Itt van május elseje... ég a gyomrunk belseje.
Nehéz tegnapom volt. Tegnapelőtt este valami lett a nyakamban, amitől nem tudtam mozgatni a fejem, mert hogyismondjam... szóval majd beszartam úgy fájt. Lehet megártott az erőltetett tempójú favágás. Mert csináltam magamnak egy tempós pihenős munkarendet szombat 13 óráig amikortól életbe lép a saját magamra kiszabott hétvégi csendrendelet, erre J közölte, hogy az ebédmeghívásunk 12:30-tól van. Na jó belehúztam. Erre jött J, hogy előrerakták a meghívást 12-re. Na akkor bepánikoltam és csak vágtam mint az állat. Kész lettem 11:58-ra de szétestem, még kevés híján el is hánytam magam. Elhanyatlottam és közöltem J-vel, hogy menjen nélkülem, de ott leszek 12:30-ra, csak kifújom magam, de mindenki egyen, igyon, ne várjon rám. Végülis remek volt a vendégség, igaz én csak 14 óra felé tudtam enni, addigra csillapodott le a szervezetem éhesre. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy jóideje igazából nem ebédelek (helyette általában alszom egyet), csak reggelizek jó későn és vacsorázok, általában jó korán, ez utóbbit én ebédnek hívom. Na erre jött este a villámcsapás a nyakamba. Tegnap feküdtem mint egy darab fa, bár reggel még végigtámolyogtam a Sz kutyával a szántóföldön a szokásos távot, de mint a zombi, merev tartásban, szigorúan egyenesen előre tekintve. A csodszer mint mindig a Flector tapasz volt, estére megszűnt nagyjából a fájdalom, reggelre meg semmi...a tapasz se, valahogy lealudtam magamról ( a nyakamon a szőrök miatt rossz volt a tapadás), de ezek szerint így is használt, a mázlim (idáig) hogy nagyjából bármi bajom is van, abból valahogy ilyen egyszerű szerek segítségével is kigyógyulok. Szóval fontolgatom, hogy ahogy régen Rákosi alatt volt, amikor a dolgozók "elhatározták", hogy "munkával ünnepelnek" május elsején, nekiállok ebben a szép időben, de szigorúan tempósan ennek a maradék három tuskónak.
Lehet mégse. Az imént jött egy telefonhívás, hogy váratlan látogató lesz, egy ok, hogy elhalasszam a favágást. Had élvezzék még egy darabig a nyavajás csípős hangyák a lakhelyüket, merthogy tele velük a fa.