Saját termésből készült zöldborsólevest ebédeltem. SOKKAL finomabb volt mint a bolti fagyasztott zöldborsó. A paradicsom pont abban az ütemben érik, ahogy esszük. Azért aki irigyli a "saját termést", harmadik napja takarítom az elburjánzott ágyást a tűző napon. Kezdetben vala a paradicsom és a paprika. Ezek közé ültetett még J zöldborsót, karalábét, hagymát és magától kikelt egy csomó tökféle. J szerint cukkini, sütött is belőle köretnek a hal mellé, szerintem meg kanadai sütőtök.
Szinte átláthatatlan dzsungellé nőtték össze magukat.
Valahogy próbálok úrrá lenni a dzsumbujon, van közte sok betolakodó gaz, de a paradicsomot is ritkítom. Az úgy volt, hogy voltak a palánták amiket kiültettem, de aztán közte kihajtottak a tavalyi lehullott termés magvai is. Én ki akartam húzgálni őket, okulva a tavalyi túlburjánzáson, de J nem engedte, mert majd ő ad belőle a Zsuzsinak,meg a Klárinak, meg a Máriának, meg az Icukának. De nekik már volt, meg nem jöttek, meg nem kellett és a paradicsomok maradtak. Most tépkedem metszem, kötözöm, karózom, melyiket hogyan célszerű. Persze már van rajtuk virág, meg zöld termés, J meg helyteleníti a tevékenységet, de ha hagyom, csak azt kockáztatom, hogy befülled az ültetvény és jön, mint tavaly, a paradicsomvész nevű istencsapás, ami egy gombás fertőzés és leperzsel mindent, zöldet, termést, de minimum sok apró bogyó lesz a kevesebb nagyobb helyett, meg rengeteg zöld levél ami nem ehető. Hát kiszívott a nap rendesen, ezt a blogbejegyzést még tegnap délután kezdtem el, aztán vacsora után ledőltem TV-zni kicsit és mitteszisten elaludtam, most ébredtem fel.
