Pocsék a kondícióm. Testi és szellemi. Úgylátszik gyorsul a leépülés. Két napja este a TV híradóban mutattak egy kiskutyát ami kimászott egy ház harmadik emeleti párkányára és a tűzoltók mentették ki emelőkosaras autóval, amihez egy sávot le kellett zárni a Thököly úton. És akárhogy próbáltam, nem jutott eszembe melyik a Thököly út. Pecekig erőltettem az agyam, fejben össze-vissza száguldoztam Pesten, ahol születtem és több mint 60 évig éltem és NEM JUTOTT ESZEMBE melyik a Thököly út! Aztán olyan panelok jutottak eszembe, hogy "Thököly út-Dózsa György út sarok", "Thököly-Hungária sarok". és akkor lassan elkezdett derengeni.
Szombaton kis feleségem durcásan rámszólt, hogy nem ástam még mindig fel a kerti ágyást, pedig már rég el kellett volna ültetni a zöldborsót. Mondnom "Te összetévesztesz engem a Bálit gazdával, honnan a fenéből tudnám, hogy mikor kell zöldborsót ültetni?". Szombaton a viharban nem volt kedvem kint manőverezni, de tegnap nekiálltam. Katasztrófa. Minden négyzetméter ásás után le kellett üljek pihenni. Olyan két órát bírtam, aztán abbahagytam, alig több mint a felével végeztem. Ma befejeztem. A tempó 10 perc ásás 10 perc pihenés. De a végén már 5 perc ásás és 20 perc pihenés. Az utolsó részlet egy olyan 80 x 80 centis földdarab volt és az előtt is pihentem egyet. Pedig a föld puha volt, bár gyökerekkel átszőtt, szóval benyomni könnyű volt az ásót, csak a kifordításhoz kellett erő. És az elgereblyézést is csak két részletben volt erőm megcsinálni. Pedig az egész ágyás nincs tán több mint 20 m2.
Most így néz ki.
J közbe almafát metsz. Az is nehéz meló Itt épp a 4 m-es ágvágóval.
Nem tudom meddig bírunk el a kerttel. Alighanem mindent be fog nőni a borostyán.