Innen már nincs visszaút. Átfúrtam a jövendőbeli kormány tönkcső helyét a Tequilán decktől fenékig. Nem volt egyszerű, egy képzeletbeli hossz és kereszt tengelyre merőleges furatot kellett készítsek, ami átmegy a decken, a kettős fenéken ( szóval a fenékben lévő légszekrény tetején ami egyúttal a padló is) és a hajó fenekén a gerincen át. Ez ugye több furat egy tengelyvonalban. A decken kifúrtam az elsőt és egy hosszú pálcával átjelöltem a másodikat a padlóra, de a fúrógép nem fért be a deck és a padló közé. Végülis csináltam egy 10-es betonvasból egy "ágyúfúrót" és az egész hajót keresztbefúrtam vele.
Most az jön, hogy kell találjak két, fél méter hosszú rozsdamentes csövet amiből a kisebb átmérőjű passzentosan forog a nagyobbikban. Ha nem sikerül akkor a kisebbiket csapágyazni kell a nagyobbikban, mondjuk Danamid csapágyakat kell hozzá esztergálni. Sajnos nincs már esztergapad a közvetlen vonzáskörzetemben.
Tegnap este első alkalommal sikerült végigjátszanom az Amapolát. Ezúttal nem a hajóról van szó, hanem a zeneszámról. Nem hibák nélkül és nem is a komplikáltabb változatot, hanem ezt a csökkentett ujjrendes, díszítések nélkülit. ÉN meg vagyok magammal elégedve. És ugye az a legfontosabb, hogy az ember meg legyen magával elégedve. Ádám a tanárom már kevésbé, de hát az a dolga, hogy hibákat találjon. Hamarosan vége az első tanévnek, nyárra kaptam tőle öt etűdöt, egyelőre abbahagyom a számok tanulását és rámegyek a technikára, meg a szolfézsre, mert úgy vagyok a zenéléssel, mint aki házat épít, de későbbre hagyja az alapokat. Most, hogy már TUDOM, hogy menni fog, nem kell örökösen magamnak is bizonygatnom az erőltetett haladással, hogy képes vagyok rá. A nyári szüneteben be kell pótoljam amit kihagytam az alapokból.