Hurrá nyaralunk! Ez amúgy egy film címe volt ifjúkoromban (fogalmam sincs miről szólt, mert szovjet filmeket csak akkor néztem meg, ha kötelező volt, pedig lehet nem is volt rossz film, most belenéztem itt https://videa.hu/videok/film-animacio/hurra-nyaralunk-1964.-vigjatek-ijbnV9NpiIkGiLob), most eszembe jutott.
Merthogy második napja fürdőzünk. Miután csapadék alig van, szépen kitisztult az RSD vize és a hőmérséklet is rendben van, tegnap néztem, a hajó fenekén lévő érzékelő, ami 1 m mélyen méri a vízhőmérsékletet 27°C -t mutat. Szóval így ki lehet bírni. Viszont tegnap Kossuth rádiót hallgatok hajnalban ( a hajón nincs net és a Klubráduiót nem tudom telefonon hallgatni, mert lefogyott a havi gigabájtom) és panaszkodnak a "gazdák", hogy rossz lesz a gabonatermés, mert olyan meleg van, hogy "kiég " a gabona, nem tud rendesen beérni. Minden reggel búzaföld mellett sétáltat engem a kutyám. Májusban végig esett az eső minden héten. Olyan volt a búza hogy szó szerint illett rá az "élet" ahogy régen hívták, harapni lett volna kedvem a haragoszöld kalászokat. Szépen sárgult, most már görbülnek rendesen a kalászok. Ha megfogom a hegyét és lesöpröm az ujjammal, peregnek kifelé az érett szemek, csak a hegyén marad benn a magtokban egy-három satnya szem. MILYENNEK kellene lennie a kalásznak, ha nem ilyennek? Van itt valaki mezőgazdász expert? Magyarázza már el nekem szakbarbár mérnöknek, hogy ez most jogos, vagy csak a szokásos paraszti sírás, hogy miért lesz ISMÉT drágább az épp aktuális mezőgazdasági produktum?
Na szóval úgy élünk mint akik nyaralnak, pedig pont úgy élünk ahogy az év többi napján, de ezt most tudatosítom magamban, hogy MOST épp nyaralás van. Tegnapelőtt hosszasan lubickoltunk a vízben, még melegebb volt mint tegnap, mert éjjel fújt egy kis szél és hajnalban esett is, szóval bármeddig benne lehetett lenni anélkül, hogy az ember fázni kezdett volna. Úszással nem igazán fárasztjuk magunkat, én ráülök egy 3 cm vastag Polifoam darabra ami még a hajó kárpitozásból maradt, az pont fenntart a vízen úgy, hogy csak válltól felfelé látszom ki, jobb mint Hévíz. Csend és végtelen béke, nincs tömeg, én ennél jobbra nem is vágyom. RP (ausztrál barátom) szerint ez egy enyhe elmebaj, az ember nem lehet soha igazán elégedett, de hozzáteszi, hogy kétségtelenül irigyrésre méltó állapot.
Írok gyakran állatokról, főleg családtagjainkról a kutyákról. Tőlünk nem messze lakik Lajos a malac, Lujza az emu és egyéb lábas és szárnyas jószágok, valamint immáron Koppány, aki csak korábban nézett ki így
mostmár egy 15 kiló körüli krakéler, képes az egész kertet feltúrni kemény ormányával, megkergeti a tyúkokat pulykákat, bár emberrel barátságos és miután ivartalanítva lett, várhatóan az alapvető vadállati ösztönei is fékezettek lesznek, de hamarosan elkövetkezik az elválás szomorú pillanata, a most még kedves, sőt szófogadó állattól. A házi állatkert gazdái Mária és Zoltán, az utcai kerítés mellett egy eperfa áll, melynek lehulló gyümölcseihez kijárnak a Dunáról a tőkésrécék, közönséges nevükön a a vadkacsák, akik "ha már ott vagyunk" megdézsmálják a háziállatok takarmányát is, amit M jóindulatúan eltűr. Z-t még a stégjéről is kitúrták, mert van egy kacsamama egyke gyermekével akik ott szoktak napozni, ezért Z amikor hazaugrott hivatalából ( ő a város polgármestere) ebédelni és úszni egyet, kénytelen volt a szomszéd stégról a vízbe menni, hogy ne zavarja a vendégeket.
Más kacsáknak több gyermekük szokott lenni, de azok rendre fogynak. Megfigyeltem, hogy ahol 5-8 apróság is úszik az anyja után, ott mindig egyre kevesebben vannak, nap mint nap elfogy egy belőlük. De ez a tojó, aminek a gyermeke már majdnem akkora mint ő, úgy őrzi ezt az egyetlent, hogy egy méternél messzebb nem engedi el magától. Aránylag meghatározott, nem túl nagy területen mozognak, nem félnek embertől, kutyától, csak tartják azt a 4-5 méter távolságot szárazon és vízen egyaránt.
MÁS. Olvasom, hogy milyen egészséges a frissen őrölt gabonából készített kenyér, hogy abból az állott sokhónapos lisztből, amiből a kenyerünket késztik, pont azok az anyagok tűnek el amire az embernek a legjobban szüksége lenne. Most, hogy itt érik a búza mellettem, gondolkodom rajta, hogy veszek egy zsákkal és megőrlöm kávédarálóval és kenyeret sütök belőle. Mindig csak pont annyit amennyi kell, mert a liszttel ellentétben a búza nem romlik meg, hasonlóan mint a dió, ami évekig eláll a héjban, de kibontva rövid idő alatt megdohosodik. Van valakinek tapasztalata házi őrléssel, kenyérsütéssel? Azért is lenne célszerű, mert nagyon keveset eszünk. Egy kiló kenyér tíz napig is eltart. Ugyanakkor frissen sokkal jobb ízű, de hát mégse járhatok boltba naponta 2-4 szelet kenyérért.
