A falak, padlók és burkolatok bontásakor keletkezett sittet visszatalicskáztam a házba és a felszedett padló alatt feltáruló nagy gödörbe borítottam. Félig se telt meg az öt talicskányi anyaggal. Kitaláltam, hogy hogyan fogom összeszedni a mosogató, mosdó, zuhany, WCcsésze, mosogatógép szennyvízét, elbringáztam az "Építők Árúházába" http://www.keve-steel.hu/ és megvásároltam ehhez a csöveket, idomokat. Összeraktam az elejét és az egyelőre még a régi helyén lévő mosdót rákötöttem a végleges csonkra, egyelőre még flexibilis csővel, hogy ne maradjunk a házban mosogatás, kézmosás lehetőség nélkül. A régi villanybojlert is visszaraktam a falra még több nappal ezelőtt (egy hálóban lóg) és falak bontása miatt elmúlt csövek mosdóhoz menő maradékához hozzáapplikáltam. ( Egy napig voltunk melegvíz nélkül, azt hittem jó lesz így, de egy nap elég volt, hogy rájöjjek, nagyon spártai a kézmosás. )Megkerestem a Sári Istvánt és kölcsönkértem tőle a betonkeverőjét, amit szívesen felajánlott korábban. Meglepetést okozott a gép, mert én egy olyan kezesebb méretűre számítottam, de amikor levette róla a ponyvát láttam, hogy ezt nem tudom egyedül áthúzni hozzám az utca másik végére, mert ahogy SI mondta ez olyan "haladós" betonkeverő. Belefér 5-6 talicska anyag, szóval egy köbméter az három keverés. Szerencsére szívesen elvontatta az autójával hozzám, fontos volt, hogy időben a kapun belül kerüljön, mert a kapuba lesz deponálva a sóder és ha már itt lesz nincs hely behúzni a telekre.
Akit idegesít a politika az itt hagyja abba az olvasást, én idekopyzok egy cikket aminek minden szavával egyetértek, csak azt nem értem, hogy lehet az, hogy olyan, magukat kormánypártinak valló embereknek, akikre amúgy egyéb okból tisztelettel nézek, hogy nem veri ki a szemét, hogy nem lesz tőle gyomorgörcsük, hogy ez a sötét bolsevik banda uralkodik felettünk. Tévedés ne essék a másikakat se gondolom sokkal különbnek, tehát az, hogy "debezzegakomcsik, "agyurcsányamikorbevallotta", az nekem nem ellenérv, mert attól még ami most megy az gyalázat. A legnagyobb szégyen az, hogy a nemzet ezeket a gyöngyszemeket volt képes kiizzadni magából.
Szavazócsere
A miniszterelnök helyettese kapta az új magyar állampolgárok verbuválásának nehéz és felelősségteljes feladatát. Nagy elánnal vetette bele magát a munkába. Három és fél éve minden követ megmozgat a cél érdekében, ha kell, lóháton vonul be Kézdivásárhelyre. A határon túli magyar konzulátusok dolgozói alig győzik a munkát, izzanak a telefonvonalak. Rendszeresen járják a vidéket, a falvakat, a városokat, és agitálnak, népszerűsítik a Fidesz-kormány nagylelkű ajánlatát: a magyar állampolgárságot. S a mélyen hívő, magát kereszténydemokratának valló politikus fáradozásai egyáltalán nem eredménytelenek: mára mintegy ötszázezer új magyar állampolgárral gyarapodott nemzetünk, ők várhatóan szavazni is fognak abban az országban (Magyarországon), ahol nem élnek, nem fizetnek adót, és nem viselik a voksolásuk következményeit, viszont leszakítják a magyar állampolgárság gyümölcseit, ha szabad ilyen képzavarral élnünk. Az ellenzék joggal feltételezi, hogy ezek a határon túli új magyar állampolgárok hálájuk jeléül a Fideszre fognak szavazni.
S nyilván erre számít a Fidesz is, hiszen az egész hadműveletnek ez a lényege, ez a célja. A kormányzó párt még a kényelmükről is gondoskodik: akár levélben is elküldhetik szavazatukat. (Hogy a postán érkező voksokat kik és miként fogják ellenőrizni, azt egyelőre – és tartunk tőle, a választás napján is – sűrű homály fedi.)
Tudjuk, Magyarország jobban teljesít, ezért a tényleges munkanélküliségi ráta a közmunkazsonglőrszám ellenére is jól tartja magát, az államadósság szépen emelkedik, és több helyet javítottunk lefelé az EU tagállamainak gazdasági teljesítményt mutató listáján. Bár az utóbbi időben a rezsiköltségek napról napra csökkennek, mintegy félmillió türelmetlen honfitársunk nem várta meg, amíg teljesen ingyenes lesz a gáz- és egyéb energiafogyasztása, hanem saját, előrehozott választást tartott. Fogta a sátorfáját, és külföldre ment élni, tanulni, dolgozni – kőművesnek, pincérnek, orvosnak vagy ápolónak állt Európa valamelyik, még Magyarországnál is boldogabb országában. Feltételezhető, hogy az ő voksaikra nem számíthat a Fidesz (elvégre miatta mentek el), s talán büntetésből, az ő kényelmükről nem gondoskodik Magyarország Kormánya (így, nagy K-val, ahogy hirdeti magát). Barátságtalan viselkedésük miatt ezek a hálátlan, ficánkoló magyarok nem szavazhatnak levélben, hanem csak és kizárólag személyesen. Nekik el kell fáradniuk a legközelebbi, esetenként több száz kilométerre levő magyar konzulátusra a választás napján.
Tehát itt állunk most kétszer félmillió külföldi magyarral, akik szavazásra jogosultak a jövő évi magyar országgyűlési választáson. Mindkét halmazban magyar szívek dobognak, ereikben magyar vér csörgedez. Mégis, az egyik halmaz – az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki, a kárpátaljai – csak felad egy borítékot a szavazatával, míg a másik halmaznak, a Magyarországon született és magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön élőnek személyesen kell megjelennie az illetékes magyar külképviseleten. Őket diszkriminálja a Fidesz-kormány új választási törvénye. (Azt az apróságot már nem is említjük, hogy ez a megkülönböztetés a Fidesz saját alaptörvényébe ütközik, valamint számos nemzetközi egyezménybe, amelyet Magyarország is aláírt.) S itt jön a Fidesz diabolikus mesterterve! Mert ezzel a módszerrel egyszerűen kicseréli a várhatóan ellene voksolókat olyan szavazókra, akik várhatóan melléjük húzzák az ikszet. Ráadásul még a csillagok szerencsés állása is úgy hozta, hogy egyezik a létszám. Csak az a kérdés: mennyiben tekinthető majd az így lebonyolított választás szabadnak és demokratikusnak? És az EU szó nélkül lenyeli-e ezt is, ahogy – néhány halk cümmögést leszámítva – tűrte a Fidesz három és fél év alatt levezényelt demokráciarombolását, a jogállamiság és a sajtószabadság felszámolását? Elismeri-e legitimnek a 2014-es új Fidesz-kormányt? Ha igen, végképp nem lesz egyetlenegy akadály sem a Fidesz gőzhengere előtt. Minimum húsz évig. Ahogy ígérték.
Markó Beáta
