Tegnap nem tudtam folytatni a nádvágást, mert megint bebőgött a szél, egy életre megtanultam, hogy szél ellen nem lehet .... nádat aratni. De ma kitört a flaute. Közbe kiokoskodtam, hogy hogyan lehetne a levágott anyagot kitermelni a partra. Amikor nekikezdtem három napja, erős szélben, pár fuvart kivonszoltam a vízre csónakkal, és igyekeztem úgy elengedni bent a nyílt vízen, hogy olyan helyre sodródjon ki ahol senkit nem zavar, de nem voltam megelégedve magammal, ha már levágom, az a jó ha el is tudom tüntetni. Itt a parton ha majd leszárad elégetem. Na szóval előkerestem azt a négyágú fentőt, amit még sok évvel ezelőtt csináltam amikor egy elveszett horgonyt a fenéken fekvő 30 m láncával kerestem napokig (végülis eredményesen, akik régóta olvasnak tán emlékeznek is rá, meg a gyakori összezördülésekre az evezősökkel) még fent a Kvassaynál. Ez az a szerszám..
Kitartó munkával négy fordulóban ( vágni, aztán amikor már nem lehet tőle mozogni a vízen csónakkal, kihúzni) kiszedtem a levágott anyagot, csak közbe néha le kellett szedni a beszakadt horgászkészségeket, amikkel az átok horgászok minden nádast teleraknak. ( a horgok miatt óvatoskodni kell, de megúsztam, hogy beleálljanak a kezembe, hogy ne fertőzzenek tovább gyorsan bedobtam a kukába)
Ilyen a végeredmény.
Azt a kevés uszadékot amit már nem sikerült a fentővel kiszedni, majd ha feltámad a szél és kisodorja a part mellé gereblyével kiszedem.
Figyelemreméltó az a "mérnöki precizitás" amivel az elődök a partot kiépítették. (kép jobb alsó sarok) Szemmel láthatóan az egész part építési sittből készült.
A nézőközönség.
J még néhány uszadékot csáklyával elkormányoz, az ott tőle jobbra egy komplett sástutaj, zöldellő növényekkel.