Ha már kommenteltetek és ránéztem elolvasni a blogra, írok pár sort, bár nincs semmi érdekes. Tegnapelőtt este 19:10-kor kitört a szélvihar. Földig hajoltak a vastag ágak, a szomorúfűz vékony ágai meg vízszintesen lobogtak. Pillanat alatt feltarajosodott a víz, na mondom mi lehet Balatonon?! (lett is ahogy hallom ketten fulladtak vízbe). Itt nekem semmi gondot nem okozott a 10-es idő, a horgonyaim beásták magukat alighanem méternél mélyebbre a két év alatt, de másnap néztem a híradóban sokhelyütt hatalmas fák dőltek ki sokan maradtak villany nélkül, mert leszakadtak a vezetékek. Rámtört a lustaság, leálltam a munkákkal, olvasgatok, lehet ha megjön az ihletem nekiállok írni a régi időkről, pl anyám énekelt gyerekkoromban mindig valamit a háztartási munkák közben. Most eszembe jutott egy dal, amit tőle hallottam, az apropó egy olvasómtól Feritől ma kapott felvétel https://www.youtube.com/watch?v=EOtkcS1oe_4. Ott voltunk a felvételén a teljes jazztörténeti sorozatnak a Benkóékkal, akkoriban még a Novotel- Budapest Kongresszusi Központban voltam műszaki góré, volt saját páholyom a stúdiószinten. Na szóval ennek a dallamára énekelte anyám anno a bökslágert:
"Fogsz majd még sírni, Doktor Schneider Tamás
Ki kofferba tetted Nagy Máriát
Megbánta régen, de elítélték már
Sírva fog menni, a bitófa alá."
Rajtam kívül emlékszik még rá valaki?
Vagy erre?
"Lédererné, mi van a kosárba'
Kudelkának a feje, keze lába."
Ezek mind egykori híres bűnügyek, feldarabolós gyilkosságok voltak amikből a kabaréban kuplékat csináltak. Hát nem volt TV, se internet, rádió se nagyon, valami kellett. Viszont (rajtam kívül) van még valaki aki munka közben énekelni szokott?