J még egy dinnyét talált.
Mondjuk nem nevezhető óriásnak, talán ezért tudott idáig elbújni. De érett és finom.
Gyakorlatilag egész nap esett az eső. Nem csináltam semmi hasznosat, ellógtam a napot. Viszont tüsszentettem egy nagyot és utólag jutott az eszembe, hogy nem is fájt, csak egy kicsit éreztem. Tegnap volt 3 hetes a bordasérülésem, gyakorlatilag az egész tüdőmet tele tudom szívni levegővel, mire érzem, hogy "ott valami van".
Tegnap felhívott a Papó, a Tilos rádió rangidőse, hogy menjek ma a Dürer kertbe, mert szülinapi bulija van a Tilosnak, amihez valamikor sok közöm volt mint törzshallgatónak, de ebben a pocsék időben átkelni a Dunán, habár most épp elállt az eső, de fene tudja mikor kezd rá megint, Pesten aludni az üres kietlen lakásban (jó, van ágy meg minden, de akkor is, AZ már nem az én otthonom), reggel visszabumlizni a HÉV-vel, netán elázni, hazajönni a vizes csónakkal....macerás, nem megyek. Amúgy se vagyok az a bulizós fajta. Legjobban J sajnálja, hogy nem megyek, mert így neki kell a jövő héten a szülei lakásában megmérni a vízóra méretét, mert olyat kell vennem ami oda passzol, idén cserélni kell és nem akarom megvárni az év végét amikor tömeg lesz a vízműveknél mert mindenki az utolsó pillanatra hagyja.