Hidegek az éjszakák. Reggel is -8 ° C-ra ébredtem. Azért ez a nyárfa nem olyan mint a korábbi bükk vagy tölgy nem tartja a parazsát és a fűtőértéke is kevesebb. Hiába volt éjfélkor 35 fok a szalonban lefekvéskor, reggel 6-ra már csak 12 maradt belőle a langyosra hűlt kályha mellett. De hát ajándék tüzelőnek ne nézd a kalóriáját!
Bár a nap szépen süt, de kint matatni hideg van, olvasgatok. Befejeztem a Svetlana Alekszijevics könyvet, nehéz műfaj volt. Leírtam már mi volt vele a gondom, nem akarom ismét részletezni, aligha fogom újraolvasni, de rengeteget tanultam belőle, azt kell mondjam mindenkinek el kellene olvasnia. BÁR.... lehet azok a legboldogabbak akik a legkevesebbet tudnak a világról.
Sokmindenen spekulálok mostanában, talán a korom, talán az időjárás okozta tevékenytelenségem, talán a betegségem, talán az engem mindig is érdeklő feszült politikai helyzet lökött a befelégondolkodás irányába, nem tudom. Ahogy azt se, hogy jó, vagy rossz e ez nekem. Az, hogy az elérhető fórumokon ezt ki is beszélem magamból, az se egyértelmű, hogy jó vagy rossz. Miután beszűkült a világom, nem találkozom emberekkel akikkel gondolatokat cserélhetek, ez részben adottság is, nincs kivel "kibeszéljem" a dolgokat, DE bevallom őszintén nem is vágyom senkire. Világ életemben ilyen voltam, már 30 évesen is úgy határoztam meg magam, hogy "született magányos" vagyok. Szóval amikor 17 ével ezelőtt nyugdíjba vonultam és megszűnt köröttem a nyüzsgés, ami sokaknak csapás, engem egyáltalán nem ért kellemetlenül, sőt, miután a hajóépítés sok új ismerőst, barátot hozott, kifejezetten jó irány volt. Az, hogy rátaláltam az írásban való "kibeszélés" formára az meg a "rossz"-nak a kompenzálása volt, megakadályozta, hogy a társaságtalanság ne okozzon belső feszültségeket. Mert azokat korábban a kereső-foglalkozás közbeni kényszerközösség mellékhatásként szükségszerűen oldotta. (Kicsit sprőd most ez a fogalmazás, de nincs kedvem cizellálni, azt hiszem érthető. A gondolataim gyorsabban száguldanak mint a kezem a billentyűkön és végülis ez nem szépirodalom.) Szóval nem történt meg velem az, ami rengeteg sorstársammal, hogy amikor "nyugger" lesz és megszakad a kapcsolata egykori munkahelyével, egyszerre rászakad a magány, észreveszi, hogy a munkahelyi közösségén kívül nem érdeklik mások és ő sem érdekel másokat. Ül otthon és rágják egymás idegeit a feleségével, akinek szintén elege van abból hogy ez az ember aki eddig elment minden reggel és csak este jött haza most állandóan a nyakán lóg. Egykori technikumi osztálytársamat kérdeztem, mi a francért jár be dolgozni 75 évesen még mindig a munkahelyére? Ennyire hiányzik a pénz? Korábban banki adósságra hivatkozott, de azt már kifizette. Legutóbb bevallotta, nem lenne mit csinálnia. És ő még szerencsés mert legalább "érzékeli" a problémát. Aki "csak érzi" (érzed a különbséget?) az automatikusan elindul reggel, aztán bekanyarodik a kocsmába ahol a fröccse és alkalmi cimborák mellett várja a halált. BÁR... lehet neki van igaza. Jó az nekem, hogy nemcsak érzem, hanem tudom is, hogy van problémám? Ráadásul azt is tudom, hogy a megoldás a problémákra a testi bajok lesznek. Most még csak kapar a torkom, köhögök, köpködök, nem tudok beszélni, kiabálni, de majd ha megsokasodik a testi baj, ha az élet fizikai szenvedés lesz, mindezek eltörpülnek majd. Soksok évvel ezelőtt, amikor még "abban a korban" voltam, mondtam, hogy a szerelmi bánat nagy csapás, sokan öngyilkosok lesznek miatta, de nincs az a szerelmi bánat amiből egy szalmonellafertőzéssel járó egyhetes görcsös fosás ki ne gyógyítana bárkit. Szóval a jövő kecsegtető. Kit ezzel, kit azzal. Folytatása következik, alighanem politika lesz.
PS. Nézem az Emailjeimet, minden nap jön pár dolog amit a Hotmail eleve a szemétkosárba rak és időnként automatikusan töröl, de azért abba is belenézek naponta, mert gyakorta fontos dolgokat is szemétnek vél. Most is kidobtam egy "digitális rajztábla" reklámot. ( https://digitalis-rajztabla2.com/) Azt írja, hogy azoknak javasolja (többek közt) "akik szeretnek rajzolni.... akik szeretnék fejleszteni rajzkészségüket " Szeretek rajzolni (azt hiszem elég jól tudok is), mondhatom rajzban gondolkodom. Ha valamilyen technikai megoldás kattog az agyamban egyszerre rajzolom és gondolkodom rajta. Fejleszteni meg mindent kell. De ez a sz@r alkalmatlan mindkettőre. Mert a rajznál a vonalvastagságnak, lendületnek, kiemelésnek stb jelentősége van. Képzeld el EZT a skiccet
hogy oldja meg valaki ezen a táblán? ( csak illusztráció, nem én rajzoltam) A papír-takarékoskodás sem indok a használatára. Az én példám Weiss Manfréd vejének és a gyár igazgatójának, Chorin Ferencnek a főkönyvelője, aki a feljegyzéseit a kapott levelek borítékára írta papírspórolási okból. Én a számlák és Orbán Viktor kéretlen leveleinek hátoldalát hasznosítom skiccpapírnak.
