Remekül működik a kapu! Az ötletem a "huppanó" a kerék alá közvetlenül a teljes csukódás pillanata előtt tökéletesen bevált és a nyitást se akadályozza. Annyira jó lett, hogy némi töprengés után a kapu merevítésének különféle (zártszelvény, szögvas, íves laposvas támaszokkal stb) ötletek kivitelezésével is felhagytam, az egész macera felesleges, had rugózzon csak a kapu, ha kicsi a lendület, magyarul nem csapom be hanem csak finoman gurítom, akkor az utolsó pár lemaradó milliméter könnyedén betolható, ha ráhelyezem a talpam a kerékre és gurítok rajta könnyedén egy picit. Ez az apró kényelmetlenség nem ér meg egy hosszas erősítést ami ráadásul a plusz vasakkal tovább nehezítené az amúgyis dögnehéz kaput.
MÁS. Csakhogy aki férfiember, öregedés felkészülés okán olvassa az írásaimat szóval a jövőjét kutatja, tegnap urológus orvos fázisba jutottam ( 3 hónap várakozás és bár időpontom volt ugyan, de további három óra rendelő folyosón való várakozás után). Az ifjú és rendkívül termelékeny doktor (bár a budapesti kórházi elfoglaltsága után a rendelési időre rendre két óra késéssel tud csak megérkezni, viszont valami félelmetes sebességgel szórja ki a pácienseket, miközben teljes vizsgálatot végzett beleértve a hasi ultrahangot is) első megközelítésben nem javasolta az általam preferált húgycsövön keresztül végzett prosztata csonkolást, azt mondta első nekifutásban kísérletezzünk gyógyszerrel. Én, bár szeretem inspirálni az orvosokat, mert meggyőződésem, hogy nagy szükségük van rá, de látva az imponáló határozottságot, ez esetben felajánlottam együttműködésemet, folytatása következik.