Kipróbáltuk SP frissen elkészült új csónakját. Pityu hatalmas fejlődésen ment át amióta ismerem. Kezdetben az ajándékba kapott, néha elsüllyedt rozoga ladikokat tatarozta ki kevésbé rozogává és mindenféle hitvány, bontóból mentett motorokkal felszerelve kölcsönözte őket. Ezzel egészítette ki szerény rokkantnyugdíját. De a keresményét nem élte fel, nem herdálta el, hanem folyamatosan befektette az eszközállománya korszerűsítésére. Mostanra saját sablont készített amiből ez az első csónak ami kikerült. Ez már mindennel fel van szerelve, ami csak kell. Vége a gányolásnak, igazi profimunka, gratuláltam is neki.
Beugrottunk a városba popszegecsért a barkácsboltba, meg a pékhez, meg a henteshez kajáért ha már ott voltunk, és közbe én próbálgattam az új technikát. Ezt az útvonalat rögzítette a zsebemben a GPS.
Kicsit szabálytalan voltam, de hát ki kellett próbálni mit tud az új csónak, nos a maximális sebesség 40km/h volt egy 20 LE-s Honda motorral, de persze nem ennyivel közlekedtünk, a próba után visszavettem a sebességet az engedélyezett 15 km/h alá.
Valami miatt nem fogadja be a blog a videót, itt megtekinthető: https://www.youtube.com/shorts/uu-P3DIFCZ0
Ne ennyit a szórakozásról, jött a meló. Úgy kezdődött, hogy tegnap délben felhívott a kereskedő Szlovákiából, hogy küldheti e a téli tüzelőt amit megrendeltem nála, mert most pont van errefelé fuvarja. Mondtam neki "nosza küldje"! Meg is jött a furgon, a sofőrrel ketten kidobáltuk egy negyed óra alatt. Aggasztott hogy a meteorológia esőt mondott délutánra, de szerencsére nem lett belőle semmi, mindenesetre az "esernyő" ( a kocsibeálló) alá raktuk raklapra, hogy ha később esne is, ne ázzon már el, lógott a nyelvem a végére, pedig én csak egyesével hordtam a 10 kilós csomagokat nem kettesével mit a legény, de hát ő fele annyi idős volt mint én. Egy raklap fabrikettet rendeltem és egy raklap tőzegbrikettet. Mindegyik 10 mázsa. Így néznek ki.
Ez a fabrikett,
ez meg a tőzeg.
Tőzegbrikettel még nem tüzeltem soha, azt mondta a kereskedő, hogy fele-fele arányban javasolja cserépkályhába a fabrikettel. A fűtőértéke nagyjából azonos a kettőnek.
Ezzel le is zártam a tegnapi napot, ma nekiálltam az "esernyő" alól betalicskázni a tornácra.
Úgy gondoltam, hogy több napig fogom csinálni, beosztva az erőmet amit kicsit igénybe vett az előző napi sietős pakolás, de aztán "felfújtam a pofámat" és estére bent volt az egész a tornácon elpakolva vagy 2,5 méter magasan, hogy elférjen. Elfáradtam, de nem zsibbasztóan. Úgy tűnik javult a kondícióm, ami miatt aggódtam még nemrég.
A lényeg, hogy két télre való tüzelő elraktározva. Van keményfa felvágva több évvel korábbról maradék, fabrikett szintén több évről és a mostani két tonnányi, és akkor még ott van a "hangyás" fűzfa a kapubejáró mellett amit az utcán kidőlt fából mentettem és baltáztam fel elszántan, ez a vastartalék, az is elég vagy két hónapra, summa summárum ennyivel 80 éves koromig levan a gond a téli tüzelőről, ennél hosszabb távra e pillanatban nem tervezek.
Balra a vitorlák a falon, alattuk még némi feldolgozásra váró rendetlenség, a plafonon árbocok, jobbra meg a két évi megnyugtató tüzelő.
Tájkép csata után.
Abba a nyugágyba heveredtem le lábamat felrakva a kukázott zsúrkocsira (amiből gyújtós lesz, bár J erősen helyteleníti) és immáron lenyugodva gyönyörködtem a víztükör felett lenyugvó napban.
Ha segíteni nem is segít, de legalább folyamatosan útban van a hűséges, ragaszkodó jószág.
