor hazajött megpakolva leveszöldséggel és még fogalmam sincs mivel, közölte, hogy viszont dinnyét, amiért ment nem vett, mert nem bírta volna az autóig elcipelni. Meg pénz se volt nála elég, merthogy ő mindent bankkártyával vásárol, az meg a piacon nem játszik. Na mondom, akkor leengedem a munkacsónakot és irány a piac, mert dinnye az kell. Csónakkal nálunk nagyon kellemes piacozni, különösen az olyan könnyűvel mint az enyém, az ember csak odamegy az árushoz, kihúzza a partra a csónak orrát, kiköti egy lámpaoszlophoz, vagy fához, pad lábához, megveszi ami kell, aztán berakja a ladikba. Na EZ ma egy kicsit komplikáltabbra sikerült. Hozzáteszem, hogy idén most használtam a kis csónakot először motorral, csak motor nélkül hinaraztam a múltkorjában vele. Indulás ellőtt belekukkantottam a benzintankba ( a kis 2.2-es Suzuki belső tankos) és OPTIMISTÁN úgy ítéltem meg, hogy elegendő benzin van benne. Pedig ha koromnak megfelelően pesszimista vagyok, akkor eszembe kellett volna jutni, hogy a stégre akasztott motor álláshelyzete más mint a fartükrön, ahol a benzin elfolyik a tank másik végébe, szóval amikor úgy látszik, hogy a tank még félig van, akkor valójában már csak kevés van benne. Kicsit nehezen indult a motor, de mondom OPTIMISTÁN, "hát vagy fél éve nem járt, majd kiegyenesedik". Na kocogunk, de mindig lefullad, de szivatóval egy rántásra újra indul... majd csak kiegyenesedik. De NEM. Jóval félút után, már közel a piac, végképp leáll. Ekkor esik le az ok, belenézek a tankba, SEMMI benzin. Mindig van nálam tartalék benzin....kivéve most, mert a hinarazáshoz mindent kipakoltam a csónakból, ne legyen láb alatt, szóval MOST nincs benzin egy csepp se. Szerencsére erős váram nekem a Sári Pista, ő félúton lakik a piac felé, telefon, kéne egy liter benzin, kérdi tiszta vagy keverék, mondom keverék, van, megyek érte. J-t kiültettem a csónak orrába, én beültem középre, így az a fél deci ami a tankban lehetett odafolyt még a benzincsapba, megindult vele a motor, de az utolsó 300 métert már egypárevezővel tettük meg, mert tényleg porszáraz lett a tank.
Innentől vaj minden, kivéve a dinnye árát, 300 Ft kilója, mondtam ha elviszem mindkettőt enged e az árból, lealkudtam 280-ra, így fizettem a két dinnyéért 5150 Ft-ot, már meg se lepődöm az árakon, így mulat egy magyar nyugger. J- nek még eszébe jut, hogy vesz fehér hagymát, meg fokhagymát, utóbbi nagyon fogy mert teljesen rászoktam a fokhagymazabálásra amióta megtudtam, hogy a rák legnagyobb ellenszere (azt, hogy rendkívül sikeres antibakteriális szer már régebben is tudtam), különben meg mindig is szerettem, amióta meg a csókos számat már csak evésre használom, mert a hangszálamat is elműtötték, még a beszéd se igazán megy, nincs jelentősége a fokhagymaillatnak.
Na hazacsolnakáztunk immáron gond nélkül és jött a lényeg, a tyúkól projekt befejezése. A megintcsak OPTIMISTÁN egy napos munkának becsült tojóláda elkészítése pont egy munkahétig tartott. Tegnap délután még felzsanéroztam, ráfeszítettem és felszegeltem kárpitosszegekkel a tetejére a kamionponyva esővédő burkolatot, lefestettem, majd felcsavaroztam a vasalatokat, szóval mára már csak a felfüggesztés maradt. Délutánra bevertem az utolsó, a saját MEO-m által szükségesnek ítélt szöget is a hátfalba.
Maga a tojófészek így néz ki.
boltíves átjáró a hálóhelyről
rugalmas Polifoam tömítés a lecsukható tető pereme alatt, a kettős OSB fal és tető közt Hungarocell őrlemény hőszigetelés (a 8 évvel ezelőtti hőszigetelő betonozás maradéka)
a padmalyon Icukától a Fábián Sanyi hagyatékából származó PVC borítás, így kerek a projekt.
Ja, nem mutattam még az 50-es PVC csőból készült esőcsatornát, a 2 m2-es tetőre remekül bevált. Az utolsó fél méter már nincs félbevágva és eldobja a vizet a tojóládán túlra.
A jószágok a baromfiudvarban, akik idáig, mint például a szürke pulyka rosszalló rikácsolással, vagy mint Lujza az emu tolakodó kíváncsiskodással vették tudomásul nem odavaló, szokatlan zavargásomat, végre lenyugodhatnak, Lujza például boldogan feredőzik a medencéjében.
https://www.youtube.com/shorts/pLDpa7x38o4
