Hétfőn meglátogattam a belgyógyász szakorvosi rendelőt, ahol a szép szőke "Barbibaba", Brigitta doktornő próbálja kitartóan felkutatni testi elanyátlanodásom okát. Kérdezte hogy vagyok. Némi hezitálás után közöltem, hogy határozottan úgy döntöttem JÓL. El is mondtam miért. Mert a szokásosnál kicsit többet kellett várakozzak és láttam az előttem a rendelőbe hozzá bevonulókat. MIND fiatalabb volt nálam 10-20 évvel, de alig másztak. Ki csak úgy vánszorogva, ki mankóval... én meg biciklivel jöttem három kilométerről, ráadásul amikor a múlt héten a laborra jöttem vérvételre, csak a recepción jutott eszembe, hogy otthon hagytam a beutalót úgyhogy kétszer kellett megtennem az utat és ment. Most akkor mit panaszkodok én? Ráadásul juteszembe tavaly ősszel átment rajtam a Covid. Nem akarom becsmérelni az orvosok tudományát, de erről a nyavalyáról még ők se tudnak túl sokat. Volt egy rakás ember aki belehalt. Ki tudja bennem épp mit alakított át, ami nem látszik se laborleletből, se EKG-ból, se hallgatódzásból, kopogtatásból, csak úgy leültette a fizikumomat egy grádiccsal alacsonyabbra? Épp hogy csak annyit, hogy utolérjen az életkorom. Úgy hogy miután ahogy látom az összes leletem a legnagyobb rendben van (ennek a megállapításával sem vártam meg őt), maradjunk abban, hogy kutya bajom! Egyetértően bólogatott. Elmeséltem még, hogy viszont meglehetősen zavar a szerintem a fokozódó süketülésemmel együtt járó vesztibuláris rendszeri, hol erősödő, hol gyengülő egyensúlyzavarom. Hajóra ki be már korlát kell a járón, csak úgy beugrani egy billegő csónakba a partról messziről mit régen meg kifejezetten nem merek. Felírt a Luxi által is javasolt Betagen-t. Amiről persze kiderült a patikában, hogy hiánycikk ahogy a prosztata gyógyszerem is, de szerencsére volt ugyanazzal a hatóanyaggal, csak Betaserc néven. Elkezdtem szedni, majd meglátom mire jutok vele. Ahogy a Bánhidi Zoli (isten nyugtassa, volt vitorlázó gyermekorvos klubtársam) mondta, "a betegeket nem meggyógyítjuk, hanem megtanítjuk őket a betegségükkel együtt élni". Az ilyen okosságokat én megjegyzem és alkalmasint használom. Ennyit a medicináról.
Kedden ismételt favágásba kezdtem, de ez már nem a tüzelési célú, hanem a természet megregulázása. Arról van szó, hogy az autóbeálló "esernyő"-t elkezdte terhelni a mellette burjánzó tujasor. Ezek nem azok a szép szabályos oszloptuják, hanem a szabálytalan ágasbogas fajta, szebbet is ültethettek volna az elődök. Szóval, metszőolló, karos olló, hosszúnyelű teleszkópos Fiskars ágvágó, ágfűrész, láncfűrész, ami csak van a háznál erőszakszerszám azt mind bevetettem, talajszintről és létráról, éppencsak lovon és trapézon nem. Ha a tuják nem lennének elég macerásak, kiszáradt egy almafa is ami szintén a szerkezetet terhelte, amikor költöztünk még csodás finom gyümölcsöket termett, de aztán abbahagyta és elpusztult szegény, na ahhoz többrendbeli láncfűrész létra, kötél és egyéb nyers erőszak és J némi segítsége, továbbá fokozott óvatosság kellett, de ez is megvolt.
Tegnap szerencsém volt, mert Engi Lajosék ( a profi favágó brigád akik a vízparti kidőlt fűzfa maradék törzsét jöttek abszolválni) ledarálták a gépükkel amit levágtam, úgy hogy azzal legalább megsemmisítés vonatkozásban nem kellett foglalkozzak, de amit ma kivágtam, levágtam, ez már az én e heti további feladatom lesz.
A vastagja ha kiszárad tüzelő, a vékonya meg megy a komposztba.
Az almafa tövét csak kettőben sikerült kifűrészelni, mert sehogy se fértem hozzá a ferdén nőtt törzshöz a kerítéstől a láncfűrésszel,
itt kiderült, hogy lakói vannak a fának. A nagy farontó lepke (Cossus cossus) szegény bábjai már majdnem teljesen kifejlődött állapotban várták, immáron hiába, hogy két évnyi fejlődési ciklus után, néhány nap múlva szárnyra kelhessenek. Bizisten ha tudtam volna, hogy ott vannak, hagytam volna a tönköt a fenébe amíg kirepülnek. Az egyiküket pont kettőbe vágtam a fűrészelés közben.
De hát honnan a fenéből tudhattam volna hogy pont ott vannak? Őszintén sajnálom őket.
Ebédre egész szépen kitisztult a tető és környéke.
Nem ér semmi a tető széléhez és nem is fekszenek rá ágak. Mert amúgy valamennyivel meg fogom a tetőt szélesíteni, na nem sokkal talán csak 20 centiméterrel, hogy jobban kidobja az esőt déli irányban, mert néha bespriccel a munkaasztalomra meg az ott tárolt faanyagaimra.
Alaposan elfáradva megebédeltem, aztán aludtam egy jót, majd kutyáztam, most meg megyek zuhanyozni és aludni. Holnap el ne felejtsek elmenni a szemészetre kora délután, mert már bő 3 hónapja várok az időpontra és már annyira rossz a szemem hogy autót is leginkább emlékezetből vezetek. Szóval marcangol az öregség. De még mindig jobban állok mint a nagy farontó lepkék.
