Először is köszönöm mindenkinek a jókívánságokat és elnézést, hogy nincs energiám külön-külön mindenkinek megköszönni, válaszolni arra a sok villogó, pörgő-forgó informatikai leleményre, színes karácsonyi, szilveszteri képeslapra, ami az interneten rámzúdult, ráadásul hasonló trükkös izével, én csak a gondolataimat tudom megosztani, mert igazából csak azok foglalkoztatnak, egyre kevésbé érdekel már más.
Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, a fejhallgatóban Neumann János szellemi végrendeletét hallgatom a Klubrádió interpretációjában. ( https://www.klubradio.hu/archivum/hangjatek-2022-januar-01-szombat-1400-22204 ) Próbálom a figyelmemet megosztani az írás és a műsor hallgatása közt. Ha valakinek van hozzá kedve (javaslom, hogy legyen) hallgassa végig. Többé-kevésbé passzol a jelenlegi hangulatomhoz.
Szóval ahogy fogyatkozik a fizikai aktivitásom, úgy fordulok egyre inkább befelé. A gondolatok világába. Csak remélem, hogy ez nem az aggkori elhülyülés kezdete. Hogy ebbe az irányba most mennyit taszított a beszédképesség csökkenése, a társág kerülése elundorítósodásom kapcsán, nem tudom, de azt hiszem nincs is jelentősége. Igazából nem "sajnálom magamat", nagyon nem szeretném, ha valaki így értelmezné a gondolataimat. Nagyon szerencsés természetem van a legtöbb bajt ami ér képes vagyok pozitívan reagálni, leegyszerűsítve, valahogy zsigerből működik bennem az azonnali "dejó, hogy nem jártam rosszabbul" reflex. Nem vesztegetek erre több szót, sokkal fontosabb dolgok kavarognak bennem.
Miért vagyunk, milyenek vagyunk, milyeneknek kellene lennünk, mik azok a fogódzók, amikbe kellene kapaszkodnunk, hogy JÓL éljünk? Egyáltalában mit jelent JÓL élni?
Elsősorban "jól" élni...már a szót se találtam el, inkább "helyesen" az ami megközelíti a fogalmat ( még ez se igaz, mert ehhez a "helyesen" fogalmát kellene definiálni) ami már régóta jár a fejemben. Korábban kaparásztam is a témát itt, meg máshol is. Nem mondom, hogy most itt ki fogom tudni fejteni, mert meggyőződésem, hogy csak az elején vagyok egy útnak, aminek a végén TALÁN okosabb leszek... de még ez se biztos, lehet csak oda jutok, hogy a tanulnivaló végtelen és a végtelenhez képest teljesen mindegy, hogy semmit, vagy keveset, vagy sokat tudunk meg, mert a semmi, a kevés és a sok közti távolság a végtelenhez képest egyformán végtelen, melynek tükrében teljesen értelmetlen bármiféle erőlködés a semmiről a sok felé törekedni. De ez túlságosan reménytelen szcenárió, le is szállok erről a lóról.
Elkövettem azt a hibát, hogy elmentem reggelizni, teljesen kiestem a gondolatfolyamból. Tartottam tőle, de éhes voltam. Azt hiszem szünetet tartok, holnap folytatom, hátha visszajön az ihlet. Amúgyis a gondolatok reggeli kutyasétáltatás közben jönnek, ez a nyugalom félórája, de MÁR mire beérek és lelök a gép elé, fogy az emóció.
