Miközben e sorokat pötyögöm, a Klubrádióban a hódok kártételeiről van szó. A védekezésre a régi módszerek közül a kutyatartást, az újak közül a villanypásztort javasolja a szakértő. A villanypásztor szerintem hülyeség, nem lehet minden vízparti fát így megvédeni. A kutya viszont működik, olyan két hete rendkívül élénk kutatásba kezdett a Szmájli kutya sétából hazafelé a parton és a stégen. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, gondoltam, patkányt, pézsmapockot szimatolt. De másnap ugyanez volt a helyzet, akkor a Picur is velünk volt és mindkét kutya borzasztó izgalomban kutatott. És megláttam a hódot, ami ki is mászott a vízbe dőlt rönkre, bundájából rázva a vizet, de aztán látva hogy a két kutya alig várja, hogy megtámadhassa ( a vizet mindkettő utálja, térdnél mélyebben nem megy bele), elúszott. Azóta se láttam, de ami ennél többet jelent, a kutyák se kezdtek jelezni, márpedig olyan szimatuk van, hogy ha már a sarkon befordul valami amit utálnak, a csukott házban is elkezdenek ugatni, szóval a hód máshol keresett kirágnivaló fát.
Szerencse, hogy nincs nyár így nem kell aggódnunk a fürdővizünk szennyezése miatt.
Sajnos a Richárd abban téved, hogy át lehet vezetni a szennyvizet a Csepel szigeten keresztül a nagy-Dunába, mert a víz tudja a fizikát és nem folyik fölfelé. Szivattyúzni meg ekkora mennyiséget...
A folyamatos esőnek sajnos ilyen következményei vannak. A reggeli sétautunk például így nézett ki.
Augusztusban itt minden porzott, a termés meg senyvedt. Sajnos a vízgazdálkodás az elavult bolsevik szokások közé tartozik nemzeti kormányzás idején.
