11:01 Katasztrófa. RECSEG az agyam az erőlködéstől...szolfézst tanulok. Matekozom, hogy az egyes hangnemekben milyen akkordok fordulhatnak elő. Mert ha találok egy számot ami teszik, akkor fülre játszom zongorán(mert azon látom, hogy milyen billentyűt ütök meg, a harmonikán nem látom) és a terv az, hogy miután ebből világosan kiderül az adott dallam hangkészlete, abból meghatározható hogy milyen a hangnem és ehhez találom ki a kísérő akkordokat aszerint, hogy az adott hangnemben milyen akkordokat lehetséges egyáltalán összerakni a hangnem hangkészletében lévő hangokból. Lehet, hogy van erre könnyebb módszer is, de nekem most pont az kell ami bonyolult, mert ebből tanulok. A szerencse, hogy minden megvan a neten amit tudni kell, csak értelmezni és használni kell. De komolyan mondom elfáradok bele.
Vigyázni kell viszont, mert mindenki gondolkodás nélkül kirak bármit amit eszébe jut. Például itt ez az oldal, ami érthetően megfogalmaz dolgokat, http://www.fzolee.hu/fw/zeneelmelet_01_elmelet a szeptimakkord képzéséhez kerestem anyagot amikor rábukkantam. De van benne egy ilyen sor "Ha az alaphangra nagytercet teszünk, majd egy kistercet, akkor dúr akkordot kapunk (pl. C-E-G = Gdúr)." Ami hülyeség, azt már MÉG ÉN IS tudom, hogy a C-E-G az egy C dúr akkord.
Érdekes dolog az emlékezet bugyraiban való kotorászás. A kvint kör rejtelmeiben botladozva rábukkantam egy táblázatra, amiben a keresztek és "bé"-k jönnek sorba, egészen hét darabig. És amikor rátekintettem, hogy, "fisz, cisz, gisz, disz, aisz eisz, hisz" meglepődtem, hogy EZT a versikét én tudom. (mert számokat neveket szavakat elfelejtek, de verset soha) 18 éves koromban amikor gitározni tanultam megtanultam. Csak azt felejtettem el, hogy amúgy ezt az egészet, amit most tanulok, egyszer már tudtam. És esti kutyasétáltatás közben valahogy addig ismételtem, amíg előjött a " bé, esz, asz, desz, gesz, cesz, fesz" is. Csoda izgalmas dolog a tanulás.
23:29 Ma itt voltak a lányomék. Beszélgettünk a Karácsonyról és arról a túltobzódó ajándékozási őrületről ami manapság van. Mi már jóideje nem ajándékozunk egymásnak semmit. De emlékszem a másik végletre, amikor gyerekkoromban a játékboltokban százméteres sorok álltak a játékboltok előtt és gyakran azért nem kapott egy gyerek semmit, mert mire az anyja sorra került már csak a Rákosi kép volt a polcon. Végletek közt leng az inga és mindig van valami "kompenzálnivaló", valaki mindig valamit túl akar tolni, mintha azzal a múltat megnemtörténtté lehetne tenni. Elmeséltem a gyerekeknek, amikor 6 éves koromban az iskola első osztály megkezdése előtt anyámmal elvittek minket "anyák és gyermekek" táborba Vajtára a Zichy kastélyba. Autóbusz vitt minket, a MÉMOSZ székház előtt kellett beszállni. Az anyák a nap egy részében elkülönített politikai fejtágítón vettek részt, minket gyerekeket addig bezártak az erdő mellett egy karámba. Voltunk vagy százan egy teniszpálya méretű drótkerítéssel körbevett placcon ahonnan még a füvet is kitaposták az előttünk járók. SEMMI nem volt amivel játszani lehetett volna és úgy látszik, hogy mi még túl kicsik voltunk ahhoz, hogy politikai foglalkozást tartsanak nekünk, így maximum csak szaladgálni, egymást lökdösni lehetett. Én már akkor is ilyen manuális ember voltam, kifigyeltem, hogy a kaput csak bedrótozta, amikor otthagyott minket a smasszer, a kezem kifért a rácson és simán kitekertem a drótot, úgy hogy szétszéledtünk az erdőben, ahol viszont rengeteg, városi gyerek számára izgalmas dolog volt, például tele lehetett szedni a zsebünket makkal. Anyáinkat is mozgósítani kellett a fegyőröknek, amíg összeszedtek minket az erdőből. Az étkezés is szigorúan elkülönítve volt anyáinktól. Sorakozó volt és úgy kellett bevonulni az étkezőbe, a könyvektől megfosztott, üres polcokkal ékeskedő volt könyvtárszobába, valahogy így képzelték a jövendő szocialista embertípus kialakítását. Mi miután befaltuk a kaját, persze mindenféle gerillaakciókba kezdtünk, részben elbújtunk a hatalmas kandallóban, felmásztunk a polcokra, vagy egyszerűen kisurrantunk a folyosóra és átszöktünk anyáink étkezőjébe. Igazából az egész történet a mai karácsonyi játékdömpingről jutott az eszembe, mert akkor ANNYIRA nem volt semmink, hogy máig emlékszem mennyire irigyeltem ott a táborban azt a gyereket, akinek volt egy zsebredugható méretű fa hasábja, amibe volt fúrva hat darab lyuk és azzal játszott. Amikor anyáink kiszabadultak a szemináriumról, akkor lehetett velük a parkban sétálni, de időnként megjelent akkor is egy néni és felkiáltott, hogy "Elvtársnők most zakatolunk!" És akkor minden felnőttnek egymás vállára tett kézzel körbe, körbe, meg hullámvonalban szaladgálva, masírozva kellett és énekelni, hogy: " Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat / Én a legszebb lányok közül téged választalak / Egy a jelszónk, tartós béke / Állj közénk és harcolj érte !" és ezt egymás után sokszor kellett énekelni, meg ritmusra tapsolni az utolsó két sorra. ( és most rágugliztam, és PONT így szólt a vers egy betűt se tévedtem, meg a taps is így volt, pedig ennek majd 70 éve https://www.youtube.com/watch?v=ZAYFlb0KmEw) Azt hiszem kétszer leengedtek minket a faluba is, ahol anyám, aki amúgy tisztaságmániás volt, frászt kapott, mert amíg ők a Manci nénivel valamit nézegettek, én a Mari barátnőmmel felfedeztem a sarokban a felhalmozott marhasót, ami valami gyerekek számára rendkívül kívánatosnak látszó kék tégla formájú izé volt és elkezdtük nyalogatni ( az tényleg egy csoda, hogy hogy a francba jöttünk rá, hogy mire való) és amire ő észrevette mit csinálunk, már az összes vastag port mind lenyaltuk róla. Hát ennyit a szolfézsről.
