Tegnap felavattuk a Sári Pista új csónakját. A neve "Zsófia". Kicsit macerás volt a vízretétel, mert az utca végében lévő sólyánál nem volt annyi víz, hogy leússzon a sólyakocsiról, át kellett húzni a lacházaira. Még itt se volt könnyű lemasszírozni róla, de a végén csak sikerült. SP sikeresen képezte át magát eredeti szakmájából kőművesből előbb roncsladik felújítóvá, mostanra meg csónaképítővé. Úgy kezdte, hogy kidobott ladikokat reparált úszóképessé, azokat kölcsönözte rokkantnyugdíjas vállalkozóként, majd egyre jobb és jobb csónakokat vásárolt és mostanra eljutott a saját építéshez. A test keményhabból készült, amit kívülről és belülről üvegszálas poliészterrel laminált. Amikor még csak bakokon állt negyedkészen lefelé fordítva, megkritizáltam, hogy nem rakott bele ormót (szóval ormótlan), de így készen egész pofásra sikerült. Igazi "kölcsönzős" csónak, tehát bitang erős, nincs belőle az anyag kispórolva, lapos a feneke, széles a teste, ezért roppant stabil, senki nem kap frászt amikor beszáll, mert mégcsak meg se billen, 12 személy beleülhet, meg se kottyan neki akár ha mindenki egy oldalon van akkor se borul fel, nagyon jó ötlet volt az is (pedig elsőre arra is csóváltam a fejem), hogy nincsenek keresztben padok, így könnyebb a mozgás benne, ettől ugyan elvileg kevésbé merev a test, mert keresztirányban nincs merevítve, de a dupla fenék a jelentős bedolgozott anyaggal ezt pótolja. Szeretni fogják a kuncsaftok a praktikussága miatt, csak gratulálni tudok Pityu kapitánynak akit immáron megillet a tisztség ez a sapkáján is látszik.
Az "ötlovas" kis motorral vollgázzal, kilenc személlyel 10,5 km/h volt a sebessége, de felesleges ennyivel húzatni (más kérdés hogy a kölcsönzős kuncsaftok erre lesznek e tekintettel), mert csak benzint zabál többet, negyedgázon is megy 8-al, ami sétálni untig elég.
És a nyugdíjas geng elszabadult!
