Bár nem volt szándékomban részt venni az "alvég" utcai munkákban, mert én nem autózok arra és már a kutyával se arra sétálunk, de nem hagyhattam, hogy SP, meg Peti, Icuka keresztfia nélkülem dolgozzanak, ezért reggeli után mégiscsak odamentem.
Kétszer 4 m3 anyagot hozott a billencs.
Peti fantasztikus anyagmozgatónak bizonyult, a duplájára képes mint én, igaz, nem sokkal több mint fele annyi idős is.
A vundermanschaft
A képet Klárika csinálta, aki forró teával és kexszel erősített minket.
Amikor már kezdtem fáradni a vibrátorral "lazítottam".
De jött Györgyi és kivette a kezemből a munkát.
Délben pihenőre vonultunk, én mára véglegesre, már csak délelőtt végzek fizikai munkát, nekem 4 óra elég egy nap.
Itt még egy utolsó lapát és irány az ebéd.
De a többiek délután is folytatták a záróréteg "gurulós" rostált murvával, itt már Klárika kormányozza a "babakocsi"-t
Újabb 100 méterrel végeztünk, maradt még kb a duplája. De úgy döntöttem abból már kimaradok. Legalábbis egyelőre, mert ebben a tempóban nem tudok folyamatosan dolgozni. Amúgyis rossz kedvem lett középtájt. Dolgozunk keményen, befut egy hölgy, korra olyan 30-al fiatalabb nálam. Leparkol a lányáék háza előtt és besiet, minket észre se vesz. Na kipróbálom, amikor kifelé jön felegyenesedek kezemben lapáttal és keresem a szemkontaktust. Kíváncsi vagyok rámköszön e, végülis itt melózunk, quasi érte vagy akár helyette. Semmi. Pont mint amikor keresed a szemkontaktust egy női sofőrrel, hogy beenged e az alsóbbrendű útvonalról, de emelt fővel mereven néz maga elé, beül az autójába és engem, meg a murvadombot nagy ívben kikerülve elviharzik. Végülis....csak nem fog egy panziótulajdonos köszönésileg leereszkedni a melósokhoz.
