8:30 Vasárnap, csend van és pihenés. Reggel kiszerkesztettem hogy szabjam fel az OSB lapokat amikből a pavilon teteje lesz. Amikor megvettem a hat táblát csak a hasamra ütöttem, hogy ennyi kell belőle, de most némi ügyeskedéssel és úgy, hogy a hat "tortaszeletből" kettőt nem két, hanem 4 darabból fogok összerakni négy tábla is elég lesz hozzá, így egyrészt kevesebb lesz a hulladék, másrészt marad két egész táblám, végre csinálhatok belőle magamnak egy nagy és főleg tökéletesen sík munkaasztalt, amire már nagyon régen vágytam. Amúgy ahogy ott békésen rajzolgattam a télikertben, ránéztem az asztalon azóta heverő fatelepi számlára, amin szívtam annakidején a fogamat, hogy 8 %-al mentek fel az árak csak hétfőtől szerdáig, nos a 22-es OSB táblák darabjáért 13850 Ft-ot fizettem május 12.-én. Most megnéztem a neten, ez ugyanott 27700 Ft. HÁT....az utolsó pillanatban vásároltam be a faanyagot, így is zsindellyel, kötőelemekkel, festékekkel olyan 270000 Ft-ban lesz a projekt a végére. (igaz ebben benne lesz akkor grátisznak a nagy munkaasztal és némi maradék deszka és a hulladékból is kifűtök mondjuk két napot télen a hajón)
Tegnap hegesztettem két szögvas vinklit, ezeket ma reggel felcsavaroztam az 5-ös és 6-ös szarufák végére, ezek fogják megtartani az OSB lapot lecsúszás ellen, amikor kiszabás után felrakom a helyükre addig amíg felszögelem őket a szarufákra.
Ha az ember egyedül dolgozik, mindenféle trükköket kell kitaláljon. Még így se lesz könnyű, de kiszámoltam (ha már ott volt a papír, ceruza a télikertben), hogy ha az egész tábla 44 kiló, akkor a legnagyobb darab kiszabva amit egyedül kell helyre rakjak 24,34 kg, ezzel azért még elbírok ott fent akár szorongatott helyzetben is. Holnap kiderül.
Esténként most épp Tömörkény Istvánt olvasok. ("Homokos világ" elbeszélések) 1910-es kiadás, a benne lévő pecsét szerint "népkönyvtár"-i példány volt onnan selejtezték.... vagy lopták.
Olyan ékes magyar nyelvezen íródott, amin én csak szeretném ha beszélni tudnék. Olvastam régebben, hogy Móra Ferenc, aki együtt dolgozott vele muzeológusként milyen nagyra értékelte Tömörkényt, de nem tudtam, hogy EKKORA magyar (pedig hát sváb születésű) volt. Elgondolkozom, hogy TÉNYLEG pudvásodik e a haza, vagy csak velem is az van, mint minden kor öregjeivel, hogy egyre többet zsémbelnek, hogy "bezzeg régen mennyivel különbek voltak az emberek".
15:40 Nem tetszenek az akkumulátoraim a hajón. Egy hónapja sincs, hogy pótoltam az elektrolitszintet ioncserélt vízzel de pár napja megugrott a töltőáram ma megnéztem és erősen fogyott az elektrolit ez alatt a rövid idő alatt is. Újra feltöltöttem, de az ilyesmi nem jelent jót akkumulátoréknál, félek, hogy lejárt a mandátumuk.
Tegnap Papóék voltak nálunk látogatóban a Tilos Rádióból. Azért mégse felejtett el mindenki azok közül sem akikkel tán 10 évnél is régebben találkoztam, vagy még soha személyesen, csak hanggal a rádióhullámokon keresztül. Örültem nekik, ahogy ők is nekem. Kenuval jöttek ahogy illik és a szigetünk körülhajózásával búcsúztak.
Este összevont név- és születésnapi bulit tartottunk Icukéknál. Eredetileg az épülő zenepavilonban tartottuk volna, de a beállványozás miatt ez nehézségbe ütközött. Megünnepeltük magunkat az év eleje óta történt név és születésnapokra sorra koccintva mindegyikünk egészségére. J gombás és lecsós pizzát sütött, Dettike (Icuka keresztfiának felesége) pedig csodás tortát és egyéb sütiket. Mondhatnám, hogy merő szenvedés az életünk, de akkor hazudnék.
