Reggel hűvös volt, kifejezetten borzongtam amikor 7 órakor kutyáztam a parton. Viszont a víz förtelmes. Valami helyenként habzó barna uszadék felhőzik a tetején, nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy a szippantósok az éj leple alatt ide nyomják a szennyüket. Foglalkozni kéne ezzel. Valami mozgó labor hajón, ami folyamatosan cirkál a vízen és mellé rendőri segítség, ami ha lebuktatja a szennyezőt, mindjárt előzetesbe rakja. Nem akarok megint politikával undoríttatni, de AZ, hogy a XXI. században EZT képtelenség megoldani, nonszensz. Nem mondom, hogy könnyű lenne, de szerintem nem is lehetetlen.
Aztán kihasználva, hogy enyhült a hőség, nekiálltam paradicsomot kötözni. Nem tudom a profik hogy csinálják, nekem már létrára kell másznom, hogy felérjem a tetejét. Metszőollóval kezdtem nyirbálni az oldalhajtásokat is, mert annyira elburjánzottak, hogy nem is látni a termést a levelektől, ami egymagában azt hiszem nem lenne baj, de így napot se kap a termés és megintcsak a saját eszemre hagyatkozva úgy gondolom, hogy az íz, a tökéletes beérés miatt fontos. Na azért a reggeli hűvösségnek hamar vége lett, én meg pontosan azt csináltam amit mindenütt hevesen ellenjavallnak, pláne idős korban, 10 óra után voltam a tűző napon. Kegyetlen volt, viszont vagy azért mert pár napja megjelent az "Ancsa" ( AN-2-es repülő) és jó párszor végigszórta levegőből a területet, vagy mert még nekik is melegük volt, szúnyog alig csípett meg. Nem álltam le pihenni sem, mert tudtam, hogy ha elmegyek hűsölni, nem lesz lelkierőm még egyszer nekifogni, de fél egyre kidőltem, éreztem, hogy muszáj abbahagynom, ha nem akarok hőgutát kapni. A nagyjával végeztem, majd este, vagy holnap reggel befejezem. Már kétszer ettem a termésből reggelire néhány szemet, de az igazi szüret még azt hiszem pár hét, mert lassan kezdenek pirulni. Az ízük mindenesetre tökéletes.
Tegnap kora reggel a piacra csónakáztam cseresznyéért. Azt hiszem említettem... de lehet hogy csak a Fb-on, hogy cseresznyés-meggyes rétest akarok sütni. Valamikor gyerekkoromban ez volt a névnapi ajándék apámnak, aki szintén Vilmos volt és nekem. Anyám és a nagynéném nyújtották direkt erre a célra szolgáló abroszon, a konyha közepére kitolt asztalon a tésztát. Csoda finom volt, ma is érzem az ízét. Azóta megöregedtem, szüleim se élnek már, de elhatároztam, hogy magamnak fogom megsütni, legalább ebben az egyben legyen "olyan" a névnap, mint 60-65 éve. Sajnos a mi meggyfánk leérett, cseresznye meg idén valahogy nem termett, illetve lerázta a sok vihar, illetve olyan magasan van a fán, hogy csak a rigók lakmározhattak belőle, így ki kellett érte menni a piacra. Csak néztem...egy kiló cseresznye 1300 Ft. Két kiló kellett a rétesbe, hoztam még sárgabarackot, az "csak" 500. Valaki valamelyik fórumon ekézett másokat a banánpókok kapcsán, hogy mért kell banánt venni, amikor van magyar gyümölcs, alighanem az ára is az okok közé sorolható. Szóval nekiálltam rétest csinálni. Mondjuk réteslapból, mert a tésztanyújtás az mesterfok lenne, de hát van bolti réteslap, nem hajszolok rekordokat. J segített, ami jó volt, mert hiába van a recept a neten, a fogásokra, amiket soha nem ír meg senki, mert ugye azt "mindenki tudja" (frászt) így nem kellett rájöjjek. Ilyen lett.
Sütés előtt,
és sütés után.
És NAGYON finom. Nem pont olyan mint a mamáé volt... mert OLYAT senki nem tudna csinálni, de tökéletesen meg vagyok magunkkal elégedve. Mára már csak a fele van meg.
Amúgy a névnapom hétfőn volt, szóval megcsúsztam a projekttel, de ennek oka van. Ott kezdődött, hogy a Picur kutya, aki egy meglehetősen agresszív szőrgombóc, megtámadta a hattyúkat a parton, ahol épp napozott a család két felnőtt madár és négy süvölvény fióka. Mire én is odaértem, a hattyúk a parttól olyan tíz méterre úsztak, P meg hasig állt a vízben és mindkét fél hangosan anyázta a másikat. A parton, csak egy csomó fehér toll jelezte, hogy itt valami összecsapás volt. Magamhoz hívtam a kutyát, aki szokásától eltérően azonnal abbahagyta a balhét és olyan "bújósan" viselkedett. Ahogy megsimítom a fejét valami ragadósat érzek, mondom magamban, mibe mászott már megint bele, amikor látom, hogy ez vér. Hát kaphatott egy nagyot a gúnártól a fejére. A seb nem volt nagy, de miután amúgyis volt pont ott egy kis daganat a bőre alatt, elvittük állatorvoshoz. Abban maradtunk, hogy jobb azt a valamit kivenni a bőre alól, nem valószínű, hogy rosszindulatú lenne, de ha már így alakult, kerüljön ki onnan. És akkor ha már ehhez altatni kell, csinálja meg az ivartalanítást is, mert napokon belül elkezdhet tüzelni, ami további gondokat vet fel a Szmájlival kapcsolatban aki meg egy "férfiereje teljében lévő" kankutya. Na ez a kettős műtét volt hétfőn, utána fokozott odafigyelést igényelt a jószág (mert a kutyának egyáltalán nincs betegségtudata, ez menne bele Dunába, dágványba a friss műtéttel) erre ráment a hét, ugrott a rétes. De ami késik nem múlik, tegnap meglett.
Kapott egy appart kis sztreccs védőruhát, így nem tudja piszkálni a sebét, sokkal barátibb, mint a hagyományos tölcsér gallér amivel a kutyákat korábban bosszantani szokták. A jobb szeme felett látszanak a fejsebe öltései, azt nem tudja nyalogatni, bár a "kezével" időnként piszkálja, de nem vészesen. Jövő hét közepén ha minden jól megy kiszedem a varratokat.
Tegnap vendégek voltak. Ede technikumi osztálytársam és barátai csónaktúráztak erre. Telefonegyeztetés utána piacon találkoztunk, én gyümölcsvásárlás, ők a piac mint helyi jellegzetesség bejárása kapcsán, én végezve hazasiettem, ők piacozás, ebédelés után kötöttek ki a stégünknél. Kicsit kiheverték a napon való tartózkodást az árnyas télikertben, aztán elmentünk a lagúnába, amit Ede barátai még nem láttak.
A képeket Berkes Sanyi készítette ( a fenti képen jobb oldalt napszemüvegben evezővel)
Viszlát "fiúk" gyertek máskor is!
